Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1005 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1006 gam részéről elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gócza József képviselőtársunk. GÓCZA JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! Az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés, amely összegészében népgazdaságunk fejlődéséről ad számot, valamint a népgazdaság 1968. első negyedévi fejlődéséről előterjesztett tájékoztató arra késztet — annak ellenére, hogy az első negyedév tényszámaiból a várható gazdasági fejlődés ütemére és a tartós tendenciákra még nem lehet teljes bizonyossággal következtetni — mégis néhány olyan jelenségről szóljak, amelyek a mezőgazdaságnak és az azzal kapcsolatos területeknek az új mechanizmusban kialakulandó helyzetét mutatják. Tehát felszólalásomban elsősorban nem az 1967. évi költségvetés végrehajtásának részleteiről fogok szólni, hanem a költségvetési évre jellemző, az új mechanizmus bevezetésére tett intézkedések kezdeti eredményeiről. Tudatában vagyok annak, hogy az új gazdasági mechanizmus pillanatnyilag jelentkező jelenségeit illetően nem lehet a teljesség igényével fellépni, mégis, mint ahogy helyesnek tartom az előterjesztett tájékoztató szándékát, úgy helyesnek ítélem néhány tapasztalt pozitív és negatív jelenség hangoztatását a tisztelt Országgyűlés előtt. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés és az ezzel kapcsolatos intézkedések, mint szocialista jogalkotásunk törvényesített eredményei, a III-as és IV-es törvény, a törvények végrehajtásának tárgyában hozott kormányhatározatok és végrehajtási rendeletek fokozták a mezőgazdasági lakosság érdeklődését a társadalomban végbemenő, a szocializmus felépítését szolgáló politikai, gazdasági és szervezeti intézkedések iránt. Maga az a tény, hogy a termelőszövetkezetek a termelőszövetkezeti törvény szellemében új alapszabályt, ügyrendet és munkarendet dolgoztak ki, és hogy ezek az aktusok a termelőszövetkezeti tagok lehető legnagyobb részvételével történtek, adta annak lehetőségét, hogy a termelőszövetkezeti parasztság közvetlenül, saját termelőszövetkezetében ismerkedjen meg az új elvekkel, hogy vita tárgyává tegye a termelőszövetkezeti tagok kibővült jogkörét, szűk körben, szinte családi közösségben tárgyalja a jelentkező kötelességeket. Választókerületemben és a jászberényi járás területén működő termelőszövetkezetek tagjai körében tisztázott kérdés a mezőgazdasági termények és termékek árának rendezése, miszerint az elsődlegesen nem a termelőszövetkezeti tagság jövedelemszintjének emelését van hivatva szolgálni. Ugyanígy termelőszövetkezeti tagjaink értik azt is, hogy a gépi és állóeszköz amortizáció bevezetése és a megvalósított hitelrendezések a termelőszövetkezeti üzemek önállóságához, a termelési alapok bővítéséhez, a vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez járulnak hozzá. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése következtében a termelőszövetkezetekben megnőtt a termelési kedv, átgondoltabbá és felelősségteljesebbé vált a termelés szervezése.A mezőgazdasági termények és termékek árának rendezése, valamint az egyéb említett intézkedések — többek között az állami támogatás kialakított rendszere — a korszerűbb gazdálkodás megvalósítására ösztönzik a termelőszövetkezeti üzemeket. A korszerűbb gazdálkodás érdekében már ebben az esztendőben is sokat tettek termelőszövetkezeteink, amikor a növénytermesztés területén intenzívebben kezdik alkalmazni a tudományos agrotechnikai eljárásokat, amikor az észszerű gépesítettség fokának növelésére törekszenek, amikor az állattenyésztési ágazatokban is a ráfordítás- és hozami tényezőket állítják egymással szembe, amikor a jövedelmezőség érdekében átgondoltan igyekszünk megvalósítani az állattenyésztési épületberuházásokat, illetve ezen beruházások gépesítését. Az elmondottakon túl az állattenyésztés ágazataiban előtérbe kerül a tenyésztői munka, a termelésre legalkalmasabb egyedek kiválasztása és átgondolt takarmánygazdálkodás kezd megvalósulni. A termelés szervezési területén gazdaságainkban fokozottabb mértékben alakultak ki a szervezett formák, kifejlődőben van a viszonylag önálló üzemegységrendszer, amely biztosítja azt a feltételt, hogy hatékonyan érvényesüljön a középszinten levő szervezeti egységvezetők önállósága és felelőssége, mind a termelésben, mind a termelőszövetkezeti tagokkal szembeni kötelességekben is. Felszólalásomban néhány olyan tapasztalt jelenségről is kívánok szólni, amely a mezőgazdaság területén nehezíti az önálló vállalatszerű gazdálkodás kibontakozását. Ezek a jelenségek ugyan, merjük remélni, nem tartós, csak ideiglenesen kialakult tendenciák. Meggyőződésünk szerint rendkívül helyes intézkedés volt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek létrehozása, amelyek mint az új gazdaságirányítási rendszer fiatal szervei, nagy szorgalommal, a gazdasági kapcsolatokban az új iránti felelősséggel és az új iránti érdeklődéssel kezdték meg működésüket. Szövetségünk a törvény által biztosított jogait igyekszik érvényesíteni, működéséhez nagy támogatást élvez a megyei pártbizottságtól, valamint a megyei tanácstól. Jól szolgálja és megtalálja az együttműködés és az egymás mellé rendeltség módszerét. Szövetségünk tagszövetkezetei magukénak érzik a szövetséget és sokat várnak annak működésétől, számítanak arra, hogy érdekeiket közvetlenül képviselje. Tapasztalatunk szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az ipari és a kereskedelmi szervek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a mezőgazdasági üzemekkel a termelés és az értékesítés területén, nagy érdeklődéssel fogariták volna a szövetségek működésének megkezdését. Az említett szervek a kezdeti időben idegenkedéssel, várakozással figyelték és bírálták a szövetségek munkáját. A szövetségek kezdeti működésének időszakában a szerződtető vállalatok a régi mechaniz-