Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1239 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1240 társ beszámolóját elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. ELNÖK: Szólásra következik Halmágyi Ivánné képviselőtársunk. ' . HALMÁGYI IVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Egyikünk előtt sem kétséges, hogy további haladásunknak, gazdasági és- kulturális fejlődésünknek döntő feltétele a termelés, az anyagi javak mennyisége és minősége. Az anyagi javak előállítása viszont nem független az embertől, annak tudásától, gondolkodásától, nézeteitől, szakmai hozzáértésétől. A termelőterületeket korlátlanul növelni nem tudjuk, de kimeríthetetlen tartalékot jelent a nép alkotó ereje, lelkesedése, szocialista tudata. Kultúrforradalmunk eredményei jelentősen befolyásolják gazdasági munkánkat, szilárdítják a munkában való helytállást, gazdagítják a dolgozó emberek értékes jellemvonásait. Iskolarendszerünk kultúrforradalmunk szilárd bázisa. Itt nevelődnek a jövő szakemberei, a jövő dolgozói. Ahogy ifjúságunkat neveljük, olyan lesz országunk jövője, a szocializmus közelsége, a kommunizmus távlata. A közoktatás jelentőségét fokozza az a tény, hogy évről évre több felnőtt ül be az iskolapadba, tanul esti, vagy levelező oktatásban. Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogyan hat iskolarendszerünk, az iskolarendszerünkben történő kedvező fejlődés az ifjúság pályaválasztására, az oktatási reform megvalósítása hogyan segíti elő azt, hogy fiataljaink megtalálják a helyüket az életben; dolgos, boldog alkotó emberekké váljanak. A fiatalok pályaválasztását meghatározó sok tényező közül fontos helyet foglal el az iskolarendszer, az a nevelési eszmény, amilyen embereket kialakítani akarunk, és az a mód, ahogy ezeket az embereket neveljük, ahogy a célt elérni kívánjuk. Megyénk, Csongrád megye igen kedvező kulturális adottságokkal, objektív és szubjektív feltételekkel rendelkezik ,ezen alapelvek megvalósításához. A széles általános-iskolai hálózat, a meglevő középiskolák, Szeged város felsőfokú és tudományos intézményei sikeresen elégítik ki a lakosság művelődési igényét. A reformtörvény megvalósítása során minőségi fejlődés történt iskoláink, oktatási intézményeink tartalmi munkájában és szervezeti keretében. Általános iskoláink fejlődése egyenletes, töretlen. Jórészt minden tantárgyban bevezették az új tantervet és az új tankönyveket. Sok jót mondhatunk el mindegyikről. Jól valósítják meg a korszerűséget és a pedagógiai elveket. Tankönyveink a . tudomány elemeit vonzó formában, szemléletesen, a gyerekek által érthető módon tanítják. Hadd mondjam el — a tegnap felszólalt képviselőtársam véleményével ellentétben — azt, hogy a reformtantervnek igen kedvező vonása éppen a gyakorló órák számának növekedése, az, hogy több lehetőséget és alkalmat ad a tanult anyag elsajátítására, begyakorlására. Nevelőink örömmel és egyetértéssel fogadták a reformtörvényt. Ezt igazolja az, hogy az elmúlt évben Csongrád megyében több mint 100 pályamű érkezett a megye művelődésügyi osztálya által meghirdetett pályázatra. Ugyancsak száznál több azoknak az újításoknak a száma, amelyeket a pedagógusok benyújtottak. Ezeknek a célja az iskolareform gyakorlati célkitűzéseinek megvalósítása. Leghamarabb megértésre talált iskoláinkban a munkára és a munkával nevelés. A munkával nevelés lehetőségét a gyakorlati oktatáson kívül iskoláinkban kiszélesítették a közhasznú társadalmi munkában, a termelőmunkában való részvételre. Ez a tevékenység iskoláinkban általánossá vált. A tanulók szívesen végzik, a szülők egyetértenek vele. Tanulók és szülők megnyugvással fogadtak a Művelődésügyi Minisztériumnak azt az utasítását, amely szerint a, munkáért járó pénzt a tanulóknak egyénileg kell kifizetni. Ez nagyban megnövelte a munka ösztönző hatását. A munkára nevelés jó hatása észrevehető a tanulók pályaválasztásán. Jelentősen bővült azoknak a köre, akik közvetlen termelőmunkában akarnak elhelyezkedni, akik szakmunkásképző-iskolába, vagy szakközépiskolába jelentkeznek. Általános iskoláink mellett középiskoláink fejlődése is szép eredményt mutat, de éppen itt találkozunk azonban a legtöbb ellentmondással. Miből adódtak ezek a nehézségek? Az egyes iskolatípusok tisztázatlan koncepciójából, az egységes irányítás hiányából és abból, hogy helytelenül értelmeztük és helytelenül magyaráztuk a középiskola általánossá tételét. Ez a fiatalok pályaválasztásának biztató eredményei mellett nehézségeket is okozott. Szegeden az általános iskolát végzettek 56 százaléka jár középiskolába. A megyében ez az arány 41 százalék. Ugyanakkor az iparitanuló-iskolák iskoláztatási tervüket nem tudták teljesíteni. A középiskolai munkára-nevelés nem egyenletesen fejlődött. A gimnáziumi öt plusz egyes oktatás szervezésében túlhajtás történt. Jelentős számú osztály dolgozott így anélkül, hogy a feltételeket biztosították volna. Ahol a tanulókat foglalkoztatni nem tudják, ahol lézengéssel, ácsorgással töltik az időt, ott a munka nevelő hatásáról nem beszélhetünk. Iskoláink a felsőbb szervek nem eléggé megalapozott igénye, útmutatása nyomán jutottak el az öt plusz egyes rendszer túlzott kiépítéséig. Azt kérjük az országos szervektől, hogy előrelátó útmutatással, megalapozottabb igénnyel irányítsák a szervező munkát is., Helyes a gimnáziumnak az a felfogása, hogy az egyetemre, főiskolára készítse elő az erre kedvet érző tehetséges fiatalokat. Az egyes tudományágakban kiemelkedő tehetségű fiatalok képzésének előremutató formája a tagozati osztályok szervezése. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy ezek az osztályok jól beváltak, ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy óvakodnunk kell a túlszervezéstől, attól, hogy a tagozati osztályok szervezéséből divatot csináljunk. Szervezésüknek döntő szempontja legyen, hogy megvannak-e az objektív és szubjektív feltételei. Oktatásunk korszerűsítése azt is jelenti, hogy meg kell találnunk az általános és a szak-