Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

69 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 70 gazdasági életben a pénz — így a forint — vásárlóerejét a dolgozók számára növeli vagy csökkenti az is, hogy azt a fajta árut tudták-e megvásárolni érte, amit előre elgondoltak, elhatároztak, s ott és akkor, ahol és amikor óhajtják. Mindebben pedig igen nagy szerepet játszik, hogyan látja el feladatát a kereskedelem. y A kereskedelem sok millió fogyasztót szolgál ki, akiknek igényei általánosíthatóan összegezhetők és rendszerint általánosítva szoktunk feleletet is adni, hogy azokat kielégítettük-e vagy sem. Én is ezt tettem most. De a sok millió fogyasztó igényeinek kielégítését, ennek során a kereskedelem munkáját, kulturáltságát, színvonalát nem általában, hanem minden egyes fogyasztó a saját ízlése, önálló elgondolásai és szubjektív kívánságainak valóságos kielégítése alapján értékeli és minősíti. Tudatában vagyunk annak, hogy mindezt a jövőben nagyobb mértékben kell a kereskedelemnek honorálni. Tisztelt Országgyűlés ! Azt remélem, hozzászólásomból kicsendült, hogy jómagam és munkatársaim, a belkereskedelem ügyeiért felelős minisztériumi és vállalati vezetők, tisztában vagyunk a megoldásra váró és ebből reánk háruló tennivalóinkkal. Kijelenthetem, hogy felelősségteljesen és körültekintően törekszünk azoknak eleget tenni, kötelességeinket teljesíteni. (Taps.) ELNÖK: Pesir István képviselőtársunk következik szólásra. PESIR ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Nagy megnyugvást és örömet jelentett számunkra a kormány elnökének, Fock elvtársnak referátuma, amely tükrözi azokat a határozatokat, amelyeket pártunk IX. kongresszusa hozott. A határozatok jelentős része az elmúlt időszakban végrehajtásra került vagy éppen a közeljövőben kerül végrehajtásra. Ez a mi városunkban, Kiskunfélegyházán is így van, s ezt örömmel fogadta lakosságunk. Megnőtt a. termelési kedv, a dolgozók bíznak a pártban és bíznak a kormány politikájában. Bács-Kiskun megyében, s azon belül városunkban, Kiskunfélegyháza területén is a mezőgazdasági termelés van túlsúlyban, így a* mezőgazdasági dolgozók és a mezőgazdasági üzemek problémáival kívánok néhány szóban foglalkozni. A helyes politikai eredményt azzal tudnám érzékeltetni, hogy Kiskunfélegyházán, ahol 11 termelőszövetkezet működik 32 000 katasztrális holddal, az elmúlt három évben úgy gazdálkodtak, hogy mérleghiány egynél sem volt. Ha megnézzük, hogy 1961., az átszervezés óta milyen eredményeket értek el a szövetkezetek, akkor a következő számokat tudnám az Országgyűlésnek bemutatni : Amíg 1961-ben az egy dolgozó tagra eső jövedelem 6300 forint volt, addig 1966-ban ez a szám 15 649 forintra, azaz 246 százalékkal nőtt. A halmozott termelési érték ugyancsak hat év alatt 245 százalékkal, azaz 60 millió helyett 147 millióra növekedett. Ezzel egyidőben nagyon szépen fejlődött a felvásárlás is. Amíg 1961-ben mindössze kilencmillió értékben tudtak a felvásárló szervek felvásárolni, addig 1966-ban ezt a számot 63 millióra, azaz hétszeresére tudtuk teljesíteni. Amikor ezt elmondom, úgy tűnik, mintha dicsekednénk, pedig csak örülünk annak, hogy azon az aránylag gyenge, részben szikes, részben homokos területen ilyen jó eredményt tudtunk elérni, ami annak tudható be, hogy lakosságunk, ezen belül parasztságunk bízik kormányunk politikájában. Sikerült a város lakossága és a tsz-tagok között olyan légkört kialakítani, amely ezt az eredményt lehetővé tette. Az utóbbi években egy sor olyan intézkedés született, amelyek igen jó hatással voltak városunk lakosságára. A szövetkezeti tagság körében örömmel fogadták a hitelrendezést, valamint az egyes termékek részleges árrendezését, ami a mezőgazdasági dolgozók régi sérelmét orvosolta. Szükséges azonban, hogy a kormány beszámolójában elhangzottakat is minél hamarabb végrehajtsuk e területen. A szövetkezeti közös tulajdon szilárdságát fokozta és további fejlesztési alapját vetette meg az amortizációs alapok bevezetése. Jóleső érzés volt hallani parasztságunk véleményét az új nyugdíjrendszer, a táppénz és egyéb szociális intézkedések bevezetéséről is. Ezek az intézkedések nagyban megszilárdították a termelőszövetkezetekben a munkafegyelmet és nagyon hozzásegítettek a munkaerőhiány felszámolásához. A kedvező hatást abban is le lehetett mérni, hogy városunkban ebben az időben megalakult a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola és nagyszámú fiatal tért vissza termelőszövetkezeteinkbe. Érezzük azt is, hogy a nyugdíj rendeletet nagyon helyesen dolgozta ki kormányunk, különösen idős tagságunk nagyon örül ennek a rendeletnek. Azonban a középkorúak egyre gyakrabban felvetik, szeretnék, ha a harmadik ötéves terv végére elérnénk azt, ami az iparban van, hogy a mezőgazdaságban is 60 év lenne a nyugdíjkorhatár. Ügy érezzük, hogy a IX. kongresszusnak azok a határozatai, amelyek kimondják a Termelőszövetkezeti Tanács létrehozását, nagyon szükségesek voltak. Nagyon örülnek ennek a termelőszövetkezeti tagok, és bízunk benne, hogy nekünk is olyan érdekképviseleti szervünk lesz, mint a munkásosztálynak a szakszervezet. Ez nagy segítségünkre lesz a termelésben, a szaktanácsadásban, és nem utolsó sorban a személyeket érintő problémák megoldásában. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolója foglalkozott az új mechanizmussal kapcsolatos kérdésekkel is. Engedjék meg, hogy erről egy-két gondolatot vessek fel. A tsz-tagok, az illetékes szakemberek megvitatták a ránk váró feladatokat. Sokat vitatkoztunk, mivel ez új dolog, tapasztalataink ilyen területen még nincsenek. Mi is arra törekszünk, hogy többet és gazdaságosabban termeljünk, hogy valami újat, jobbat hozzunk létre és a népgazdaság fejlődését e területen is segítsük. Véleményünk szerint már az ilyen hozzáállás is reményt keltő és növeli a tagság bi-