Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

37 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 38 lyek bővítésére és korszerűsítésére kereken 200 millió forintot fordítunk, de nagyobbak a jogos igények. Segíti a megoldást, ha az üzemek és a vállalatok a nélkülözhetetlen gyakorlati feltéte­lek biztosításában a jövőben is közreműködnek. A középiskolákban érettségizők számának emelkedésével együtt nő azoknak a száma, akik felsőoktatási intézményekben szeretnének to­vább tanulni. Felsőoktatási intézményeink első évfolyamaira mintegy 14 000 hallgatót veszünk fel. Évről évre több jó képességű pályázó közül válogatjuk ki a legmegfelelőbbeket. A kezdeti kétkedő véleményekkel szemben a tények mu­tatják, hogy egyetemi felvételi rendszerünk ki­állta a próbát. Ösztöndíj-rendszerünk is általában jól szol­gálta a dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, úgy látjuk, hogy mégis valamelyest változtat­nunk kell rajta. A változtatás lényege: a szo­ciális jellegű támogatást differenciáltabbá, a ta­nulmányi Ösztöndíjat serkentőbbé tesszük. A társadalmi ösztöndíjat megreformáljuk, hogy céljának jobban megfeleljen. Segítse a vidék munkaerő-ellátásának biztosítását, határozottab­ban szolgálja a szociális szempontból rászorult tehetséges fiatalok továbbképzését. A kezdő szakemberek részére eddig megfe­lelő számú állást tudtunk biztosítani, mégis vol­tak problémák az elhelyezkedésükkel. Ezek első­sorban abból erednek, hogy a felkínált munka­hely a végzett hallgatók igényével nem mindig' vágott egybe. Változatlanul gond, hogy jó né­hány fiatal nem akar vidéken munkát vállalni, hanem a fővárosban akar dolgozni. Ennek van objektív oka is. A budapesti egyetemek hallga­tóinak nagyobb része budapesti lakos, a részük­re meghirdetett munkahelyek többsége vidéken van. Űgy véljük, meg kell majd vizsgálnunk az ezzel összefüggő problémákat. A jövőben a kezdő szakembereket — a fő­hatóságok közbejötte nélkül — a vállalatok közvetlenül maguk alkalmazzák. Ezzel jelentő­sen megnő a képző intézmények feladata és fe­lelőssége is. Megfelelő kapcsolatokat kell létesí­teniük a vállalatokkal, hogy a hallgatók elhe­lyezése érdekében kölcsönösen megismerjék a lehetőségeket és az igényeket, messzemenően segíteniük kell, hogy az oklevelet szerzett fiata­lok megtalálják helyüket. Ügy kell oktatniuk és nevelniük a gondjaikra bízott fiatalokat, hogy megértessék velük: keményen, rendszeresen és nagy szorgalommal kell tanulniuk, készülniük jövendő munkakörük ellátására. A művészeti ágak jó alkotói légkörben, egészségesen fejlődnek. Művészeink az utóbbi években sok értékeset alkottak. Az idei könyv­hétre megjelentetett könyvek jól mutatják az élő irodalom sokszínűségét, íróinknak a mai va­lóság iránti érdeklődését, a korszerű kifejezés­módra való törekvésüket. Filmművészetünkben folytatódott a néhány éve kezdődött fellendülés, s az utóbbi időben több kiemelkedően értékes, művészileg rangos magyar film született. Zene­és táncművészetünk újabb eredményei — ha­gyományainkhoz méltóan — nemzetközileg is kiemelkedtek. A magyar kultúra, a magyar mű­vészek alkotásai egyre jelentősebb helyet foglal­nak el a nagyvilágban. A mai magyar kultúra szép sikereihez — az alkotó-művészek tehetsége mellett — az is hoz­zájárult, hogy a mi kulturális forradalmunk eredményeként megnőtt a művészetértő közön­ség tábora és népünk kulturális érdeklődése is. Az állami és társadalmi szerveknek, az 'alkotók­nak, a hivatásos és nem hivatásos népművelők­nek még nagyobb tömegekkel kell megszerettet­niük a művészeteket. Tisztelt Országgyűlés! Népünk életkörülmé­nyeinek alakulásáról szólva szükséges röviden kitérnem az egészségügyi ellátás helyzetére. A lakosság egészségének védelme, élet- és munka­körülményeinek állandó javítása széles körű társadalmi cselekvést, összefogást igényel. Nagy felelőssége van ebben elsősorban a tanácsok, a vállalatok és az intézmények vezetőinek. Az egészségügy kérdéseiről szólva ki kell emelnünk, mint szocializmust építő népünk és államunk hatalmas vívmányát, hogy ma már az ország lakosságának 97 százaléka részesül ingyenes or­vosi és kórházi ellátásban, nagyon olcsó gyógy-. szerellátásban. El kell azonban azt is monda­nunk, hogy a fejlődés nem tudott mindenben lépést tartani a megnövekedett mennyiségi igé­nyekkel. Néhány intézményünk ' korszerűsége, felszereltsége, műszaki állapota még sok kívánni valót hagy maga után. Sajnos, jó néhány kórház és egészségügyi intézmény felépítése elhúzódott. Külön gond, hogy éppen a legnagyobb felada­tok ellátására hivatott egyetemek, központi in­tézmények és megyei kórházak állapota, műszaki és gazdasági színvonala — kevés kivételtől el­tekintve — már nem felel meg a korszerű igé­nyeknek. A kormány törekszik megvalósítani a har­madik ötéves tervben foglalt egészségügyi célki­tűzéseket. A többi között — főleg a városokban — a gyermekorvosi rendelőintézeteket és a fogá­szatokat fejlesztjük. Az egészségügyi ellátás szempontjából elmaradott területeken városi és járási kórházakat építünk. További nagy feladat az egyetemek, a központi intézmények és a me­gyei kórházak rekonstrukciója. Segítjük a tu­dományos kutatást. Egyre jobban megteremtjük a feltételeket az orvostudományban is bekövet­kezett tudományos-technikai forradalom ered­ményeinek gyakorlati alkalmazására. Intézkedé­seket tettünk a rendelőintézetek zsúfoltságának és az orvosok túlterheltségének csökkentése ér­dekében. Jelenleg körülbelül 3000 lakosra jut egy körzeti orvos. A legközelebbi célnak azt te­kintjük, hogy egy-egy körzeti orvosra átlagosan 2700 lakos jusson. A betegellátást javítja, ha több az egészségügyi dolgozó, az ápoló, a labo­ráns. A kormány határozatot hozott arra, hogy növelni kell a szakképzett egészségügyi dolgozók számát. Az orvosokat a gyógyítástól elvonja a túlzott adminisztráció. Ezt egyszerűsíteni, csök­kenteni kívánjuk. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az utóbbi hónapokban a nemzetközi helyzet is­mét feszültebbé és az eddiginél is bonyolultabbá vált. Kormányunk külpolitikájának céljai és alapelvei természetesen ilyen körülmények kö­zött is változatlanok maradtak; minden fórumon képviseljük nemzeti érdekeinket, erőnkhöz és le­hetőségeinkhez mérten kivesszük részünket az

Next

/
Thumbnails
Contents