Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-25

1763 Az Országgyűlés 25. ülése 1966. június 24-én, pénteken 1764 népszaporulat mai helyzetével és problémájával. Bár a kérdés túlmutat a törvényjavaslat határidején, az 1965-ös és 1970-es éveken, mégis úgy érzem, hogy majdani negatív vonatkozásaiban olyan jelenségeknek leszünk majd és lehetünk a tanúi, amelyekkel már most foglalkoznunk kell. Egyébként maga a törvényjavaslat is túlmutat önmagán, mert hiszen az a körülbelül 250— 260 milliárd forintnyi beruházás, amelynek segítségével ipari, mezőgazdasági, kulturális kapacitásunkat rendkívüli mértékben szélesíteni és mélyíteni kívánjuk, az a termelőerők legfontosabbikának, az embernek egy olyan széles körű alkalmazását és igénybevételét veszi számításba, amely, ha fizikai és tudományos vonatkozásban megfelelő mértékben nem lenne meg, ebben az esetben problémák keletkezhetnének a nemzeti jövedelem, az életszínvonal, a további fejlődés szempontjából. Egyszerűen, tisztelt Elvtársak, Elvtársnők, arról van szó, hogy a század elején Európa országai közül az első öt ország között voltunk a népszaporodás tekintetében. Ezt a nagyon előkelő és szép helyet a harmincas években a 13. hellyel kellett felcserélnünk, de az elmúlt Öt-hat esztendő alatt Európa 26 országa közül az' utolsó helyen vagyunk. Ez a szám, sajnos, önmagáért beszél. Amíg például 1941 és 1949 között, amely időszak rendkívül nyugtalanító egy •társadalmi helyzet szempontjából, mert hiszen egy háború és a háborút követő feldúlt állapotok és így tovább tartoztak bele, 111 000 volt átlagban az évi természetes szaporulat Magyarországon, addig 1960—1965 között 45 000, 44 000, 22 000, 32 000, az elmúlt esztendőben pedig 25 000 volt ezeknek a száma. Gondolom, hogy ezek a számok világosan mutatják, hogy milyen mértékben esett vissza a gyermekszaporulat, ami hovatovább komoly mértékben aggasztóvá válhat a nemzet számára és úgy vélem, hogy az országgyűlés, ahol már előttem tegnap és ma is több képviselő és miniszter elvtárs a kérdést érintette, feltétlenül helyes, hogy foglalkozzék ezzel a nemzet húsába és vérébe vágó kérdéssel. A princetoni egyetem folyóirata, a Population Index, elmúlt évi egyik számában a következőket írja: „Magyarországon volt szinte az egész világon a legkisebb az élveszületési arányszám és a természetes szaporulat." Sajnos, ez igaz, tudományos téren történő megállapítás, de ezen túlmenően mindannyian azt hiszem, hogy tudjuk azt is, hogy a nemzetközi reakció is kihasználja a maga sajátos érdekei szempontjából és a kérdést öszszefüggésbe hozza magával a népi demokratikus rendszerrel, természetesen torzítva, hamisítva és hamis közvélemény kialakítása céljából. Hát a harangot természetesen nem kell félreverni, tisztelt Országgyűlés, de a jelenség, amellyel most már ötödik-hatodik év óta találkozunk, olyan, hogy feltétlenül kell vele foglalkoznunk. Amíg 1945 után a hatalomra került munkásosztály segítségévei abban a hiszemben voltunk és reményben, hogy sikerül majd felszabadítanunk az egész nemzetet és ennek megfelelőképpen egy békés állapotot és jobblétet teremtve a természetes szaporodás egy egész, séges rendet fog felmutatni, ennek megfelelőképpen államunk és kormányunk már azokban az években túlzás nélkül mondva sok százmillió, sőt néhány milliárd forintot nem sajnált azért, hogy kiépítsen olyan csecsemővédelmet országosan, amilyennel az ország korábban nem rendelkezett. Bölcsődék, napközi otthonok százait stb. hoztuk létre annak érdekében, hogy az új nemzedék fiatal szülötteit - magfelelőképpen -fogadni tudja államunk. Sajnos 1949-ben ért bennünket az első csalódás, amikor a születések száma váratlanul, szinte egyik évről a másikra elkezdett esni. Az akkori kormányvezetés hely-. telén és durva módon beavatkozott ebbe a kérdésbe, aminek következményeként 1951—1952ben sikerült a gyermekszaporulat kérdését, hogy úgy mondjam, megoldani és magasabbra emelni. Természetes viszont, hogy 1956 után pártunk és új kormányzatunk ezt a durva beavatkozást kellett, hogy mellőzze és az első években, különösebb probléma nem volt. Százával vannak viszont most már iskoláink, azt hiszem mindanynyian tudunk róla, ahol valamikor, különösképpen az alsó osztályokban A, B, C és nem tudom milyen osztályok voltak, amelyek az utóbbi években összezsugorodtak, sőt helyenként vannak olyan iskolák, falusi iskolák is, ahol valamikor a gyermekek száma a negyven-ötvenet is elérte, ma pedig tíz-tizenöt a tanulók száma. Kuriózumként talán meg lehetne említeni, hogy a falusi iskolákban viszont a cigány-lakosságnak a szaporodása továbbra is rendületlenül magas szinten van. És ezek az új kis-magyarok foglalják el az iskolapadok jelentős részét. Elvtársak, mi hatalmas kapacitást kívánunk a harmadik ötéves terv keretén belül létrehozni, a meglevőt komoly mértékben szélesíteni. Ehhez feltétlenül emberek százainak, sőt millióinak az irányító és tevékeny szerepére van szükség. Mivel magyarázható az a helyzet, ami most van, hogy bizonyos aggodalommal kell tekintenünk azokra az évekre, amelyek 10—15 esztendő múlva bekövetkeznek. Sokan az anyagiakban látják a probléma mélyét. Engedje meg, a tisztelt Országgyűlés, hogy egy-két szót szóljak erről, mert úgy érzem, hogy a közvéleményben elég széles körben elterjedt téves nézetről van szó, legalábbis nem lehet csak az anyagiakkal magyarázni a kérdést. 1960-ban a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai megvizsgálták a mezőgazdasági foglalkozású házas nők gyermekeinek számát és száz ilyenre 238 gyermek jutott. Ugyanakkor ugyanennyi ipari foglalkozású házas nő gyermekeinek száma 190 volt és ugyanennyi értelmiségi foglalkozású házas nőnek gyermeke pedig 148. Világos előttünk, hogy ha a mezőgazdasági munkások, dolgozók életszintjét vizsgáljuk, attól magasabb bizonyos mértékben az ipari munkások, dolgozóké és ettől még magasabb az értelmiségi dolgozóké. Ez is arra mutat, hogy a kérdés előbb felvetett összefüggése nem egészen helytálló. Vagy ha azt vesszük, tisztelt Képviselőtársak, tisztelt Országgyűlés, hogy Ázsia és Afrika egyes országaiban, ahol valóságos demográfiai forradalom vonul végig, nem ritkák a 30—45, sőt egyes országokban az 50 ezrelékes népszaporulatok sem, akkor ez is mutatja, hogy ezeknek a viszonylagosan hozzánk mérve elmara\ |