Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

â049 Àz Országgyűlés 30. ülése 1 Néhány dolgot, elvtársak, az életszínvonal, a szociális, kulturális ellátás kérdéseivel kapcsolatban. Én teljes mértékben egyetértek azokkal a felvetésekkel, amelyeket Fehér elvtárs tett e tekintetben, és amelyek kiegészítették az én referátumomat. A kulturális ellátásról ezen az ülésszakon viszonylag kevés szó esett. Azt gondolom, áz sem túlzás, ha ebből arra következtetünk, hogy itt is javulás állott be és egy sor területen azok a befektetések, amelyeket az elmúlt években eszközöltünk, kezdik meghozni a gyümölcsüket. Azt hiszem, mindannyian nagy érdeklődéssel hallgattuk Major Tamás elvtársnak felelősségteljes szavait a kultúra munkásainak álláspontjáról, — amelyekkel csak egyetérteni lehet.. Meg szeretném jegyezni azt, hogy a gazdaságirányítás reformja keretében munka indult meg — ha szabad ezt a kifejezést használni — a kulturális „mechanizmus" felülvizsgálatát illetően is. A kultúra és a gazdasági élet számtalan szállal fűződik össze, és közismert, hogy itt is felmerülnek olyan problémák, amelyek nem megnyugtatóak, amelyek nem biztosítják eléggé a minőség előtérbe kerülését. Ezeket a kérdéseket egy megfelelő szakértői gárda — a párt vezetésével — felülvizsgálja és bizonyos intézkedésekre az illetékes szervek elé majd javaslatot tesz. Viszonylag sok észrevétel történt egészség-' ügyi vonatkozásban. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a szociális és egészségügyi bizottságban egy nagyon szoros egység alakult ki. Petri elvtárs, Noszkay elvtárs, Hargitai elvtársnő felszólalásai azt tanúsították, hogy a parlament orvos tagjai egyetértenek abban, hogy az egészségügy fejlesztésére többet kell adni. És azt hiszem, hogy alapjában véve az elvtársaknak igazuk van. Mi úgy látjuk, hogy a lehetőséghez mérten ebben a költségvetésben igyekeztünk kielégíteni az igényeket, Űgy gondolom, hogy helyes volna, ha az országgyűlés illetékes bizottsága azért megvizsgálná az eszközök belső megoszlását az egészségügyi területeken. Megvizsgálná azokat a távlati koncepcionális kérdéseket, amelyeket Petri és Noszkay elvtársak említettek. Mi úgy látjuk, hogy például az adminisztráció meglehetősen nagy az egészségügyi apparátusban. Űgy látjuk — hasonlóan a felszólaló Noszkay elvtárshoz — a gyógyszerellátás terén nem sikerült lényeges előrehaladást tenni. Mi minden évben fel szoktuk ajánlani azt, hogy ha itt bizonyos racionalizálási intézkedésekkel — amelyek semmi esetre sem szabad, -hogy a betegek rovására menjenek, legfeljebb annak rovására, hogy á fiókokbán kevesebb gyógyszert tartsanak otthon —, hogy bizonyos intézkedésekkel itt el lehet érni megtakarításokat, és ezeket az egészségügy más területén fel lehetne használni. És itt, elvtársak, sok százmilliós tételekről van szó. Vannak tartalékok még a nagy egészségügyi intézmények gazdálkodásában is, ezeknek a modernizálásában. Űgy gondolom, ezt — a kórház, üzemszervezés és ezzel kapcsolatos kérdéseket is — majd megfelelő helyen napirendre kell tűzrii. Én úgy gondolom, arra lesz lehetőség, hogy kisebb mértékben a problémákat eközben is 67. január 28-án, szombaton 2050 orvosoljuk. Nagyobb előrehaladást azonban — egyelőre — ezen a területen nem tudunk tenni, talán a belső tartalékok feltárása hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos területeken az ellátás megjavítható legyen. Szeretnék egypár szóban kitérni Várkonyi kanonok úr felszólalására a demográfiai kérdésekkel kapcsolatban. Űgy gondolom,' hogy a népszaporulatnak az a tendenciája, ami nálunk ma tapasztalható, nagyon szorosan összefügg két tényezővel. Az egyik: az 1956-os ellenforradalmi események, az ezzel kapcsolatos diszszidálások az országból, ami kétségtelenül hozzájárult itt a grafikon csökkenő tendenciájához. A másik tényező teljesen más jellegű: az urbanizáció, . ami az elmúlt években lezajlott és ami alapvetően egy normális folyamat. Nos, nekem az a véleményem, hogy most olyan periódusba jutunk, amikor talán már némi tendenciajavulás tapasztalható. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy nem kell intézkedéseket tenni, hiszen teszünk is sorozatosan ilyeneket. A családi pótlék kérdése is szerepel a terveinkben, nem a jövő évben, a későbbi évek során. A gyermekgondozási segéllyel kapcsolatosan azt közölhetem Bodonyi elvtársnővel, hogy a két és fél éves korhatárt a kormány elfogadta az óvodai felvételeknél, a megszakítás lehetőségét is elfogadta a kormány,, úgy, hogy ezek a kérdések megfelelő elintézést nyertek. Engedjék meg az elvtársak, hogy egypár szót szóljak a lakáskérdésről is..Ezt többen felvetették, Bali elvtárs, Molnár elvtárs Csepelről és mások. A helyzet az, hogy az elmúlt évben erősen megnőttek az igények a lakásépítés és a lakásépítési hitelek vonatkozásában. A takarékpénztárnak van egy körülbelül kétmilliárdos hitelkerete ebben az évben, lakásépítési hitelekre. Ebből körülbelül 40 ezer lakáshoz tud hitelt nyújtani. Kénytelen volt a takarékpénztár —• a nagy nyomás miatt — valamelyest az átlaghiteleket csökkenteni. Itt a probléma nem annyira pénzoldalon van, — ezt meg kell ' világosan mondani —, főképpen anyagoldalon van a probléma. Az építőanyag, amely rendelkezésre áll, korlátozott mennyiség, sajnos nem elegendő, nem annyi, amennyi kellene, és ehhez a pénzügyi kereteknek is alkalmazkodniuk kell. Ez az oka, hogy itt bizonyos problémák álltak elő. Mindenesetre ezeket igyekszik a takarékpénztár megfelelően lerendezni, például a KISZlakásoknál — amit többen is szóvá tettek — ott egyénenkénti, nagyon gondos és méltányos elbírálást alkalmaz, hogy milyen összegű hitelt nyújthat. Mi a további lehetőség? Vannak bizonyos lehetőségek a lakásépítés szélesítésére. A legfontosabb — véleményem szerint — az építőanyagipar termelésének a növelése és az építőipari kapacitás szélesítése. Erre a kormány a közelmúltban hozott határozatot újabb beruházásokra, amelyek persze nem hónapok alatt készülnek sajnos el, de egy bizonyos idő múlva fogják kedvező hatásukat éreztetni. Ilyen dolognak tekintem azt, hogy minden felesleges építkezést el kell hagyni és inkább erre összpontosítani a kapacitást. Ilyesminek tekintem azt is, amit bizonyos