Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

63 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 64 Egyrészt csak a Balaton déli partján, mintegy 2000 elhagyott telek vari, amelynek tulajdonosait hosszabb keresés és alapos munka után sem sikerült felderíteniük a tanácsi szerveknek'. Ezek az elhagyott telkek beékelődnek a már beépített lakott területek közé, s ezzel akadályozzák a lakosság társulásos közműfejlesztését, de rontják az utcaképet is. Ezért azt javaslom, hogy a kormány bizonyos határidő megadásával hirdessen a Balaton-parti telkekre bejelentési kötelezettséget, és akik a megadott határidőn belül néni jelentik, hogy a Balaton partján be nem épített telekkel rendelkeznek, azok területét valamilyen formában, egyszerűsített eljárással ki kellene sajátítani, értéküket az esetleges későbbi jelentkezések rendezése érdekében letétbe helyezni. További megoldást jelenthetne a telekbiztosítás érdekében a kisajátítás a tanácsi szervek részéről. Hogy e feladatnak a tanácsok meg tudjanak felelni, «.z új gazdasági mechanizmus szellemében fel kellene oldani azokat a kötöttségeket, amelyek eddig is akadályozták a folyamatos telekbiztosítást. E kötöttségek csak a magánszemélyeknek jelentettek hasznot, mert a nagyobb mérvű kereslet következtében szinte hétről hétre emelkedik a telkek négyszögölenkénti ára. Azt javaslom, hogy a jövőben a Balatonparti községi tanácsok az üdülőterület fejlesz* tése érdekében történő kisajátítást a költségvetési számláról bonyolíthassák le és természetesen a többletbevétel elszámolása is a költség' vetésen keresztül történne meg. Amennyiben ez nem lehetséges és csak OTP-hitellel lehet kisajátítani, úgy azt javaslom, hogy a Balaton-parti községek saját közs, ségfejlesztési alapjuktól elkülönítetten vehessenek fel hitelt telek biztosítására^ amely hitel fedezetét kizárólag a majd értékesítésre kerülő telek képezze. Mindénképpen fel kell oldani azt a kötöttséget, hogy a Balaton-parti községi tanácsok üdülőtelek biztosítása érdekében kénytelenek lekötni községfejlesztési alapjukat, ami azt jelenti, hogy esetleg évekig egyéb területeken nem fejleszthetnek. Javasolom, hogy a Balaton-parti tanácsok az igényektől függően, részletes rendezési tervek folyamatos készítésére, telekparcellázásra évről évre kapjanak hitelt. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal dolgozza ki e témát, foglaljon állást mind a költségek, mind a tervek és a kommunális fejlesztés kérdésében. Tisztelt Országyűlés! Sem a tanácsok hatáskörével, sem a Balaton-part fejlesztésével kapcsolatos észrevételeim elmondásánál nem az vezetett, hogy a tanácsok számára jogkört vagy keretet kérjek, hanem az, hogy elősegítsem az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését, javaslatot tegyek egy-két eddig még nem szabályozott speciális területre vonatkozóan. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy javaslataimat fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet 15.53—16.15. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szurdi István belkereskedelmi miniszter kíván szólni. SZURDI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fokozatos megvalósulását, amelyet a kormány elnökének expozéja vázolt, s ennek nyomán az életszínvonal javításában elért eredményeinket az is tükrözi, hogy a belkereskedelmi áruforgalom az utolsó 10 év alatt 80 százalékkal emelkedett. Ez a fejlődés egyrészt jelzi ipari és mezőgazdasági termelésünk nagymértékű emelkedését, másrészt mutatja a lakosság vásárlóerejének növekedését. Mindezekkel összefüggésben országunkban is, mint más hasonló fejlettségű országban, amelyben a társadalmi munkamegosztás jelentékeny, egyre nagyobb és bonyolultabb társadalmi feladat hárul a kereskedelemre. Szeretném ezt egy-két adattal illusztrálni, valamint a későbbiekben arról kívánok beszélni, hogy milyen kötelezettségek hárultak és hárulnak mindebből a belkereskedelemre és hogyan teszünk ennek eleget. Amíg 1960-ban a lakosság által fogyasztott termékek nem egészen kétharmadát vásárolta meg, raktározta, csomagolta és árusította a kereskedelem, ma már több mint háromnegyed részét. Országunk lakossága pénz jövedelmének 75 százalékát a kereskedelem 48 000 üzletében és vendéglátó helyén áruvásárlásra fordítja. Naponta átlagosan egymillió ember étkezik a vendéglátó ipari üzemekben. 1966-ban országunkban hárommillió külföldi fordult meg, akiknek ellátásáról és elhelyezéséről nagyrészt a kereskedelmi vállalatok gondoskodtak. A belkereskedelem és a vendéglátó ipar kereken 285 000 dolgozót foglalkoztat. Tisztelt Országgyűlés! Ami az áruellátás jelenlegi helyzetét illeti, objektíven megállapítható, hogy a fogyasztók igényeit a legfontosabb árukból kellően kielégítjük, és a dicsekvés szándéka nélkül kijelenthetem, hogy a lakosság ellátása, az áruk választéka és korszerűsége, ha nem is zökkenésmentesen, de mégis évről-évre javul. A kiskereskedelmi és vendéglátó ipari üzletek áruforgalma már ez év első felében a tervet jelentősen meghaladó mértékben emelkedett, és becslésünk szerint ez évben körülbelül 7—8 százalékkal lesz magasabb, mint az előző évben. Vagyis arra számítunk, hogy az 1966. évi 95 milliárd forinttal szemben 1967-ben mintegy 102—103 milliárd forint értékű lesz a kiskereskedelmi áruforgalom. Az előző évinél, sőt a tervezettnél is jóval magasabb áruforgalmat a lakosság pénzbevételeinek a számítottnál nagyobb mértéke és az ezzel összhangban álló árufedezet tette, illetve teszi lehetővé. Az olyan alapvető élelmiszerekből, mint liszt, cukor, só stb., minden igényt kielégítő készletekkel rendelkezünk. Viszonylag bőséges volt és a következő félévben is ugyanilyen lesz