Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-13
1045 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1046 piac hiánya miatt a termelő nincs biztosítva abban a tekintetben, hogy üzemi adottságainak legjobban megfelelő termékeket termeljen és feleslegeit a piacon eladja, vagy szükségleteit ott beszerezze. A piac kiegyenlítő szerepe ilyen vonatkozásban, sajnos, nem működhet. A jelenlegi állapot az üzemeket túlzott önellátásra kényszeríti. Ez nagy mértékben megakadályozza az állattenyésztési lehetőségek jobb kihasználását ott, ahol az egyébként legnagyobb költséget jelentő épületek már rendelkezésre állnak. A Devecseri Állami Gazdaságban például 102 ezer állatra szóló modern, technikailag jól felszerelt baromfitelep van. A gazdaságnak 287 vagon abrakhiánya mutatkozik, amit beszerezni nem tud. Ezért úgy határozott, hogy szarvasmarha-állományát 344-gyel kívánja azonnal csökkenteni, valamint vetésszerkezetét át akarja alakítani, mert az üzemi érdek a baromfitenyésztés fenntartása mellett szól. Itt tehát az üzemi és a népgazdasági érdek bizonyos mértékben szembenáll egymással. Ehhez hasonló példákat sorolhatnék. Ennek a ténynek véleményem szerint jelentős népgazdasági kihatása lesz, és ha ez a folyamat tovább erősödik, az elkövetkező években veszélyezteti a konvertibilis devizabevételünk mintegy húsz százalékát jelentő vágómarhaexportot. Ezért a jelenlegi helyzetben sürgős kormányintézkedésre van szükség, amit a következőkben jelölnék meg: — Abrakvásárlás, de kimondottan a tehenek takarmányozásához ; — egyes tájakon kiemelten a fölös marhaállomány szervezett felvásárlása; — a szálastakarmány-kereskedelem megindítása és — melasz juttatása az üzemeknek azért, hogy az ott meglévő szalma és kukoricaszár takarmányozásra felhasználható legyen. Mert ha a szarvasmarha- és ezen belül elsősorban a tehénállomány csökkenése bekövetkezik, ez olyan népgazdasági károkat okozhat, melyeknek helyrehozatalához hosszú esztendőkre lesz szükség és nagy népgazdasági kiesést jelenthet. Tisztelt Országgyűlés ! Végül ezt az alkalmat kívánnám megragadni arra, hogy egy választókerületem vonatkozásában, de népgazdaságilag is jelentős kérdésre hívjam fel a figyelmet és kérjem a kormány intézkedését: 1965-ben 2030 szám alatt kormányhatározat született, amely meghatározta Hévíz és Keszthely mint gyógyhely és üdülő fejlesztését. Ez az intézkedés több tárca feladatát határozta meg. Többek között az Egészségügyi Minisztérium feladata volt az új fürdőcsarnok megépítése, mely időközben, nagy erőfeszítések árán 70 millió forintos beruházással meg is történt, és elkészült az ezer fő befogadóképességű modern, jól felszerelt fürdőcsarnok. Ennek célszerű kihasználása azonban nincs biztosítva azért, mert ugyanakkor a szállodaépítési program a meghatározott ütemnek megfelelően nem valósul meg, és mint erre Szurdi István belkereskedelmi miniszter elvtárstól felvilágosítást kaptam, a harmadik ötéves tervben nem is történhet meg, mert a szállófejlesztésre rendelkezésre álló öszszegeket másutt kellett felhasználni. Sorrendiség kérdése — tudom jól — a szállodaépítés, de véleményem szerint ahol kormányhatározat van, ott feltétlenül érvényt kellett volna vagy kellene ennek szereznünk, mert a rossznyelvek már úgy mondják, hogy aszerint dől el, hol épül szálloda és hol nem, hogy melyik van Budapesthez közelebb. Hévíz az ország legnagyobb gyógy- és üdülőhelye, minden feltétele megvan ahhoz, hogy az ide érkező bel-és külföldi vendégek és betegek gyógyüdülése biztosítható legyen. Ugyanakkor az ország egyetlen olyan üdülőhelye, amelynek nincs szállodája. Űgy gondolom, a többi szállóépítéseket messze megelőzően — Budapestet kivéve — itt lenne a legindokoltabb a szállodaépítés sürgős megvalósítása, mert itt nemcsak szezon jellegűen, hanem egész éven át biztosítható lenne a szálló célszerű üzemeltetése, és ugyanakkor az üdülők számára nélkülözhet tétlen kulturális igényeket is ki lehet itt elégíteni. Ezért e helyről kérném a kormányt annak felülvizsgálatára, miként lehetne az 1965. évi kormányhatározatnak eleget tenni és a szóban lévő hévízi szálló építését az eredeti tervnek megfelelően még a harmadik ötéves tervben megvalósítani. Kérem javaslataim szíves figyelembe vételét. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom, és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Bata János képviselőtársunk. BATA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést vitatjuk meg, örömmel méregetve pozitív számait, úgy érzem, hogy már a következő évi költségvetések összeállításához is időszerű hozzászólni. Az állami költségvetések lényegében a pártunk politikáját megvalósító anyagi alapok elrendezését jelentik. Az anyagi lét nagyban befolyásolja választóink életkörülményeit, amely életkörülmények befolyásolják a tudatot és mindazt, ami ezzel kapcsolatos, beleértve a munkához, a tanuláshoz való viszonyt is. A gazdasági életkörülményekhez társadalmunkban kinek-kinek munkája szerint a szükséges anyagi javak biztosítva vannak. De az anyagi javak meglétén túl bizonyos fokú kulturális, élet-, tanulási, művelődési körülmények is szükségesek. A munka szerinti részesedés országunkban egyaránt érvényes a fővárosban vagy az ország bármely megyéjében, a művelődés lehetősége azonban területenként igen változó. Pest megye lélekszáma évről évre jobban fejlődik az országos átlagnál. Főként nagy a létszámnövekedés a Budapestet környező községekben a nagyfokú bevándorlás miatt. A peremközségekben a kereső dolgozók többsége naponta Pestre bejáró dolgozó. Utazással és várakozással töltött idejük átlag napi három-négy óra, ami a szabad idő rendkívüli megrövidülését jelenti. Pontos statisztikai adatok kimutatják, hogy országunk megyéi közül Pest megye kulturális ellátottsága a legelmaradottabbak közé tartozik. Ezen a megyei átlagon belül is még átlagon alulibbak a monori járás művelődésügyi szám44*
