Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

971 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 972 közlekedtetni a járműveket, ami kétségtelenül bizonyos fokig megnöveli a szállítási költsége­ket, de még mindig nem okoz olyan nagy kárt a népgazdaságnak, mintha ezeket a nagy ten­gelynyomású járműveket ráengednénk útjainkra. Mindenesetre remélem és hiszem azt, hogy arra az időre, amikor szükséges lesz — a meg­felelő járműveket el fogjuk készíteni, s akkor ez a nehézség kiküszöbölődik. Szeretném azonban mégegyszer hangsúlyozni, hogy tíz tonnánál na­gyobb tengelynyomással nem fogunk útainkra semmiféle járművet engedni. Kérem tisztelt Képviselőtársamat, fogadja el válaszomat. ELNÖK: Kérdezem Varga Gáborné képvi­selőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válasszal? VARGA GÁBORNÉ: Amit a házgyári ter­mékek szállításával kapcsolatban mondott a mi­niszter elvtárs, azzal teljesen egyetértek. A másik kérdésre adott válaszát is megér­tem, de miután én a kérdést Borsod megye út­viszonyaival kapcsolatban vetettem fel, engedje meg a miniszter elvtárs, hogy arra kérjem, az általunk beterjesztett anyagot tanulmányoztassa át mégegyszer, és arra adandó alkalommal térjen vissza. » ELNÖK: Meg szeretném kérdezni Varga Sándorné képviselőtársunkat, hogy most nem fo­gadja el a második kérdésre adott választ? VARGA GÁBORNÉ: De elfogadtam, csak ezzel a kéréssel. ELNÖK: Az Országgyűlés tudomásul veszi-e a választ? (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő és az Országgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Szilágyi Sándor képviselőtár­sunk interpellációja Ajka város és környékének vízellátása tárgyában a kormányhoz. Szilágyi Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. SZILÁGYI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Jó dolog az, hogy Or­szággyűlésünk elnöksége és a kormány is nagy figyelmet fordít az interpellációkra. A harmadik ötéves terv iparfejlesztési céljai között Veszp­rém megyében jelentős feladatként szerepel a bauxitbányászat termelésének hatékony növe­lése. Veszprém megye és választókörzetem dol­gozói e célt örömmel üdvözlik, mert a rendkí­vül fontos népgazdasági érdeken kívül megyei érdek is. A bauxitbányászat termelésének növelése a terveknek megfelelően folyamatban van. A vég­rehajtásban részt vevő szervek közötti hiányos koordináció miatt azonban olyan gondok is je­lentkeznek, amelyeknek megoldását kormány­szinten kellene elősegíteni. Ezért bíztak meg vá­lasztóim és a képviselőcsoport, hogy tárjam a kérdést az Országgyűlés elé és kérjem a tisztelt forradalmi munkás-paraszt kormány segítségét vízellátási gondjaink megoldásában. .Röviden csak a legfőbb gondokat kívánom megemlíteni, amelyek máris jelentkeznek, és sür­gős rendezést, intézkedést igényelnek. Először is az eddig ismert tervek alapján a bauxitbányászat során kiemelt vízmennyiség el­sősorban a Balaton-part regionális vízművének ellátását szolgálná. Helyesnek és szükségesnek tartjuk a regionális távvezeték megépítését, de nem látjuk megnyugtatónak ugyanakkor a nagy­mértékű vízelvonással érintett települések, így elsősorban Ajka város és környéke vízellátását. Szükségesnek tartanok annak megvizsgálását, hogy a regionális vízmű vízigényeinek kielégí­tése előtt, vagy vele egyidejűleg oldódjék meg az érintett települések, így elsősorban Ajka város vízszükségletének a távlati fejlődést is biztosító kielégítése. Másodszor: a megye vízgazdálkodási gond­jaként vetődik fel sorrendben és a karsztvíz­nívó süllyedéssel az eddigi vélemények szerint szoros összefüggésben Pápa város vízellátásának problémája is. Az utóbbi években, különösen mióta a nyírád—darvastói térségben a vízkieme­lés jelentős mértékben megnövekedett, a tapolca­fői karsztvízforrások hozama számottevően csök­kent, és ez esetenként Pápa város vízellátásában súlyos nehézségeket okozott. Az eddigi szakvélemények alapján megvizs­gálandó annak lehetősége, hogy ha Pápa város­nak és környékének vízigénye a tapolcafői for­rásokból nem elégíthető ki, az ajka—tapolcafői távvezeték felhasználásával, ez a gond is a bá­nyavizek igénybevételével oldódjék meg. Több alternatívára évek óta készültek már tanulmá­nyok, eddig azonban megnyugtató választ nem kaptunk, s különösen aggasztók a végrehajtás időbeni összehangolásából származó gondok. Hasonlóan merül fel a depressziós körzetbe eső kis települések jövőbeni vízellátásának prob­lémája is. A karasztvíz-szint süllyedésének hatása e térségben máris érzékelhető. Jelenleg is vízho­zam csökkenést észlelnek Nyirád, Pusztamiske, Talliándörögd, Sáska, Sümeg térségében, ahol a meglevő kutakból, vagy víznyerő rendszerekből eltűnt a víz. Igaz ugyan, hogy államigazgatási el­járás során lehetséges a vízelvonás észlelése után úgynevezett bányakár címén az üzemeltető vál­lalatot kártérítésre kötelezni, ez azonban rend­kívül bonyodalmas és hosszas eljárás, de a kár­térítésből ivóvíz még akkor sem lesz. Külön gond a kárászt víz-nívó süllyedése egyes szakvélemények és tények szerint abból a szempontból, hogy negatívan befolyásolhatja a mezőgazdasági termelést és az állattenyésztést is. Végül, de nem utolsósorban említem, hogy nem megnyugtató jelenlegi ismereteink alapján az említett kérdésekkel összefüggő, vagy a még nem érintett problémák költségkihatásának ren­dezettsége, értve ezt úgy, hogy különösen a köz­vetett hatások gondjainak rendezése milyen anyagi erőforrásokból, kinek a számlájára tör­ténik. Kérdéseim felvetésén kívül egyben javasol­nám is, hogy az összefüggések komplex jellege miatt a megfelelő kormányszervek az eddigiek­nél hatékonyabb módon intézkedjenek a felve­tett problémák rendezése tekintetében. Köszö­nöm a figyelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents