Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

223 Az Országgyűlés 4. ülése, szerény képességeimhez híven mindent elkövetek annak minél sikeresebb megvalósítása érdekében. Köszönöm. (Hosszan tartó nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tárgyalásunkat most megszakítjuk és délután V^ órakor folytatjuk. (Szünet 13.12—14.31) Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Bejelentem, hogy a Minisztertanács beszámolójához Péter János külügyminiszterünk és még hét képviselőtársunk kíván szólni. Javaslom, hogy a külügyminiszter és képviselőtársaink meghallgatása után a vitát zárjuk le, majd hallgassuk meg a kormány elnökének zárszavát és utána még ma, térjünk át tárgysorozatunk második pontjára, a külügyi bizottság határozati javaslatainak megtárgyalására. Elfogadja-e az Országgyűlés a javaslatot? (Igen, taps.) Tanácskozásunkat ennek megfelelően folytatjuk. Péter János külügyminiszter úr kíván szólni. PÉTER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! A nemzetközi élet, a váratlan események és fordulatok sorozata egyre növekvő erővel, új arányokban veti fel a háború és béke kérdését, új meg új döntéseket követel a kormányoktól, felelősségteljes állásfoglalásokat a népektől. Fock elvtárs a kormány beszámolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő vonásait, s kifejtette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, ismertette kormányunk külpolitikai tevékenységének alapelveit és céljait. Az Országgyűlés tagjai közül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának külpolitikai szakaszaihoz és támogatásukról biztosították a kormányt külpolitikai tevékenységében is. Ennek figyelembevételével abban látom mostani feladatunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és a béke esélyeinek aránya, s milyen új utakat kell törnünk a béke megerősítése felé. Tisztelt Országgyűlés! Két tendencia egyre erősebb ütközéseinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hol aktív részesei a jelenlegi nemzetközi események során. Az egyik tendencia a nemzetközi viszonyok javítására, a másik a nemzetközi viszonyok rontására irányul. Ennek az egész folyamatnak a gerincét a szocializmus és az imperializmus világméretű harca alkotja, de ez a folyamat több és kevesebb is, mint ez a harc. A nemzetközi viszonyok javítására irányuló folyamat politikai megoldásokat keres, tárgyalások útján ott, ahol most agressziók, fegyveres konfliktusok dúlnak, s a lehető legemberségesebb feltételeket kívánja megteremteni az emberiség előtt álló történelmi problémák rendezéséhez. ^ Ennek a tendenciának kezdeményező, fő ereje a szocialista világrendszer, elsősorban a Szovjetunió, de áramlataiba tartoznak a függetlenségükért küzdő országok Ázsiában, Afriká967. július 14-én, pénteken 224 ban,. Latin-Amerikában, s lehetőségeik mértéke szerint többen a fejlett tőkés országok közül is. A nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendencia új feszültségek szítására, a feszültségek fegyveres konfliktusokká fokozására, a háborús veszélyek és a fegyverkezési verseny növelésére tör. Ennek a tendenciának fő kezdeményezője az imperializmus egész hatalmi köre,, de ennek keretében elsősorban és egyre inkább az Amerikai Egyesült Államok. Ennek a két tendenciának az egyre gyakoribb, egyre erőteljesebb ütközései között élünk most. 1963 nyarán, a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötése idején a nyugati hatalmak, s köztük az Amerikai Egyesült Államok illetékes vezetői is, úgy nyilatkoztak a nemzetközi erőviszonyokról, a termonukleáris háború veszélye elhárításának szükségéről, hogy már-már a békés egymás mellett élés megszilárdulásáról kezdtünk beszélni. Nem sokkal később azonban, úgyis mondható, hogy hamarosan Kennedy elnök meggyilkolása után az Egyesült Államok külpolitikája elkanyarodott a megkezdett úttól. Megindult, majd állandósult és fokozódott a két tendencia ütközéseinek mostani sorozata. Azoknak az elveknek megfelelően, tisztelt Országgyűlés, amelyeket Fock elvtárs ismertetett, a magyar nép ügyét úgy szolgáljuk a kormány külpolitikai tevékenységével, hogy erősíteni igyekszünk a nemzetközi viszonyok javítására irányuló tendenciát és fékezni, hatástalanítani törekszünk a nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendenciát. Külpolitikai téren így kapcsoljuk egybe nemzeti és nemzetközi feladatainkat, így járulunk hozzá ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság minél kedvezőbb nemzetközi légkörben haladhasson előre a fejlődés útján. Lehetőségeink mértéke szerint külpolitikai tevékenységünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy a békés egymás mellett élésnek és a nemzetközi együttműködésnek 1963 ősze óta fokozatosan sorvadásnak indult kedvező jelenségei újra sarjadjanak. A kormány külpolitikai tevékenysége, tisztelt Országgyűlés, nemcsak szomszédjainkhoz fűződő kapcsolatainkra, nemcsak a bennünket nyilvánvalóan közvetlenül érintő ügyekre terjed ki, hanem az öt világrész majdnem minden tájára és a nemzetközi élet minden lényeges eseményére. A földkerekségnek ma már nincs távoli pontja. Minden nagyobb esemény a Föld egészére kihat. A mai közlekedési lehetőség, a haditechnika, az interkontinentális rakéták, az űrhajók világában a Föld összezsugorodott, sőt a kozmosz, a világmindenség is megkisebbedett. Minden megosztottsága ellenére a háború és a béke kérdésében a világ eggyé és oszthatatlanná lett. Életünk, a magyar nép élete, mindennel összefügg tehát, ami ma a nemzetközi élet terén, a viszonyok rontására és a viszonyok javítására irányuló tendenciák egyre fokozódó összeütközéseiben történik. Éppen ezért tiszteletre méltó éberséggel, gyorsan és érzékenyen reagál népünk közvéleménye minden nemzetközi eseményre, a közel-keleti válságra, a vietnami agresszióra, a görögországi és a ciprusi fejleményekre, a nigériai és a kongói új meghasonlásra,