Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

59 Az Országgyűlés 2. ülése, meg az adott év december hó végével,, lehetővé teszi a takarékosabb gazdálkodást, őszintén szólva több esetben előfordult, hogy az év végén, csakhogy a pénzt elköltsük, nem a leghasznosabban, legtakarékosabban gazdálkodtunk. Ez az alapgondolat helyet kap a kormány 2012/1966. számú határozatában is, amely a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos feladatokról szól. A határozatban foglalt határidők azt mutatják, hogy a tanácsok helyére, szerepére, jogállására vonatkozó alapelgondolásokat az egyéb ágazati szervek feladataival egyidőben vagy őket megelőzően kellett volna kidolgozni. Annak ellenére, hogy a kormány említett határozata 11. pontjában 1967. március 31-ben határozta meg a tanácsok gazdasági tevékenységével összefüggő hatósági jellegű jogszabályi rendezést, a különböző szintű tanácsok, a végrehajtó bizottságok és a szakigazgatási szervek egymáshoz való viszonyának, valamint a tanácsok és az ágazati irányítást ellátó minisztériumok együttműködésének szabályozását, ez a jogi rendezés még a mai napig nem jelent meg. Mindamellett, hogy a jogi rendezés késik, bizonyos szervezési, tervezési és előkészületi feladatokat már meg kellett tennünk. Hasonló .a helyzet a tanácsok kettős alárendeltsége terén is. A kormány a kettős alárendeltség megszüntetésére határozatot hozott, de ennek gyakorlati végrehajtása részünkről még nem ismert. Kérem a kormányt, hogy ha lehetséges, minél előbb készüljön el a tanácsok és szerveik jogállására vonatkozó tervezet és a továbbiakban a végrehajtási utasítást olyan időpontra adják ki, amikor már valamennyi minisztérium ügyrendje elkészült. Az ágazati szervek területi tevékenységét ugyanis jelentős részben a tanácsok szakigazgatási szervei végzik és így őket is érintik a minisztériumok ügyrendjéből és az átszervezésből eredő változások. A közelmúltban például a Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztérium átszervezéséből eredően már bizonyos feladatokat végre kellett hajtani. Ennek következtében az országban több száz, a tanácsok mezőgazdasági osztályához tartozó dolgozónak más munkakörben történő elhelyezéséről kellett gondoskodni, jóllehet később lesznek olyan változások, amelyek a tanácsok szakigazgatási szerveit úgy érintik, hogy a létszám más szakigazgatási vonalon növekedni fog. Ha ezt alsóbb szinten egyszerre hajthatnánk végre, ez nagyban megkönnyítené a tanácsi vezetés munkáját. Mint a Balaton-parton élő és ott dolgozó képviselő szeretnék megemlíteni néhány gondolatot a Balaton-part további fejlesztése érdekében. A Balatonról méltán elmondhatjuk, hogy egyik legszebb természeti kincsünk, amelyet hazánk dolgozói és külföldi állampolgárok is egyre nagyobb számban látogatnak. Ezúton mondok köszönetet a kormánynak azért a határozatáért, amellyel a Balaton-part kiemelt ágazatként való kezelését rendelte el. Ez a határozat nagymértékben segíti a Balaton-part szépítését és fejlesztését. Az utóbbi három évben javult a kereskedelmi ellátás. Százhuszonhat új egység lépett szolgálatba az üdülők ellátására. Ebben nagymértékben segítenek a ter1967. július 12-én, szerdán 60 I melőszövetkezetek, és a jövőben talán még tovább lehet szélesíteni a Balaton-parton a termelőszövetkezetek tevékenységét. Jelenleg 38 termelőszövetkezeti egység működik közre a Balaton déli partján az ellátásban, főleg a zöldség- és gyümölcsellátásban, de a magyaros ételeknek és saját termelésű boroknak is igen nagy a sikerük. Az elmondott fejlesztésekkel egyidejűleg azonban növekedtek az igények, nagymértékben nőtt a forgalom. Csak a Balaton déli partján az utóbbi három év alatt 1 781 000 vendég üdült. De szemléltetőbben lehet jellemezni a fejlődést, ha az utóbbi három év adatait vizsgáljuk. Azt látjuk ugyanis, hogy 1964-ben 560 000-en, 1965ben 593 000-en és 1966-ban már 628 000-en üdültek csak a Balaton déli partján. Az ismertetett vendégforgalomban a három év alatt csak a közületi kézben levő helyeken 360 000 külföldi vendég üdült. A Balaton-part fejlesztésében sok országos , szerv érdekelt. Ezek igyekeznek szakterületüket megfelelően fejleszteni, de a felelősség súlya a fejlesztésért és különösen az üdültetés gyakorlati végrehajtásáért mégis nagymértékben a területi párt- és állami, azaz tanácsi szervekre hárul. Ezért indokolt lenne, ha az új gazdaságirányítási rendszer a Balaton-partra vonatkozóan elősegítené a további fejlődést, a növekvő üdülési igények kielégítését. Ennek megvalósítása érdekében néhány javaslatot szeretnék tenni. Javasolom, hogy az Országos Tervhivatal más, a Balaton-part fejlesztésében érdekelt szervekkel a regionális terv alapján az egész Balatonra készítse el meghatározott időn belül a közép- és hosszútávú fejlesztési tervet, amelyet a kormány hagyjon jóvá és végrehajtását szankcionálja. E terv legyen egységes, átfogó. Emellett határozza meg külön a tanácsok, vállalatok és intézmények, de az országos szintű szervek feladatait is olyan vonatkozásban, hogy mikor, milyen célra, mennyit kötelesek a Balatonpart fejlesztésére fordítani. A terv elkészítésénél figyelembe kellene * venni azt, hogy egyes Balaton-parti területek másokhoz viszonyítva a fejlesztésben igen elmaradottak, így például a déli part területén, Budapest irányából Balatonlelléig a fejlesztés « minden vonatkozásban lényegesen jobb, mint a Balatonlellétől Keszthelyig terjedő Balatonparti községekben. A készítendő tervnek számolnia kell a viszonylagos elmaradottság felszámolásával és azzal, hogy bár a fejlesztésben sok szerv érdekelt, területileg ugyanazon a területen kell e feladatokat végrehajtani. Éppen ezért szerintem a feladatok végrehajtásának koordinálásában, a fejlesztés gyakorlati megvalósításában az eddiginél nagyobb jogkört kell kapni a terület tanácsi szerveinek. A forgalom ismertetett növekedésére vonatkozó adatok azt mutatják, hogy évről évre nagyobb az érdeklődés, több vendég várható a Balatonra. A viszonylagos elmaradottság felszámolása és a növekvő vendégforgalom megköveteli, hogy a kereskedelmi és vendéglátó egységek is nagyobb mértékben fejlődjenek, fr