Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1001 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július\ll-én, csütörtökön 1002 4. Az Országgyűlés a törvényjavaslat vitáját általánosságban és részleteiben együttesen folytassa le. Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, valamint a magam nevében a benyújtott törvényjavaslatot és a költségetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A terv- és költségvetési bizottság előadója javaslatot terjesztett elő arra, hogy az országgyűlés az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja meg. Kérdezem az országgyűlést, hogy a tárgyalás módjára tett bizottsági javaslatot elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Kimondom a határozatot. Az országgyűlés az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának módjára előterjesztett bizottsági javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz eddig 25 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Elsőnek Jedlicska Gyula képviselőtársunknak adom meg a szót. JEDLICSKA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Nógrád megyében az 1967-es költségvetés tapasztalatainak értékelése során hasonló megállapításokra jutottunk, mint amit a beterjesztett törvényjavaslat indokolása tartalmaz, mint amiről Vályi Péter elvtárs expozéjában sz,ólt. Az 1967-es évet eredményes, jó évnek tekintjük. Ennek az évnek jellemzője, hogy a bevételeket tanácsi vonatkozásban túlteljesítették, jobb volt, ésszerűbb volt a gazdálkodás, fokozódott a takarékosság és először a szocialista költségvetés történetében elkerültük az év végi fölösleges pénzköltést. 1967-re jellemző, hogy jó ütemben készültünk fel az 1968-as évre, a gazdaságirányítás új rendszerére történő áttérésre. Szakemberek körében is megelégedést váltott ki a kormány 2025/67. sz. rendelete, valamint a kialakított pénzügyi szabályozók, amelyek alapján a tanácsok lényegesen megnövelték önállóságukat, helyesen értelmezve ezeket a szabályozókat, növelték a helyi kezdeményezést. Az 1968-ra történő átmenet és első félévi tapasztalataink szintén egybeesnek mindazzal, amit itt az elvtársak elmondtak. Az átmenet lényegében zavartalan volt. A közvélemény ma már egyre inkább magáévá teszi a reform alapgondolatát. A fogyasztási piac kiegyensúlyozódott, a lakosság bizalommal tekint a jövőbe. Az ipari üzemekben igen nagy az aktivitás, a termelőszövetkezetekben jó évet zártunk, és a munka oldaláról jól készítettük elő az 1968-as évet is. A közvéleményt ma legjobban a szárazság foglalkoztatja, és nemcsak a falusi lakosságot, hanem a munkásokat, a hivatali dolgozókat egyaránt. Nem is azt kérdezik, hogy lesz-e kenyér, lesz-e élelmiszer, mert tudják, hogy ahogy eddig, ezután is lesz ennivalónk. Inkább azt kérdezik, hogyan hat ez a szárazság a reformra, hogyan befolyásolja a reformot, mi lesz a reformmal? Ha szabad azt mondanom, az országgyűlés ülésszaka mellett a legfontosabb belpolitikai kérdés ma éppen az, hogy lesz-e eső. Jó érzés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nehézségekben a dolgozók döntő többsége együttérez gondjainkkal, magáénak vallja az ország ügyét, a reform sorsát. A szárazság természetesen nem segít a reformnak, de azt is kijelenthetjük, hogy alapjaiban nem is ingathatja azt meg. Keményebben kell majd dolgoznunk, a problémák esetleg nagyobbak lehetnek, de összefogással sokat pótolhatunk, a nehézségeken könnyebben túljuthatunk. Engedje még a tisztelt országgyűlés, hogy a költségvetés kérdéséhez egy sajátos aspektusból szóljak hozzá. Az 1967. évi jelölő gyűléseken felvetett javaslatok vonatkozásában szeretném a költségvetés néhány kérdését megvilágítani. Az 1967-es országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokat megelőző jelölő gyűléseken Nógrád megyében, ebben a kis megyében 12 500-an szóltak hozzá és mintegy 9700 közérdekű javaslatot tettek. Volt ötlet, volt kérés, volt javaslat bőven. Csak út- és járdaügyben mintegy 3300 javaslat futott be. A kérdés úgy vetődött fel előttünk, hogy mit csináljunk ezzel a közel tízezer javaslattal. Azóta három alkalommal is foglalkoztunk ezzel az üggyel. Mindenekelőtt döntöttünk, hogy válasz nélkül egyet sem hagyunk, valamiféle nyilvántartást kell felfektetnünk, azután tisztáznunk kell, kinek mi a feladata községi tanácsi, járási tanácsi, megyei tanácsi szinten. Azután helyes, ha valamiféle ésszerűségi sorrendet állítunk fel. Döntöttünk arról is, hogy azokat a javaslatokat, amelyek nem kerülnek pénzbe és helyesek, ésszerűek — szervezési, igazgatási és egyéb feladatok —, vezessük be, haladéktalanul valósítsuk meg. így is maradt azonban a megyében mintegy 2100 olyan javaslat, amelyek megvalósítása pénzbe kerül, beruházást igényel költségvetési vonatkozásban. Ennek a több mint kétezer javaslatnak a pénzügyi vonatkozása csaknem 450 millió forint. Közel a fele kommunális jellegű. Igen sok vízgazdálkodási igény van, de a kultúra, az egészségügy területéről és más területekről is vannak kérések. Amikor értékeltük a javaslatokat és pénzügyi vonatkozásaikat, kihatásaikat, akkor kiderült, hogy 450 millió forintunk nincs pillanatnyilag, hiszen ez a program két vagy több ötéves terv megyei keretét vagy programját foglalja magában. Ügy döntöttünk, hogy ami nem reális, nagy összegű beruházást igényel, azt kihúzzuk, elvetjük. Az egyik faluban például strand létesítését kérték, kiderült azonban, hogy vizük sincs, előbb fúrni kellene, hogy azután strandot lehessen létesíteni. A második csoportba soroltuk azokat a javaslatokat, amelyek reálisak, de pénzügyi lehetőségeink miatt a harmadik ötéves tervben semmiképpen sem valósíthatók meg, tehát későbbi időpontban kell visszatérnünk ezekre.