Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

215 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 216> lalatoknak a dolgozóik utaztatásával és munkás-szálláson való elhelyezésével kapcsolatos költségeiket gazdálkodási eredményük terhére kell elszámolniuk, ez milyen hatással lesz munkaerőgazdálkodásukra. Feltételezhetően emiatt egyes vállalatok csökkenteni fogják ingázó dolgozóik számát. Ez viszont éppen megyénk munkaerőhelyzetét fogja a legérzékenyebben érinteni, mivel 1966. január 1-én, mint már említettem, 30 ezer volt a megyéből eljáró aktív keresők, az úgynevezett ingázók száma. Tisztelt Országgyűlés! A IX. pártkongreszszus határozatai nyomán a kormány igen gyors és hatásos intézkedéseket hozott, amelyek pozitívan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát. Előnyösen fognak hatni a munkaerőgazdálkodási problémákra is. A megyében a mi vezetőink is lankadatlanul keresik a megoldást. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a foglalkoztatási helyzet nehézségeit a megyei szervek saját erőforrásaik maximális felhasználásával sem tudják teljesen kielégítően megoldani. Éppen ezért, kérem az Országos Tervhivatalt és a szakminisztériumokat, hogy az alacsony foglalkoztatási színvonalra és a fejlesztéshez szükséges kedvező munkaerőfeltételekre való tekintettel az eddigieknél is hatékonyabban segítsék elő terveink megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Igyekeztem érzékeltetni, hogy a problémák nem kicsik, vannak és lesznek gondjaink. De mint a kormány beszámolójából is hallottuk, és magunk is napról napra tapasztaljuk, nem csekélyek az eddig elért eredményeink sem. Erre valamennyien jóleső érzéssel gondolhatunk. A gazdasági mechanizmus reformjának célja az életszínvonal emelése is. Az új gazdasági mechanizmus egymagában nem fog mindent megoldani. A szocialista társadalom teljes felépítését a gazdasági reform csak úgy tudja elősegíteni, < ha valamennyien felelősségteljesen végezzük munkánkat. E cél eléréséért hosszú és szívós harcot kell folytatni. E küzdelemben megvan a szerepe és feladata mindenkinek, öregnek és fiatalnak, fizikai munkásnak és értelmiséginek, kommunistáknak és pártonkívülieknek egyaránt. Az előttünk álló feladatok végrehajtásában lesznek nehézségek, de biztosnak kell lennünk e harc sikerében, annál inkább, mert — Kádár elvtársnak a KISZ VII. kongresszusán elhangzott szavaival élve — a tömegek egyetértése, támogatása és bizalma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogy mi azt értékeljük. A kormány beszámolójával egyetértek, azt elfogadom és céljainak megvalósításában segítem. (Taps.) ELNÖK: Varga Károly képviselőtársunk a következő felszólaló. VARGA KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett kormánybeszámoló átfogóan adott számot eredményeinkről és meghatározta legfontosabb feladatainkat is. Sok irányú fejlődésünkből én is csak egyet szerettem volna kiemelni, a munkaerő-foglalkoztatás eredményeit és problémáit, erről azonban az előttem felszólalt képviselőtársam Szabolcs megye képviseletében részletesen szólt. Két azonos jellegű, azonos problémákkal küzdő megyéről van szó, én tehát ismétlésbe bocsátkozni nem akarván, ezeket nem fejtegetném, hanem úgy fogalmazom meg álláspontomat, hogy egyetértek a felszólalóval, az általa felvetettekkel, amikor javaslatokat tett és megoldásokat sürgetett. A magam részéről is ehhez csatlakoznék. Szeretném viszont megállapítani, hogy a lakosság foglalkoztatása jelentős mértékben hozzájárult általában az életszínvonal emelkedéséhez, örömmel hallottam, hogy beszámolójában Fock elvtárs éppen a foglalkoztatás problémáival, a foglalkoztatási gondok megoldásával olyan komolyan és nagy terjedelemben foglalkozott. Ügy vélem, ez az egész közvéleménynek, a fiataloknak is, akik a munkavállalás előtt vannak, de a munkába állóknak is megnyugvásul szolgál. Szeretném megjegyezni — és e megállapításomhoz nagymértékben segített a kormányelnöki beszámoló —, hogy egyrészről az iparfejlesztés következetes végrehajtásának hatásaként, másrészről a mezőgazdaságban a közelmúltban végrehajtott intézkedések következményeképpen a mezőgazdaság részéről is olyan hatások fognak érvényesülni, amelyek távlatilag elősegítik e foglalkoztatási gondok megoldását. Erre egy példát emelnék ki a mezőgazdaságra vonatkozóan Somogy megyéből. Megyénk termelőszövetkezeteibe az elmúlt évben 964 olyan dolgozó kérte felvételét, aki korábban lakóhelyét elhagyva az ország más területén dolgozott. A folyó év első két és fél hónapjában pedig a felsorolt intézkedések hatására már 1427 volt a számuk. Ez kezdeti hatás. Nem akarom azt mondani, hogy ezzel minden rendben van és majd gondok, döccenök nélkül fejlődik tovább az ügy, de úgy érzem, ezekkel a módszerekkel, e gazdaságpolitikai intézkedések révén biztosítható a fejlődés, az előrehaladás. Szeretnék azonban felvetni egy problémát, csatlakozva is előttem felszólalt képviselőtársam szavaihoz, de kiegészítve is azokat. A fiatalság foglalkoztatásának problémakörén belül maradok. Az előbb szóltam arról, hogy a munkaerőfoglalkoztatás távlatilag biztosítottnak látszik. A fiatalság foglalkoztatásán belül viszont a sokat emlegetett demográfiai hullám következtében a ma vagy a holnap feladatát képezi jelentős számú fiatal foglalkoztatási problémájának megoldása. Milyen problémával találkozunk mi is, a "Szabolcs megyei elvtársakhoz hasonlóan? Olyannal, hogy például az elmúlt év adatait száznak véve, a folyó évben a munkába lépő fiatalok száma 4 százalékkal több, 1968-ban 14 százalékkal több, 1969-ben 20 százalékkal több lesz, majd 1970-ben pedig ismét 14 százalékkal lesz több. Ügy vélem, ebben a témakörben egy másik probléma is jelentkezik a foglalkoztatás oldaláról, s ez gondot okoz a szülőknek, a pedagógusoknak, a párt- és a tanácsi vezetésnek, s magának a fiatalnak is. Talán szabad annyit megjegyeznem, hogy e probléma megoldásának, véleményem szerint, az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy az ebben a korban ért hatások könnyen kihatnak a fiatal indulására, vagy egész későbbi életére is. Az utóbbi időben sokat beszélünk — és jog-