Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

967 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 968 DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Képviselő Elvtársak ! Varga Zsigmond elvtárs tőlem azt kérte, hogy kimerítő és kielégítő választ adjak. Az elsőre megpróbálkozom, a másodikra nem tudom, hogy az megfelelő lesz-e. (Élénk derültség.) Kedves Képviselő Elvtársak! Amit Varga elvtárs mondott, azzal én teljes mértékben egyetértek, ami a közutaink állapotára, helyzetére vonatkozik. Azt hiszem és úgy érzem, hogy ez — hiszen ő is mondta — nem Békés megyei probléma, hiszen utána fog Vargáné elvtársnő felszólalni, aki körülbelül ugyanezt fogja elmondani Borsod megyével kapcsolatban. Azt hiszem, itt valamennyi elvtárs egyetért abban, hogy közutaink helyzete nem megfelelő ahhoz a közúti forgalomhoz képest, ami most a közutakon lebonyolódik. És tulajdonképpen itt is van az alapvető hiba. örvendetes tény — mert kétségtelenül örvendetes és a mi életszínvonalunknak az emelkedését mutatja —, hogy az utolsó tíz évben több mint ötszörösére emelkedett a gépkocsiknak a száma, és a forgalom sűrűsége átlagban a 10 évvel ezelőttinek négyszerese. És ha összehasonlítjuk a rendelkezésünkre álló hiteleket, akkor azt kell mondanom, hogy körülbelül a dupláját, tehát a kétszeresét kapjuk most annak, amit tíz évvel ezelőtt kaptunk. Tehát van egy határtalan lemaradás, amely lemaradásnak a behozása rendkívül nehéz feladat. 1967-ben, tehát nemrégiben a KNEB egy igen alapos, részletes felmérést végzett és közutaink állapotáról jelentést tètt a kormánynak. A kormány behatóan foglalkozott közutaink helyzetével, hozott is bizonyos határozatokat, amelyeknek a realizálása természetesen nem egy-két évnek az időszaka alatt történhet meg. Megmondom nyíltan, hogy a Minisztertanács, amikor az 1968-as költségvetést tárgyaltuk, igen hosszasan vitatkozott arról az összegről, amelyet közútra szánni lehet, és mégis meg kellett állapítanunk, hogy jelenleg a közutakra nem lehet többet adni, mert azt olyan helyről kellene esetleg elvenni, ahol talán éppen olyan fontos, mint a közutaknál. A dolog lényege tehát az, hogy amikor az 1968-as költségvetést a Parlament ezelőtt két hónappal tárgyalta, és amikor alaposan, részletesen a bizottságokban, és itt az Országgyűlésen is megvitatta, a képviselő elvtársak is arra az álláspontra jutottak, hogy a közutakra nagyobb öszszeget, mint amit a költségvetés biztosított, nem lehet adni. A költségvetés helyzetét ismerve nem volt mód arra, hogy valahonnan máshonnan vegyük el, és ezt a helyzetet végeredményben a Parlament két hónappal ezelőtt el is fogadta. Ezek előrebocsátása után engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy az utolsó éveknek az eredményeit kicsit ismertessem. Nem megyek tovább, csak a harmadik ötéves tervre. Programunkat nagyon jól ismeri Varga elvtárs, hiszen ezt mi minden egyes megyénkben az elvtársakkal részletesen megbeszéljük. Legnehezebb része a programunknak az, hogy a közúthálózatunknak a gerincét — úgy is szoktuk nevezni: gerinchálózat, amely kiteszi a közutak mintegy 20 százalékát, de ezen a húsz százalékon bonyolódik le tulajdonképpen a forgalomnak több mint a fele —, ezt a húsz százalékot kell nekünk minél előbb rekonstruálnunk, és minél előbb, ha nem is egy autóutat, de legalábbis egy modern utat építenünk. És ezen a vonalon mi, meg kell mondanom, hogy azért szép eredményeket értünk el. A közeli hetekben, mindenesetre a balatoni forgalom megindulása előtt, felavatjuk az ország első autóút ját, amely Székesfehérvárig megy, de már az építkezés halad tovább, Székesfehérváron túl, Siófok felé dolgoznak a földmunkán. A Balatonnak a többi útjait is, a 7-es utat, a Balaton déli oldalán, ebben az évben Balatonkeresztúrig befejezzük; a Balaton északi oldalán a 7l-es számú utat pedig Tihanyig fogjuk teljes mértékben rekonstruálni. Ebben az évben elkészül a 84-es számú út, .amely az egyik legközelebbi összeköttetést nyújtja az Ausztriából jövő idegenek részére Sopron és a Balaton között. Ebben az évben elkészül az l-es számú út Budapest—Győr—Hegyeshalomig, kivéve a győri és a komáromi átmenetet, amelyet. 1969-ben fejezünk be. A 3-as számú, ún. miskolci úton eljutunk ebben az évben Gyöngyösig, és a harmadik ötéves tervben el fogunk jutni Miskolcig. Ebben a tervperiódusban fogjuk a 4-es számú utat átépíteni Budapesttől Hajdúszoboszlóig. Az 5-ös számú utat folytatjuk és befejezzük ebben a harmadik ötéves tervben Szegedig és az országhatárig, 1969-ben befejezzük a budapest—pécsit folytató pécs—barcsi út rekonstrukcióját. Éppen 1969-ben fog a közös barcsi jugoszláv—magyar Dráva-híd is megépülni. Ebben a harmadik ötéves tervben megkezdjük a 11-es számú út rekonstrukcióját, amely egy teljesen új nyomvonalon, a Duna-kanyar nagy forgalmát fogja lebonyolítani. Tehát a harmadik ötéves tervben 2600 kilométer új vonalat, már rekonstruált vonalat építünk, és több mint két és fél milliárdot költünk ezeknek a vonalaknak újjáépítésére. Ebben az ötéves tervben több mint hatszáz milliót fordítunk bekötő utak építésére. És jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy a negyedik ötéves tervre már mindössze száz olyan település, olyan község lesz, amelynek még nincs bekötőútja, és egy régi adósságát törlesztjük mi népünknek, hogy a negyedik ötéves terv folyamán minden kétszáz főnél nagyobb településünk valamilyen úthálózatra, fővonali hálózatra be lesz kötve, tehát az ország vérkeringésébe minden községünk, minden településünk tulajdonképpen be lesz kötve. Nagyon helyesen említette meg Varga elvtárs, hogy legnehezebb problémánk a 24 000 kilométer útnak az állagmegóvása addig, amíg a rekonstrukciós programba bekerül. Rendkívül nehéz feladat a meglevő utak fenntartása, karbantartása, amire az ötéves terv folyamán több mint ötmilliárd forintot költünk, s ami azt jelenti, hogy a harmadik ötéves tervben összesen mintegy 12 milliárd forint az, amit a költségvetés az utak reorganizálására, felújítására és karbantartására biztosít. A tisztelt Országgyűlés, a kedves Képviselő Elvtársak tudják és érzik is, hogy ez nem elég. De van egy adottság, egy lehetőség, és ha arra