Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1999 Az Országgyűlés 29. ülése élet, a felelősségteljesebb élet már most mutatja azokat a nagy lehetőségeket, amelyeknek elébe nézünk. A dolognak van egy másik oldala is, elvtársak. Azt hiszem, teljesen világos, hogy egész jövőbeni munkánk, mint az eddigi is, a dolgozó nép életének javítására törekszik. Nálunk van egy ilyen nagy, közös probléma, mint azt hiszem, általában^ az országban, a lakásépítés bővítése. Erre is kaptunk lehetőséget, úgyhogy már tavaly hozzákezdtünk a konstrukció kialakításához, és reméljük, hogy 1967-ben már felépül az az úgynevezett önerőből épülő — erre még visszatérek —, 150 lakás, és a további években hasonló nagyságrendben folyik majd az építés, részben úgynevezett felső állami segítséggel, részben önerőből. Rögtön szeretném aláhúzni, hogy hogyan kell értelmezni ezt az önerőt azért is, mert azt hiszem, augusztus—szeptemberben Csepel és még egy-két gyár be fogja jelenteni, hogy felépültek ezek a pluszlakások és akkor mindenki fog szaladgálni, kérdezősködni: hogyan is lehet ezt csinálni. Hogyan néz ki ez az önerő ? Először is az úgynevezett OTP-öröklakás vagy társasház-akción belül lesz megvalósítva, tehát jelentős állami segítséggel. A dolognak a másik része az, hogy maguknak az üzemeknek az eredményei alapján szabad és lehet csak hozzányúlni ott, ahol erre kedvet kapnak. Mi azt valljuk, hogy ezt csinálni másképp nem lehet, csak akkor, ha maguk a gyárak, a vállalat, az egész tröszt létrehozza azokat az eredményeket, amelyekkel ezt lehet finanszírozni. Az egyik olyan, hogy egyetlenegy lakás sem lesz olyan, amelyhez nem járulnak hozzá; a dolgozók hozzájárulása kell, pénzbeli vagy munkabeli hozzájárulás. Nagyon lényeges dolog az is, és azt hiszem, hogy az össznemzeti érdek és az egyéni érdek nagyon találkozik, hogy a kollektívának a munkáját is bele kell vonni abban az értelemben, hogy még az egyes személy lakáslehetősége is kevesebb, kisebb, ha az összkollektíva nem dolgozik megfelelően. Nekünk az a tapasztalatunk elvtársak, hogy nagyon nagy munkástömegek vállalják ezeket a feltételeket, vállalják a komolvabb és nagyszerű munkát. Nem kérnek semmiféle úgynevezett ingyendolgot, egvszerűen a mi felelősségünkről van szó, hogy ehhez megadjuk, megteremtsük a feltételeket. Elvtársak! Mint ahogy mondtam, javultak ezek a kapcsolatok, ezek a viszonvok, mégis engedjék meg, hogy egyetlenegy dolgot megemlítsek, nem azért, mintha ez általános lenne, mégis nálunk is, máshol is bizonyos zavart okoz. Teljesen egyetértek a kormánynak azzal az elhatározásával, hogv például a beruházások teWíietén ilyen nagvon nagv magabiztossággal korlátozta az igények kielégítését. Illetve a pénzt egvbetartotta, nem engedte a további decentralizációt, ami a beruházás szétszórását jelentette volna. Mi magunk tanasztaltuk, hogv 1965-ben, 1966 eleién kicsit megértve a gazdasági reformbeli önállóságot, nagvon nagv erővel tört fel az úgynevezett tartalékolás ilyen formájú igénybevétele is. Mi igyekeztünk segíteni, de úgy, hogy 67. január 27-én, pénteken 2000 csak a jogos igények legyenek kielégítve. Ezt ezután is helyesnek tartom, mégis javasolnám a következőt, és itt a probléma: rendkívül sok olyan dolog van a vállalatoknál, trösztöknél, üzemeknél, hogy aminek az újratermelésére vagy termelésfejlesztésére megvan az igény, benne is van bizonyos termelési vagy távlati programokban, és egy kis játék folyik, hogy van-e erre beruházási eszköz, van-e erre pénz vagy nincs. Én vallom azt, elvtársak, hogy amire megvan az elképzelés és az eszköz, azt világossá kell tenni. Nem kell ezután sem szétaprózni a pénzt, de lehetetlen dolog, hogy több tucat olyan tétel vagy dolog van, amire úgynevezett gyártási igény van, esetleg az eladási programban is benne van, megvannak az adatok, de egyik hónapról a másikra változik az eszköz oldala. Tisztába kell rakni minél gyorsabban a dolgokat és én azt hiszem, ez nem mond ellent a mi nagy törekvéseinknek, tudniillik ilyen arányban kell majd megkövetelni a dolgot. Lehet ezt önerőből is, de akkor nem olyan a volumen. Ezt különösen olyan ágazatoknál gondolom, ahol igazolná az önerő optimuma — nem tudom, hogyan lehet ezt megcsinálni a kohászatnál, bizonyos nagy berendezéseket gyártó vállalatoknál stb. Tisztába kell tehát rakni a dolgokat és stabilizálni minden területen. Kedves Elvtársak ! Mi úgy látjuk a dolgokat, hogy az ez évi előkészítés a sok évi átlagnál jobb. Lényegében az ipari üzemeknél a tervek már december közepén megvoltak, nemcsak Csepelen, tudomásom szerint Budapest 90—95 legfontosabb gyárára, vállalatára van tájékoztató. Megvoltak. Nagyon nagy biztonsággal nézünk a jövő elé. A dolgozók rendkívül lelkesek, aktívak. Nyugodtan beszélhetek arról vagy büszkén beszélek arról, hogy a munkaverseny tovább fejlődik. Mi magunk Csepelen, töretlenül visszük tovább a kongresszusi munkaversenyt. Ügy látjuk, hogy nagyszerű célkitűzésekkel tudunk készülni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. A dolgozók rendkívül lelkesek. Most zajlanak a szakszervezeti választások. Felelősséggel, nagy Öntudattal készülnek a további sikeres munkateljesítésre. Elvtársak! Én úgy látom, hogy a költségvetésnek a célkitűzései, a feltételek összhangban vannak, ezért elfogadom és elfogadásra ajánlom a költségvetést. (Taps.) ELNÖK: Csűrös János képviselőtársunk következik szólásra. CSÜRÖS JÄNOS: Tisztelt Országgyűlés! Én az 1967. évi állami költségvetést a magam részéről jónak látom. Véleményem szerint helyesen irányozza elő az idei terv megvalósításához szükséges pénzügvi eszközöket, összetételét és belső fejlődését tekintve megfelel a pártunk IX. kongresszusa határozatából adódó ez évi feladatok megoldásának. Tájékoztatásként elmondhatom, hogy megyénk dolgozói, mint mindenkor, most is, nagy érdeklődéssel figyelik az országgyűlés állami költségvetésre vonatkozó vitáit, határozatait, mert tudiák. hogv az életfeltételeink alakulásával és feilődésével szorosan összefügg. El kell azt is mondanom a tisztelt Ország-