Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1249 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1250 kor megvalósultak, kiteljesedtek a gazdasági, társadalmi viszonyok és a kialakult világnézet is általánossá vált. Mindez azonban munkánkat felelősségteljessé, nehézzé, de egyben széppé is teszi. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian ismerjük a kommunista ember eszményét, és tudjuk, hogy annak lényeges vonása az állandóan többre, jobbra való törekvés, az erős, edzett akarat. Államunk nagy anyagi áldozatokat hoz azért, hogy ifjúságunk gondtalanul tanulhasson, de mind a társadalom, mind az egyén számára annyira fontos, előbb említett személyiségjegyek erőteljesebb kibontakoztatása érdekében helyesnek tartanám, ha felülvizsgálnánk és finomítanánk az állami juttatások jelenlegi rendszerét, és az adott összegkereteken belül nagyobb mértékben honorálnánk a jó tanulmányi eredményt. Él bennünk az a meggyőződés is, hogy lehetőségeinkhez mérten segítenünk kell munkájukban a már működő pedagógusokat. Azáltal, hogy szoros munkakapcsolatokat alakítunk ki velük, mi is sokat gazdagodunk —, sokszor végzünk anyaggyűjtő, felmérő munkát az iskolákban -—, de azt is megtudjuk így, hogy a kinti gyakorlatban milyen problémák jelentkeznek éppen a reform, az új tanterv és nevelési terv megvalósításával kapcsolatban. Sok intézményünk teszi ezt, •és a legtöbb helyen megrendezésre kerülő intézeti napok éppen a gyakorlat segítése érdekében továbbképzési jelleget kapnak. Bevonjuk ebbe a városi nevelőkön kívül a nehezebb körülmények között működő falusi, tanyai iskolák, a részben osztott osztályok nevelőit is. 1 Tisztelt Osszággyűlés! Megyénk, Szolnok megye, nagy erőfeszítéseket tett, hogy az általános iskolát valóban általános iskolává tegyük, és a tanyai gyermekek számára hatékonyabban alapozzuk meg a középiskolák és az egyetemek elérését. Olyan munka és olyan törekvés ez, olyan eredmény az általános iskola életrehívása és valóban általánossá tétele, amire a felszabadulás előtt legmerészebb álmainkban sem gondolhattunk. Az JVISZMP Szolnok megyei bizottságának 1963. évi márciusi határozata kimondja, hogy 1965-ig a körzetesítésre váró 2350 tanyai felsőtagozatos tanuló közül mintegy 1200-at szakrendszerű oktatásba kell bevonni. 1965 és 1970 között *a körzetesítést teljesen be kell fejezni. A körzetesítés tervezésénél sokoldalúan meg kellett vizsgálnunk a társadalmi, gazdasági és iskolapolitikai összefüggéseket. A gazdaságos megoldás követelményeit vettük például figyelembe, amikor elsősorban a menetrendszerű közlekedési eszközökkel megoldható bejárást használtuk fel, a minimálisra csökkentve a külön iskola járatok beállítását, illetve az elengedhetetlenre szűkítve az egyéb szállítóeszközök igénybevételét. Tanyai internátusok telepítését csak oda terveztük, ahol bejárással a körzetesítés egyáltalán nem oldható meg. Ugyanakkor az internátusok zömét olyan helyekre építettük, amelyek már rendelkeznek középiskolával, vagy a közeljövőben kapnak középiskolát. Az internátusok elhelyezését elsősorban meglevő, vagy vásárolt épületek átalakításával oldottuk meg, és csak végső soron beruházással. A kitűzött feladat időarányos részét sikerült teljesíteni, és a megyében levő 113 tanyai iskola közül az elmúlt tanévben 54 iskolát körzetesítettünk. A folyó tanévben már 1740 tanyai felsőtagozatos tanuló folytathatta tanulmányait teljesen osztott iskolában. Ebben a tanévben a tanyai diákotthonok száma is szaporodott hétről tizenegyre, és így az idén már csak 612 tanuló vár körzetesítésre. 1970 helyett 1967-re szándékozunk a körzetesítést befejezni. Valamennyi tanyai kollégium társadalmi összefogás eredményeként jött létre. A 11 közül csak háromban volt állami célhitel, a többi a megyei és a helyi tanácsok áldozatvállalásából, rengeteg sok társadalmi munkából született. Az, hogy ebben a nehéz, de annyira fontos feladatban már ilyen szép eredményeket tudtunk elérni, elsősorban tehát annak köszönhető, hogy a helyi tanácsok maradéktalanul igyekeztek eleget tenni a határozatból fakadó kötelességeiknek. Feladataik elvégzéséhez mindenhol megkapták a helyi párt- és társadalmi szervektől is a szükséges segítséget. Nehéz volt a feladat azért is, mert meg kellett győzni az ellenálló szülőket, gondoskodni kellett a megszűnő tanyai iskolák nevelőiről, a túlzó törekvéseket, amelyek arra irányultak, hogy az alsótagozatos gyermekeket is bevonják a körzetesítésbe, le kellett szerelni, és világossá kellett tenni, hogy a körzetesítés nem öncél, nem a tanyai iskolák felszámolását célozza. Egyetlen feladata a kis létszámú és részben osztott iskolák felsőtagozatos tanulóinak a szakrendszerű oktatásba való bevonása. A célt a szülők is egyre jobban megértik, látják a gondoskodást, érzik és tudják, hogy az anyagi áldozatokat is igénylő erőfeszítés értük, gyermekeikért van. A kérdés jól tervezett, szervezett és átgondolt megoldásának tehát főleg a kiterjedt tanya világgal rendelkező megyékben igen nagy a kultúrpolitikai, de az általános politikai jelentősége is. Ilku elvtárs referátumában alaposan elemezte oktatásügyünk jelenlegi helyzetét. A beszámolót elfogadom. (Taps.)** ELNÖK: Dr. Háklár Mária képviselőtársunk következik szólásra. Dr. HÁKLÁR MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés ! Kultúrforradalmunk döntő periódusa, a hazánkban évek óta folyó iskolareform, és mindannyiunk megnyugvását szolgálhatja a miniszteri referátum elemző tájékoztatása az eddig végzett munkáról. Hogy közoktatásunk 20 év alatt, de főleg az utóbbi 5—6 évben mennyiségi és minőségi szempontból világszínvonalra emelkedett, ez döntő bizonyítéka a magyar közoktatásügy egészséges fejlődésének. Kevés olyan ország van a világon, amelyben minden ötödik állampolgár iskolai oktatásban vesz részt, amelyben a felnövekvő korosztályoknak mintegy 90 százaléka a tankötelezettségi korhatáron belül végzi el az általános iskola nyolc osztályát. És még kevesebb az olyan országok száma, ahol az iskolareform munkája a demokratizmusnak olyan magasrendű érvényesítésével nyert volna megoldást, mint nálunk. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ebben a mun-