Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-27

1871 Az Országgyűlés 27. ülése 1966. november 11-én, pénteken 1872 hérvárra tervezett gyár beruházásai megvaló­suljanak, a Gazdasági Bizottság 10.149/1966. szeptember 3-i határozatáriak értelmében. Az Alumíniumöntöde és Dugattyúgyár lé­tesítésének célja: egyedüli számottevő nyers­anyagkincsünk, az alumínium magasabb értékű termékként való értékesítése. Az üzem helyét, mint optimálisát, több telepítési variációból Szé­kesfehérvárra az Országos Tervhivatal jelölte ki annak figyelembevételével, hogy ott rendelke­zésre áll a megfelelő szellemi kapacitás és szak­mai gyakorlat, munkaerőfeleslegből biztosítható az üzemeltető létszám, a jelenleg Várpalota­Inota térsége felé ingázó több mint kétezer mun­kavállaló foglalkoztatást nyer Székesfehérvá­rott és felszabadítja az általuk elfoglalt munka­helyeket a bányászok számára. A mű tervezési munkái előrehaladott álla­potban, a kiviteli terv-szinten folyamatban vannak. A koordinált távlati ipartelepítés kö­vetkeztében rendelkezésre áll telekhatárig az ivóvíz, lehetőség van a szennyvíz, földgáz köz­úti csatlakozására, ott van az elektromos főve­zeték. A Földművelésügyi Minisztérium a mű­veiéság váltásra az engedélyt kiadta. Az ener­gia és közműhálózat-fejlesztés a délkeleti ipar­telep kiépítése miatt amúgyis szükséges, így a járulékos költségek a beruházások között ará­nyosan felosztásra kerülnek és a dugattyúgyár létesítésével a kiépítendő hálózatok racionáli­sabb kihasználása is biztosítható. A fent vázolt népgazdasági előnyök mellett bármilyen újabb telephely kijelölése óhatatlanul maga után vonja a beruházás több éves további elhúzódását. Ezzel velejár a kínálkozó piaci kap­csolatok elvesztése, a belföldi igényeket import­ból kell fedezni. Ezeknek együttes népgazdasági kihatása kb. 3 milliárd két és fél év vonatkozá­sában, azaz devizában 35 millió rubel exportér­ték és 15 millió dollár importérték. Jogosan felvetődik a kérdés, szabad-e egy gazdasági bizottsági döntésekkel elhatározott be­ruházást kétessé tenni új, kellően meg nem ala­pozott telepítési variánsok érdekében, a népgaz­daság közismert devizaszüksége mellett akkor, amikor ebben a műben 12 forintért már egy rubelt és 14 forintért egy dollárt lehet világpiaci paritásban kitermelni. Amennyiben ezek a szá­mok ülnek a devizahozamok vonatkozásában, a gazdasági és műszaki szakembereknek abban az anyagában, ami a programkiegészítés érdekében a Tervhivatal előtt fekszik, valóban megfelelnek a valóságnak, úgy jogos részünkről az a kérés az Országos Tervhivatalhoz, hogy ennek a be­ruházásnak a sorsát vizsgálják felül még egyszer és a legrövidebb időn belül megnyugtatóan dönt­senek azért, hogy egy ilyen jelentős beruházás kérdése megnyugtatóan lezárásra kerüljön. ELNÖK: Az interpellációra dr. Ajtai Mik­lós, az Országos Tervhivatal elnöke válaszol. DR. AJTAI MIKLÓS, az Országos Tervhiva­tal elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellá­cióban említett beruházás népgazdaságunk nagy» volumenében, költségeiben hatalmas beruházása. Értéke nem milliókban, hanem milliárdos nagy­ságrendben fejezhető ki. Megjegyzem, hogy à beruházás megítélésében nemcsak az Alumí­niumöntöde és a Dugattyúgyár játszik szerepet, hanem összekapcsolódik egy harmadik prog­rammal — legalábbis a vizsgálat szempontjából — az alumíniumhulladék-feldolgozás országos programjával. Jelenleg három javaslat ismeretes: az erede­ti székesfehérvári telepítés, az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán dr. Bodogán János képviselő elvtárs érveket sorakoztatott fel az inotai r Veszprém megyei telepítés mellett és elfekszik egy irat, amely a Komárom megyei, tatabányai telepítést veti fel, tekintettel arra, hogy Tata­bányán is van alumíniumkohó. A gazdasági bizottság a kérdés sokoldalú, bonyolult jellege miatt arra kötelezte az Orszá­gos Tervhivatalt és az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottságot, hogy még ebben az évben a számok tükrében teljes egyértelműséggel tisz­tázza a telepítés célszerűségét a gazdaságossági és a piaci szempontok alapján, hiszen a Dugaty­tyűgyár méretei attól is függenek, hogy milyen volumenű dugattyúgyártás, milyen volumenű dugattyúexport reális piacilag. Az interpellációra ezért tömören azt vála­szolnám, hogy a kérdés eldöntésében egyetlen módszer helyes és lehetséges: a számok, a gaz­daságosság, a hatékonyság, a népgazdaság érde­keinek vizsgálata. Másodszor, hogy a gazdasági bizottság határozata értelmében a döntés eb­ben az évben ilyen alapon meg fog történni. ELNÖK: Kérdem Inokai János képviselőtár­sunkat, egyetért-e a válasszal? INOKAI JÁNOS: Azzal fogadom el Ajtai elvtárs válaszát, hogy bízom abban, hogy a be­ruházás sorsát a gondosan mérlegelt gazdaságos­sági szempontok és demográfiai igények figye­lembevételével, újabb szubjektív igények tudo­másulvétele nélkül zárják le. (Derültség és taps.) ELNÖK: Kérdem az országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen!) Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő, valamint az or­szággyűlés a választ tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Ülésszakunk tárgya­lási anyagával végeztünk. Képviselőtársaimnak további eredményes munkát kívánok és az ülés­szakot bezárom. (16.23) Hitelesítették : Gallo Ernő Huber Lajos Pala Károlyné Papp Lajos Varga Gáborné Dr. Pesta László soros jegyzők 66.413$ Athenaeum Nyomda, Budapest, Felelős vezető: Soproni Béla igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents