Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1041 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1042 amelyből tetszés szerint kiemelhetnénk a minket érdeklő munkákat. Ha ezek a munkák eléggé elevenek, ha jól követik a gazdasági folyamatokat, akkor a belőlük származó haszon nemcsak az üzemek, hanem az egész népgazdaság számára egyértelműen biztosított. Bízom benne, hogy ezen a területen — sok ellenkező példa ellenére — nem fog kárba veszni az elfogyasztott papír mennyisége, sem a ráfordított szellemi energia. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság fejlődéséről szóló tájékoztató és az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 17.10—17.30 — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat dr. Bélák Sándor képviselőtársunk felszólalásával. DR. BELÁK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Igen örvendetes tény az az újszerű kezdeményezés, hogy az országgyűlés jelen ülésszakán megtárgyalja az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásának tapasztalatait, mérlegeli az eredményeket, valamint elemzi a népgazdaság folyó évi fejlődését, az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés tapasztalataival kapcsolatosan. Az itt elhangzó vélemények és észrevételek igen hasznosak lesznek további teendőink, az elkövetkező 1969. évi állami költségvetés főbb irányelveinek és összegszerűségeinek meghatározásánál. Ezen céllal kívánok néhány gondolattal hozzájárulni a vitához a mezőgazdaság fejlesztése és további feladatainak meghatározása vonatkozásában. A mezőgazdaság mindinkább szerves része egész népgazdaságunknak és csak a szorosan vett termeléstechnikai folyamatok megoldásában önálló. A termelés és a gazdálkodás szervezése nagyobb részt a népgazdaság ipari és kereskedelmi szektorának a kezébe kerül, a vertikális kooperáció érvényesítése és az új gazdaságirányítás piacszabályozó hatása következtében. Ez a szervezési tevékenység csak akkor és oly módon eredményezi a termelés szerkezetének és szintjének a mezőgazdaság szempontjából megfelelő alakulását, ha az egybeesik a szolgáltató, feldolgozó és forgalmazó érdekeltségek, népgazdasági ágazatok érdekével. A műszaki-gazdasági fejlődés során a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kilépnek elszigeteltségükből és egyre szorosabb, nem ritkán egyre bonyolultabb kapcsolatba kerülnek a népgazdaság más szektoraival, üzemeivel, vagy éppen a fogyasztó közönséggel. Az ipari fejlődés következtében a mezőgazdasági üzem rendelkezésére álló munkaerő csökken, nő a termelésben felhasznált holt munkaráfordítás, ezen belül is elsősorban az ipari eredetű termelési eszközök aránya. Megváltozik a termelés technikája vagy technológiája, ezzel 44 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ párhuzamosan csökken a mezőgazdasági üzem önfogyasztása, nő az árutermelés aránya, ugyanakkor az árutermelés szerkezete és az áruk minősége iránti igények nagy mértékben fokozódnak. A mezőgazdasági üzemek jellemzői közül elsősorban a technikai tényezők változtak. A termelőeszközöket gyártó iparok (gép, műtrágya stb.), rohamos fejlődése szinte maga előtt „tolja", míg a termékeket átvevő szektorok — kereskedelem, élelmiszeripar stb. —, technikai haladása maga után „húzza" a mezőgazdaságot. Mindennek következtében a mezőgazdaság technikai jellemzői gyors fejlődésnek indultak és ehhez a magas szintű technikához viszonylag gyorsan felzárkóztak a fejlődés biológiai elemei is. Mezőgazdasági üzemeink technikai fejlődése ezen szempontok alapján bizonyos mértékben be is következett. Ma már több olyan nagyüzemünk van, amelynek technikai, gazdasági színvonala megfelelő. A magas technikai színvonal azonban minden vonatkozásban zavartalan kiszolgálást és kész termékeinek folyamatos, zökkenőmentes átvételét igényli. A mezőgazdasági termelésben ugyanis az időjárási tényezők olyan bizonytalanságot jelentenek, amelyet csakis a kapcsolódó ágazatokkal való zavartalan együttműködés ellensúlyozhat. Külföldet járva, az úgynevezett fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban azt tapasztalhatjuk, hogy termeléstechnikai szempontból semmi különöset nem alkalmaznak, ugyanakkor azonban az egyéb népgazdasági ágazatokkal való kapcsolódásuk kiemelkedően jobb. Vonatkozik ez a mezőgazdaságot kiszolgáló, valamint a termékeket átvevő, forgalmazó szervek felkészültségére és munkájára egyaránt. A jelenlegi magas szintű technikával dolgozó gazdálkodásunk mindenképpen zökkenőmentes és folyamatos kiszolgálást, termékátvételt igényel. Az ilyen vonatkozásban fennálló hiányosságokra néhány konkrét példával szeretnék e helyen rámutatni: — Hazánkban jelenleg mintegy 700 ezer katasztrális hold terület lenne öntözhető, de — még az idei rendkívül aszályos évben is — ennek körülbelül csak 60 százalékát tudjuk folyamatosan öntözni, mert amikor a legjobban kellene, akkor van hiány öntözőcsőben, szórófejben, kapcsolóban vagy a házikertek öntözésénél is hiányzik az öntözőcső, de hazánkban még most is sajnos hiánycikk a kézi öntözőkanna. — Növényvédőszer ellátottságunk összetételében és minőségében nem felel meg a gyakorlati kívánalmaknak. Különösen sok gondot okozott az idei évben a burgonyabogár elleni védekezés. — Hiányoznak bizonyos speciális munkagépek, emiatt a meglévő erőgépállomány kihasználása, az alapvető munkálatok komplex gépesítése — amint arra az 1967. évi költségvetésről szóló beszámoló helyesen rámutat — nem megoldott. «— Gondot okoz a műtrágyák időben történő szállítása. A gyár érthetően egyenletesen termel, a felhasználás időszakos, megfelelő raktárai sem a gyárnak, sem a kereskedelemnek ninI