Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1017 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1018 melés területén kell bekövetkezniük. Mégis az új szabályozó és ösztönző rendszer hatása kezd kedvezően érvényesülni a külkereskedelemben is. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy mind szorosabbá váljék az ipar és a külkereskedelem kapcsolata. Megvannak ma már azok az anyagi ösztönzők és szervezeti formák, amelyek keretei között az ipar, a mezőgazdaság és a külkereskedelem jól együttműködhet. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk Központi Bizottsága a gazdasági mechanizmus reformjának fő célkitűzései között feladatul jelölte meg, úgy kell dolgoznunk és gazdálkodnunk, hogy állandóan javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Természetesen ezt nem lehet elszakítani a termeléstől, hanem azt kell elérnünk, hogy az egyes emberek jövedelme jobban függjön egyéni teljesítményüktől, személyes munkájuk társadalmi hasznosságától, s az üzem, a vállalat kollektív munkájának eredményességétől. 1968 első fél évében kormányunk számos intézkedéssel javította a lakosság áruellátását. Ennek eredményeként az új mechanizmuT bevezetése óta mind élelmiszerekből, mind ruházati cikkekből, különböző tartós fogyasztási termékekből többet vásárolhatott a lakosság. A tavalyi első fél évhez viszonyítva a kiskereskedelem új árakon számítva hét százalékkal több árut értékesített. A lakosság pénzbevétele kilenc százalékkal volt magasabb, ezen belül a munkabérbevételek 4—5 százalékkal emelkedtek, és számottevően növekedtek a mezőgazdasági dolgozók pénzbevételei is. Itt említem meg, hogy az 1967. évi jelentős nyereség folytán 21 százalékkal volt több a nyereségrészesedés, mint egy évvel korábban. Mint mondottam, az ország élelmiszer-ellátása általában megfelelő. A hosszan tartó nagy szárazság következményeit remélhetőleg képesek leszünk kielégítően elviselni. Azon dolgozunk, hogy az alapvető élelmiszerekből biztosítsuk az ellátást. Számolnunk kell emellett azzal is, hogy némely piaci cikk, főként bizonyos zöldség-gyümölcsfélék ára a példátlanul hosszan tartó szárazság miatt máris 15—20 százalékkal magasabb a tavalyinál. Elvtársak! A dolgozók munka- és életkörülményeinek megjavításával kapcsolatban szeretnék még szólni pártunknak és kormányunknak arról a határozatáról, amely a rövidített munkaidő fokozatos bevezetésére irányul. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztése alapján a kormány több alkalommal foglalkozott a munkaidő csökkentésének időszerű feladataival. 1968-tól 1970 végéig heti 44 órára kell rövidítenünk az ipari, építőipari vállalatoknál dolgozók munkaidejét, és egyidejűleg lépéseket kell tenni, elsősorban a közlekedésben azok munkaidejének csökkentésére, akik heti 48 óránál többet dolgoznak. Január 1-től tapasztalatszerzés céljából mintegy 70 vállalatnál csökkentettük a munkaidőt. Ez 120 000 dolgozót érintett. Ha figyelembe vesszük az egészségre ártalmas munkakörökben is megvalósított munkaidő-csökkentést, valamint a bányászatban, a textiliparban bevezetett rövidített munkaidőt, megállapíthatjuk, hogy az első fél évben már mintegy 400 000-en dolgoztak csökkentett munkaidőben. A tapasztalatok többsége azt bizonyítja, hogy a dolgozók javaslatainak, véleményének meghallgatásával a vállalatok vezetői olyan üzemszervezési tartalékokat ismertek meg^ amelyekre korábban nem is gondoltak, s amelyeket semmilyen ösztönző bérezéssel nem lehetett volna feltárni. Jó dolog, hogy a munkaidőt csökkentő vállalatoknál sem a termelés, sem a termelékenység, sem pedig a túlórák mértéke nem alakult rosszabbul, mint a többi üzemnél. Az eddigi tapasztalatok alapján a kormány határozatának megfelelően az év második felében fokozatosan további, mintegy 600 000 dolgozó munkaideje lesz rövidebb. Az ilyen tömeges áttérés a rövidített munkaidőre fokozott figyelmet, felelősséget követel mind a vállalatok, mind az illetékes irányító szervek és a szakszervezetek részéről is. Fontos erre rámutatni, mert egyes vállalatok ebben a vonatkozásban rosszul értelmezik az önállóságot. A kormány részéről megmondottuk és most itt az Országgyűlésen is hangsúlyozzuk, hogy a munkaidő csökkentésének önerőből kell megvalósulnia, és az átállás nem okozhat problémát, fennakadást más vállalatok munkájában, vagy a lakosság ellátásában. A munkaidő csökkentése hatásában túllép az üzem feladatain. Nagy szerepük van a kérdés eldöntésében különösen a tanácsoknak, hiszen a munkaidő-rövidítést össze kell hangolni a közlekedéssel, a kereskedelemmel, az energiaszolgáltatással. Ezért határoztunk úgy, hogy csak az az üzem térhet át rövidített munkaidőre, amelynek felkészülését, tervét az illetékes tanácsi, közlekedési és más szervek is elfogadták. Vannak gazdasági életünknek olyan területei, ahol a dolgozók kérik ugyan a munkaidőcsökkentést, de erre jelenleg még nem vagyunk felkészülve. Előfordulhat, hogy néhány vállalatnál a munkaidő-csökkentést az erőfeszítések ellenére sem sikerül teljes egészében önerőből megvalósítani. Ezeknek problémáit 1969-ben és 1970-ben fogjuk megvizsgálni, s akkor kell megállapítanunk a segítségnyújtás mértékét és módját. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságirányítás reformjának alapelveivel összhangban új módszert vezettünk be a felsőoktatásban végzett szakemberek elhelyezkedésében is. Ez is olyan közérdekű kérdés, amit szeretnék megemlíteni. Eddig az új diplomásokat a vezető állami szervek — hogy úgy mondjam — elosztották, s a kijelölt munkahelyekre irányították. Ebből, mint tisztelt képviselőtársaim tudják, igen sok probléma adódott. A most véget ért tanévtől kezdve az egyetemet, főiskolát elhagyó fiatalok, szakemberek már egyénileg helyezkednek el. Voltak, akik aggodalommal tekintettek a pályázati rendszerre, a diplomások valamiféle munkanélküliségtől féltek. Ez nem következett be. Általában több munkahelyre írtak ki pályázatot, mint amenynyien ez évben befejezték tanulmányaikat. Megemlítek néhány példát. A műszaki egyetemeink most kétezer mérnököt bocsátanak ki.