Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-2
33 Az Országgyűlés 2. ülése, rontásban és főként abban fejeződnek ki, hogy az ipar a társadalmi fejlődéssel járó új jelenségek iránt sokszor közönyt tanúsít. Tisztelt Országgyűlés! Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság és az életszínvonal. Számolunk azzal, hogy az eddigieknél jelentősebben változik jó néhány iparág termelése, aminek következtében egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglalkoztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges, gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csökken a bányászok száma. A minisztériumok új hatáskörének rendezése során határozatokat hoztunk az év végéig végrehajtásra kerülő létszámcsökkentésekre. Várható az is, hogy ha az üzemekben és a hivatalokban javul a munka szervezettsége, szilárdfebb lesz a munkafegyelem, hasznosítják a belső munkaerő tartalékokat, akkor lehetővé és szükségessé is válik, hogy elbocsássanak olyan embereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak száma végeredményben mégsem csökkenni, hanem emelkedni fog. Jó néhány területen a jelenleginél több dolgozó foglalkoztatására lesz szükség. Számolhatunk azzal is, hogy a gyermekgondozási segély hatásaként szép számmal maradnak' otthon átmeneti időre az anyák kisgyermeik mellett és javarészük helyett, ha időlegesen is, új dolgozókat vesznek fel. Az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletnek megfelelő termelés dinamikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet ésszerűen fokozzák, bővítsék. Ahol mindezek ellenére is létszámcsökkentésre kerül sor, az emberekről való gondoskodás, a szocialista humánum jegyében mindent megtesznek a vezetők, a szakszervezetek és az állami szervek, hogy mindenki, aki dolgozni akar, munkához jusson. Csupán utalok arra, milyen átfogó, széles körű szociális és egyéb intézkedéseket hozott a kormány, hogy biztosítsa a szénbányászatban feleslegessé váló dolgozók elhelyezését. Magától értetődő kötelezettsége volt ez a nép államának. Ugyanúgy kötelezettségünknek tekintjük más állampolgárok esetében is annak biztosítását, hogy tisztességgel végzett munkájuk alapján meglegyen a megélhetésük. (Taps.) A harmadik ötéves terv előirányzatainak megvalósításán dolgozunk, beleértve a foglalkoztatottságra kidolgozott előírásokat is. így továbbra is azzal számolunk, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a nem mezőgazdasági ágazatokban mintegy 260 ezerrel növekszik a dolgozók száma. A mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül 80 ezerrel csökken, s ez a folyamat úgy megy végbe, hogy javul az ott dolgozók korösszetétele; az idősek élnek a nyugdíj lehetőségével, a felnövekvő fiatalságnak az eddiginél nagyobb része választja a mezőgazdasági munkát élethivatásul, és ezenkívül a városban, az ipar egyes területein dolgozó fiatalok közül is mind többen térnek vissza falura. Kiemelt gonddal foglalkozunk az ifjúság el1967. július 12-én, szerdán 34 helyezkedési lehetőségeinek javításával. Különösen fontos ez most, mert ettől az évtől kezdve lényegesen nő a tanulmányaikat befejező fiatalok száma, jelentkeznek az úgynevezett demográfiai hullám csúcsai. Nem egyszerű ezeknek a problémáknak a megoldása. Nyilvánvaló, hogy a rövid átmeneti időre nagy számú új üzemet, munkahelyet, új oktatási intézményt nem lehet létesíteni. Olyan intézkedéseket tettünk tehát és olyanokon dolgozunk jelenleg is, amelyek lényegesen enyhítik ezeket az átmeneti gondokat. Elhatároztuk, hogy bővítjük a szakmunkásképzésben a továbbtanulási lehetőségeket, és itt mind több leányt is kiképezünk. Szélesítjük a falusi ifjúság kétéves továbbképző iskoláinak hálózatát. Több lehetőséget biztosítunk a városokban és az ipartelepeken élő fiatalok négy- és hatórás foglalkoztatásához. Vizsgáljuk a részmunkaidős és a bedolgozó foglalkoztatási lehetőgek bővítését, a bedolgozók kereseti, és egyéb problémáit. Meggyorsítottuk az érettségizett leányok oktatásának ütemét az egészségügy területén, hogy ezzel is elősegítsük állásba lépésüket, egyben tovább javítsuk népünk egészségügyi ellátását. Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény választ vár arra is, miként befolyásolja majd az új gazdasági mechanizmus bevezetése a dolgozók életszínvonalát. A reform eszköz: a cél, amit ezzel is el akarunk érni, hogy hazánk erősebb, gazdagabb legyen, polgárai pedig végzett munkájuk értéke, hasznossága szerint, egyre kulturáltabban, jobb körülmények között, jólétben éljenek! Az új gazdaságirányítási rendszerben az eddiginél sokkal határozottabban érvényre akarjuk juttatni azt az elvet, hogy mindenki legjobb képességei szerint dolgozzék, és ennek megfelelően részesüljön a termelt javakból. Ezt biztosítják az egyént és a kollektívát ösztönző módszerek. A társadalom számára hasznos munkával elért nyereséges gazdálkodásban közvetlenül érdekeltté válik a kollektíva egésze és annak minden tagja. Új bértarifa-rendszert dolgozunk ki, amely az eddiginél jobban értékeli a kvalifikáltabb, nagyobb felelősséggel járó munkát. A vállalatok a nyereségrészesedési alapból a kiemelkedő egyéni teljesítményeket megfelelően díjazhatják és jutalmazhatják. Hasonlóképpen a termelőszövetkezeteknél is az eddiginél sokkal inkább biztosítja majd a tagok anyagi érdekeltségét a részesedési alap képzésének és felosztásának rendszere. Az új gazdasági mechanizmusban a részesedési alap a legfőbb forrása a személyi jövedelmek növelésének. Csak annak a vállalatnak lesz módja a bérszínvonalat növelni, nyereségrészesedést, jutalmakat stb. fizetni, amely jól gazdálkodik. A nyereség növekedése esetén nagyobb lesz a részesedési alap. Mindez a kereseteknek a végzett munkával arányban álló, az eddiginél jelentősen nagyobb differenciálódását vonja maga után, összességében pedig magasabb jövedelmet jelent. Joggal vetődik fel olyan kérdés, hogy milyen kereseti lehetőségek lesznek az olyan vállalatoknál, ahol a termelés költségei magasak a technikai színvonal elmaradottsága miatt. Ha a
