Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

921 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 922 szervezetekkel és hatáskörökkel foglalkozó törvényeink modernizálásának kérdéseivel. Foglalkozunk azzal is, hogy miként lehetne és kellene elejét venni jogszabályokkal is a felesleges pereknek, a „ha per, úgymond, hadd legyen per" még ma is sokszor előforduló eseteinek. Célszerűnek látszik az igazságszolgáltatás egységesebbé tétele is a mainál. Elég sokféle fórum keretében történik most a különböző jogviták eldöntése. A folyamatot egyébként a kormány már elkezdte az egységesítés irányában, amikor a gazdasági döntőbizottsági szervezetet a közelmúltban az igazságügyminiszter felügyelete alá helyezte. Szalay József elvtárs beszámoló jelentésében külön említette a családjogi törvény módosításának megfontolását. Véleményem szerint is ez a javaslat nagy figyelmet érdemel és ezzel is foglalkoznunk kell. Ugyancsak a telekpolitikai kérdésekkel is! Az egyik elvtársnő felszólalásában az ezzel kapcsolatos problémákat említette. Vele teljesen egyetértek; ezen a területen sok ma az anomália és rendet kell teremteni. Amikor a jelzett kérdésekkel foglalkozunk, mindig a szocialista törvényesség, továbbá a törvények stabilitása követelményeiből indulunk ki. Célunk, hogy így is hatékonyabbá, gyorsabbá tegyük a bűnüldözést és a különféle jogviták eldöntését. Az állampolgárokat védő jogi garanciákat természetesen meg kell őriznünk, sőt azokat ésszerűen tovább is kell fejlesztenünk. De a mai törvényeink között vannak egyes olyan rendelkezések, amelyek igazi garanciát nem adnak, ugyanakkor úgy megkötik az eljáró hatóságok kezét, ami nem tartható fenn. Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg azért, mert a Katona elvtárs által a telekkönyvekkel kapcsolatosan felvetett problémák elsősorban az éh asztalomra tartoznak, és nem Szénási, vagy Szalay elvtárs asztalára, hogy Katona elvtársnak is és a tisztelt elvtársaknak is bejelentsem, hogy egy órával ezelőtt írtam alá azt az új miniszteri rendeletet, amely a Katona elvtárs által felvetett kérdéseket van hivatva rendezni. (Taps.) Természetesen — elvtársak — ez az operativitás csak bizonyos mértékig függ össze azzal, amit Katona elvtárs itt délelőtt elmondott, mert, ha ma nem, akkor holnap írtam volna alá, de ez mégis hozzájárult, hogy ma aláírjam. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! E néhány gondolatban kívántam elmondani, kapcsolódva a két beszámoló jelentéshez, hogy milyen gondok foglalkoztatnak bennünket. Értékelve az eddig végzett munka pozitív és negatív tapasztalatait, nyugodt szívvel állapíthatjuk meg: minden garancia megvan arra, hogy a bűnüldöző szervek, a bíróságok a jövőben is a párt fő politikai vonalának megfelelően, a kormány jogpolitikai irányelvei szellemében végzik felelősségteljes munkájukat társadalmi rendünk védelmében. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Iván Istvánné képviselőtársunk. IVÁN ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Mindkét beszámoló téziseit időben kézhez kaptuk, azok ismeretében módunkban állt áttekinteni választókörzetünkben az ügyészségek, bíróságok munkáját, azzal összefüggésben a választópolgárok erkölcsi, moíális magatartását, a közbiztonság, a törvényesség helyzetét. A Bács megyei képviselőcsoport ülésén a megyei főügyészség vezetője, s a megyei bíróság elnöke tájékoztatást adott részünkre az ügyészségek és bíróságok tevékenységéről, munkájuk tapasztalatairól. Meghallgatva a legfőbb ügyész, és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját, ismerve megyénk e témával kapcsolatos helyzetét és Bács megyei képviselőtársaim választókörzeti tapasztalatait, megerősödött bennem az a jóleső tudat, hogy társadalmunk erkölcsi, morális helyzete összességében megnyugtató, hazánkban a közrend és közbiztonság szilárd, alapvetően érvényesül a törvényesség mindkét oldala. Jóleső érzéssel olvastuk és hallottuk, hogy a múlt évben a korábbi évekhez képest a bűnözés csökkent. Hasonló a helyzet Bács megyében is, ahol a csökkenés mértéke azonos az országos tapasztalatokkal. Egy év mérlegéből általánosítható következtetést nem lenne helyes levonni, mégis úgy vélem, a csökkenés szorosan összefüggésben van a lakosság növekvő öntudatával, a falu új közösségi rendjének szilárdulásával, eredménye a társadalmi szervek nevelő, tudatformáló tevékenységének, s nem kevésbé a bűnüldöző szervek, az ügyészségek, a bíróságok, a rendőrségek eredményes munkájának. Abban a reményben, hogy a bűnüldöző szervek munkájának és a társadalom hathatós összefogásának eredményeként tartóssá válik a csökkenés és tovább szilárdul társadalmunk erkölcsi, morális helyzete, a legteljesebb egyetértéssel ajánlom mindkét beszámoló elfogadását. Amikor egyetértéssel elfogadom a beszámolókat, egyetlen témában, a teljesség igénye nélkül szeretnék szólni mindazokhoz, akik családjogi törvényünkkel élve vagy éppen be nem tartva kerülnek kapcsolatba a bíróságokkal, és mindenekelőtt azokhoz, akik megfeledkeznek szülői vagy gyermeki kötelezettségükről. A Legfelsőbb Bíróság elnöke beszámolójában foglalkozott a családi közösség erősítésével összefüggő kérdésekkel. A tézisek, amelyeket megkaptunk, megállapítják, hogy ,,a házasság és a család intézményének megszilárdítása társadalmunk alapvető érdeke, de számolnunk kell a helyrehozhatatlanul megromlott házasságok meglehetősen nagy számával is. Az üres jogi kötelékek fenntartása sem . a házastársaknak és a házasságból származó gyermekeknek, sem a társadalomnak nem érdeke." A megállapítás egybeesik a mi tapasztalatainkkal is. A megye bíróságai 1966-ban 1526, 1967-ben 1544 házassági bontópert tárgyaltak, ami az összes polgári perek 15,4 százalékának felelt meg. Ugyancsak jelentős a családjogi vonatkozású ügyek közt a házasságból született gyermek tartása iránti perek száma, amely az összes perek 16,3 százalékát képezte 1967-ben. Ezek a puszta tények. De a számoknál is jelentősebb a társadalomra gyakorolt hatásuk. Mert tudott dolog, hogy a családi élet elválaszthatatlan a társadalom életétől. A társadalom állandóan hat a családra, s másrészt a család is nagy befolyást gyakorol a társadalom életére.