Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

29 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán . 30 zetpolitikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdésben, amely a szövetkezetek működését alapvetően érinti. Az év folyamán megalakulnak a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Ezt fontos politikai eseménynek tartjuk, s működésüktől sokat remélünk. A szövetkezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egységes ér-, vényesítésére szükségesnek nyilvánították egy főtanács létrehozását. A kormány a kezdeményezést támogatja, egyetért a szövetkezeti főtanács megalakításával. A termelőszövetkezetek országos kongreszszusa, majd júniusban a Minisztertanács megtárgyalta az új foldj ogi és termelőszövetkezeti törvények tervezetét. E törvénytervezeteket megküldtük az Országgyűlésnek, kérve, hogy az illetékes bizottságok tárgyalják meg és észrevételeiket, javaslataikat közöljék a kormánnyal. Ezek figyelembevételével elkészülő törvényjavaslatokat ősszel nyújtjuk be a tisztelt Országgyűlésnek. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunknak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a külkereskedelmet. Be kell számolnom azokról az állami in- % tézkedésekről, amelyeket a termelés és a külkereskedelmi tevékenység gazdasági egységének megteremtése céljából hoztunk. Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban szorosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piac között. Nemcsak azért fontos ez, mert gazdasági életünkben a külkereskedelemnek különösen nagy jelentősége van, hanem amiatt is, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, értékesítésre és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosztásnak, ezért továbbra is szükséges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskedelemmel, és ahol ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a közvetlen export-, illetve importjogot. Számos további termelővállalat megfelelő felkészülés után igényelheti e tevékenység átvételét a külkereskedelmi szakvállalatoktól. Az államközi szerződésekben, közöttük a KGST-országokkal kötött hosszúlejáratú egyezményekben vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben már a nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdasági minisztériumokat és az érdekelt vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. E feladatot nagy körültekintéssel, a szocialista országokkal egyetértésben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatossága s az 1968. évi árucsere-forgalmi egyezmények előkészítése és megalapozása kívánatossá teszi; a vállalatok minél nagyobb mértékben kössenek külföldi partnereikkel szerződéseket. Változatlanul arra törekszünk^hogy tovább erősítsük és fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a baráti szocialista országokkal, elsősorban a KGST államaival. Ez az együttműködés népgazdaságunk további fejlődésének szilárd támasza, nélkülözhetetlen biztosítéka. Ügy véljük, hogy az eddig elért, kétségkívül jelentős eredmények nagymértékben tovább fejleszthetők, ezért a KGST-n belül a kapcsolatok különböző új formáit is keressük és kívánjuk kezdeményezni. A gazdasági mechanizmus reformjától azt is várjuk, hogy előmozdítsa fokozott részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Bővíteni kívánjuk külkereskedelmi kapcsolatainkat a más gazdasági, társadalmi berendezkedésű országokkal is a kölcsönös előnyök alapján. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, mennyire fontos szerepet tölt be népgazdaságunk megalapozott fejlesztésében a helyes beruházási politika. Az új beruházási rendszerben továbbra is a kormány hagyja jóvá a beruházások fő elosztási arányait, a népgazdaság fejlesztésére jelentős hatást gyakorló beruházásokat. A központi szervek feladata marad a fejlesztés változatainak kidolgozása, az alapvető célok és arányok meghatározása. De teret biztosítunk a vállalatok számára ahhoz, hogy a piaci hatások a jövedelmezőség figyelembe vételével a központi szabályoknak megfelelően megvalósíthassák a számukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. A jövőben az iparban a beruházások jelentős hányada felett a vállalatok közvetlenül rendelkeznek, s azzal biztonságosan, több évre előre számolhatnak. A kormány határozatot' hozott a műszaki kutatási munkák irányításáról, továbbá a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztéséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat a jogszabályokban rögzített keretek között, de a korábbinál szabadabban állapodhat meg. Az újításoknál a vállalatok a legkülönbözőbb formákban, de kellő ösztönzést adó módon díjazzanak minden kiemelkedő műszaki teljesítményt, származzék az munkaköri kötelezettségből, vagy munkakörön kívüli tevékenységből. A szabályozás előfeltételei adottak, ezért kormányunk a törvényjavaslatot ez évben elkészíti. Tisztelt Országgyűlés! Érthető módon, a lakosság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus reformja az árrendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Tekintettel a termelői és a fogyasztói árak ma még különálló rendszerére, engedjék meg, hogy külön-külön szóljak ezekről. Igen fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk a népgazdaság egységes termelői árrendszerének megteremtése. 1968-ban ebben jelentős lépést teszünk. A termelői árreform a jelenleginél * kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését és többek között emiatt is lemaradtunk más országokkal szemben új anya-