Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

aOOá Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 2004 éri a dohánytermést, akkor a kockázatot a termeltető üzem a termelő gazdaságokkal közösen vállalja. Űgy érzem, nagyon igazságtalan és szinte lehetetlen a dohánytermesztést a jelenlegi szinten fenntartani, mert — mint már korábban említettem — az adott termelőszövetkezetekben dohánytermeléssel foglalkozó termelőszövetkezeti családok tagjainak létalapját jelenti a dohánytermesztésből származó részesedés. Egyetlenegy családtól sem várhatjuk el, hogy megélhetését teljes bizonytalanságra építse fel. Kérem, hogy abból a szempontból is rendeződjék a dohányperonoszpórával kapcsolatos állami térítés témája, hogy tudjuk, melyik minisztériumhoz tartozik e téma megoldása. Az elmúlt két évben ugyanis a szűkös állami segély erkölcsi hatását nagyban csökkentette az a körülmény, hogy eléggé elhúzódva kaptak választ a termelőszövetkezetek a kérdés megoldását illetően. Az ismertetett problémák következtében megyénkben a dohánytermeléshez való hozzáállás nem kifogástalan. A szerződéskötés az előirányzott területekhez mérten jelenleg csak hatvan százalékos. Termelőszövetkezeteink eddig abban a reményben kötöttek szerződést, hogy kormányzatunk a dohánytermelés gazdaságtalan körülményeit a közeljövőben rendezi és megszünteti az egyoldalú kockázatot. Ezért ismételten kérem javaslatunk figyelembevételét és a kérdésnek a népgazdasági lehetőségekhez mért mielőbbi rendezését. A magunk részéről pártunk IX. kongreszszusa határozatainak megvalósításáért legjobb tudásunk szerint dolgozunk, s kormányzatunk -— mint eddig is — mindenkor biztonságosan számíthat .megyénk mezőgazdasági dolgozóinak helytállására. y Az 1967. évi állami költségvetést elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 15.48—16.12 — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Nagy Jó- • zsef képviselőtársunk. • NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A harmadik ötéves terv a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését kulcskérdésnek tekinti és számaiban, előirányzataiban azt ki is fejezi. A harmadik ötéves terv arra törekszik, hogy az egész népgazdaság fejlődése kiegyensúlyozott legyen. Ezt a kiegyensúlyozottságot a két fő termelő ágazat — az ipar és a mezőgazdaság — arányos fejlesztése biztosítja. Az ülésszak alatt a mezőgazdaság problémáival sokan foglalkoztak. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkqzni, éppen ezért a terv és a költségvetés néhány olyan mezőgazdasági problémájára szeretnék rámutatni, amely a realitást és a teljesítést van hivatva biztosítani. A költségvetés reális, véleményem szerint azért, mert a harmadik ötéves tervbe pontosan beilleszkedik, arányaiban a mezőgazdaság fejlesztését — a többihez viszonyítva — helyesen határozza meg. Félreértés ne legyen, a fejlesztés számszerű aránya nem elégítheti még ki a mezőgazdasági szakemberek igényeit, de feltétlenül mutatja a fejlődés és a fejlesztés irányát, pozitív, vonatkozásban. Nagyon helyesnek tartom azt a javaslatot, amit Timár elvtárs expozéjában említett, nevezetesen, hogy a közép és hosszú távlati fejlesztésre vonatkozóan bizottságok fognak majd ezekben az arányokban — megfelelő szempontokat figyelembe véve — kidolgozni számokat. A mezőgazdaság fejlesztése az 1967-es esztendőben azért is jó — számaiban is jó —, mert egy alapvető szemléletből indul ki. Ez az alapvető szemlélet — véleményem szerint — az, hogy-a termelés színvonalát, a termelés kulturáltságát kívánja már most, az eddigiekhez viszonyítva is fokozatosan növelni. Ennek a kulturáltságnak, a kulturált termelési színvonalnak az alapjait anyagi bázisokkal, szakmai feltételekkel és különböző kormányrendeletekkel már 1967. évben biztosította. Anyagi bázis tekintetében a technikai bázis növelését tekinti alapfeladatául. A gépesítés, az építkezés fontos helyet foglal el az 1967-es évi tervben. Ez azért is fontos, mert a gépesítés és az építkezés nem általános fejlesztést irányoz elő, hanem konkrétan határoz meg feladatokat. A konkrét feladat meghatározásánál a betakarító gépek szerepét szeretném kidomborítani. Ezen az ülésszakon — az előzőektől eltérően — azonban kevés szó esett a gépesítésnek egy korábbi nagyon fontos problémájáról — és nem tudom, hogy megoldódott-e már ez —, ez pedig áz alkatrész problémája. Azt hiszem, nem haszontalan, ha nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a megvásárlásra kerülő, igen nagy értékű, főleg külföldi betakarító gépekhez az alkatrész biztosítása meglegyen, mert hogyha egy 500 000, vagy egymillió forintos gép csak egy csavar, vagy kisebb alkatrész hiánya következtében állni fog, az nagyon nagy luxus lesz a mezőgazdaság számára. Nagyon jólesően hallgattam a nehézipari miniszter elvtárs tájékoztatását a vegyipar fejlesztéséről. Amikor a helyes arányok kialakításáról beszéltem, én nemcsak a mezőgazdaság részére konkrétan adott fejlesztési számokra gondoltam, hanem azt közvetve érintő részekre is, nevezetesen éppen a vegyipar fejlesztését szolgáló beruházásokra, vagy éppen az élelmiszeripar fejlesztését szolgáló beruházásokra is. Mindkettő a mezőgazdaságot a maga módján igen jól szolgálja. Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy a műtrágyagyártás fejlesztésével az egy katasztrális holdra eső műtrágya — a tájékoztatás szerint — 171 kilogrammra emelkedik. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy lehetőség lenne — és van is már lehetőség — ennek a tovább fokozására, nem mennyiségben és nem is hatóanyagban, hanem összetételben — a kom-. binált műtrágyákra gondolok. Nagyon fontos szerepet tulajdonítok a mezőgazdaság fejlesztésében a növényvédelemnek