Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-30

2045 Az Országgyűlés 30. ülése 1967. január 28-án, szombaton 2046 egyes kérdésekkel foglalkozni, más kérdéseket pedig az illetékes minisztériumok vizsgálnak majd felül. Azt hiszem, hogy az idei előterjesztett költségvetésben az elvtársak már számos olyan kérdésre választ találtak, amely a múlt évi költségvetési vitában felmerült. Azokat a módosításokat, amelyeket a bizottságok megtárgyaltak, a terv- és költségvetési bizottság elfogadott, a költségvetés tartalékának terhére fogjuk megvalósítani. Ezek a bölcsődei, óvodai helybővítés és a vízrendezési kiadások. Az elmondottakból azt hiszem kitűnik, hogy nagyon sok javaslatot pozitívnak tartok, és mint ebből a tárgyalásból is kiderült, feltétlenül helyes az a gondolat, hogy a jövőben a parlament szerepét a költségvetés, a gazdasági tervek tárgyalásában növelni kell. Van olyan elképzelésünk, és erre előterjesztéseket fogunk tenni a megfelelő szervekhez, hogy a jövőben a költségvetést a parlament bizottságai már korábbi stádiumában is tárgyalják, amikor még nem történt meg a teljes kidolgozása, a tárcák közötti tételes egyeztetése, amikor a koncepciókon még nagyobb lehetősége van a vitának és inkább van lehetőség változtatások keresztülvezetésére, nemcsak a későbbiek, esetleg a következő év folyamán, hanem már az illető év költségvetésében is. Azokat az elgondolásokat tehát, amelyeket Biszku elvtárs a parlament jövőbeli szerepének növelésével kapcsolatban felvetett, én teljes mértékben helyeslem és ilyen irányban, úgy gondolom, már a jövő évben megfelelő intézkedések fognak történni. Meg szeretném itt jegyezni azt, hogy természetesen az ilyen előzetes koncepciók megvitatásán, költségvetési keretszámok megvitatásán nem lehet elképzelni egyoldalú vitát a bizottságokban, tehát nyilvánvaló, hogy nem lehet csak plusz-javaslatokra gondolni, hanem olyan szempontból is fokozni kell a munkát, hogy mi az, amire kevésbé van szükség, amit a rangsorban, a fontossági sorrendben hátrább kell tenni, amire csak később jut pénz. Erre a bizottsági munkában is és a plenáris ülés munkájában is nagy gondot kell fordítani. Ezek után engedjék meg, Elvtársak, hogy néhány kérdésre kitérjek. Elsősorban szeretnék az iparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos néhány kérdéssel foglalkozni. Ipari kérdésekkel sokan foglalkoztak:. Valaska elvtárs az energiaipar egyes problémáival, Schuchmann elvtárs szénbányászati kérdésekkel, Mokri elvtárs hasonlóképpen, Ollári elvtárs vegyipari problémákkal, és mások. A felvetett kérdések egy részét érintette Lévárdi elvtárs is a felszólalásában. Én ezekre nem akarok ismét kitérni. Ki szeretném ragadni az energiastruktúra átalakítására vonatkozó kérdést, amelyet itt többen érintettek és ezzel kapcsolatban a szénbányászat problémáját. Világos: mindenütt az irány az, hogy fokozódik a gáz-, az olaj-, az atomenergia-felhasználás és csökken a szénfelhasználás az energiahordozók terén. Nálunk ebben a tekintetben most egy erőteljesebb változás indult meg és ezt csak helyeselni lehet. A kormány az elmúlt napokban foglalkozott ezzel a kérdéssel és jelentős összegeket szavazott meg szociális intézkedésre, lakásépítésre, a közlekedéssel kapcsolatos problémák megoldására, ugyanakkor — és ezt hangsúlyozni szeretném — a deficites, dotációs bányák termelésének a leállítása-a költségvetésre pozitívan hat. Már ebben az évben a Nehézipari Minisztérium felmérése szerint azáltal, hogy néhány ilyen deficites, dotációs bányaüzemet leállítanak, körülbelül egy százmilliós javulást jelent ez a költségvetésben, ennyivel kevesebb dotációt kell ezekre a helyekre a költségvetésnek folyósítania. Itt szeretnék kitérni arra a kérdésre, amelyet az egyik képviselő vetett fel, Zala megyéből Hargitai elvtársnő . . . (közbeszólások: Vas megye!) . . . Vas megyéből, bocsánatot kérek, a gázművekkel, a városi gázművekkel kapcsolatban. Itt a helyzet az, hogy a gázszolgáltatás a következő 'években rendkívül gyors fejlődés előtt áll. Az ilyen közművi gáztermelés felfutása körülbelül négyszeres lesz, meglehetősen rövid időn belül és mivel ez a felhasználás nagy kiszélesedését jelenti, szükség van központi irányításra, központi diszpécser-szolgálatra. Ez az egyik ok, ami miatt indokolt a helyi gázművek központi irányítása. Egy másik ilyen ok az, hogy éveken keresztül vita volt abban a tekintetben, hogy előrefutás volt a fővezetékek építése és lemaradás volt a városi mellékvezetékek építése terén. Ismert dolog az, hogy a gáz legracionálisabb és leggazdaságosabb felhasználása a háztartásokban történő felhasználás és ezért nem jó dolog az, hogy lemaradás volt a mellékvezetékeknél. Erre a vitára is pontot kíván tenni ez a megoldás, hogy egy gazdája legyen a kérdésnek, a Nehézipari Minisztérium. Végeredményben az a tény, hogy a gáztermelésnek ezzel a hatalmas felfutásával tulajdonképpen hasonló lesz a gázszolgáltatási szervezet a villamosenergia szolgáltatáshoz, tehát szükség van egy ilyen központi irányításra, összehangolásra. Ez nem jelenti azt, hogy a helyi szerveknek nem lesz beleszólásuk ebbe és véleményem szerint feltétlenül biztostani kell a helyi szerveknek — akik a felhasználók érdekeit képviselik — megfelelő formában a részvételét az építkezésekben, a szolgáltatási problémák megoldásában is. Úgy gondolom, hogy ez a szervezeti megoldás nem fog itt akadályt jelenteni, ellenkezőleg: elősegíti a kérdés megoldását. Számos hozzászóló érintette a vegyipar, a gépipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar problémáit; én nem kívánok ezekre részleteikben kitérni. Ügy gondolom, hogy minden felszólalásból kitűnt, hogy itt továbbra is a minőségi feladatok állnak az előtérben, a termelékenység növelése, az önköltségcsökkentés, a készletgazdálkodás és nem utolsó sorban az exportfeladatok teljesítése, bizonyos viszonylatokban túlteljesítése. Ma még mindig a fejlett tőkés országokba irányuló export kiszélesítése egyik legfontosabb feladatunk. Ezek a számok ma még nem túlságosan magasak. Vannak lehetőségeink bizonyos hagyományos termékekben is és új kiváló