Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1143 Az Országgyűlés 18. ülése 1965 szervezetének ifjúsági mozgalmába, s 18 éves korától vett részt a felnőtt munkások szervezkedésében. Életét a szocializmus ügyére tette fel, s ennek valóraváltásáért állhatatosan, szenvedélyesen, erejét nem kímélve, osztálya iránti törhetetlen hűséggel küzdött, dolgozott, amíg csak élt. A felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagjaként következetesen harcolt a'munkásegységért, majd a munkásosztály egységes pártjának megteremtéséért. A népi demokrácia építésének első percétől Borsod megye képviselője volt, s mindvégig magas állami és mozgalmi funkciókkal bízták meg. Volt az Elnöki Tanács elnöke, csaknem 11 éven át az Országgyűlés elnöke, és több miniszteri tárcát is betöltött. Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának, a Népfront Országos Tanácsa Elnökségének. Hosszú éveken át a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöki tisztségét is betöltötte és kimagasló érdemeket szerzett a két nép testvéri barátságának ápolásában. A munkásmozgalomban több mint hat évtizeden át folytatott szüntelen munka után hunyt el Szakasits Árpád elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Népfront Országos Tanácsa Elnökségének i tagja, az Országos Béketanács és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. Szakasits elvtárs 13 esztendős korában lépett az ifjúmunkás-mozgalom soraiba és ettől kezdve mindvégig osztálya felszabadulásáért, jobb életéért dolgozott. A háború alatt részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, a hitleri megszállás után az antifasiszta erőket egybefogó Magyar Front megalakításában. 1944 őszén a Magyar Front intézőbizottságának «elnöke lett. A Szociáldemokrata Párt főtitkáraként elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy 1948 nyarán a két munkáspárt egyesült, s létrejött a magyar munkásosztály egységes pártja. 1948 és 1950 között. köztársasági elnök, majd az Elnöki Tanács elnöke volt. 1945-től 1949-ig, majd 1958-től élete végéig volt országgyűlési képviselő. A személyi kultusz őt is sújtotta, de rehabilitálása után töretlen lendülettel és odaadással folytatta közéleti munkáját. Küzdelmes, harcos életének szinte utolsó órájáig fáradhatatlanul dolgozott a béke ügyéért, a népért. Elhunyt Kossá István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter. Kossá elvtárs nincstelen napszámos szülők korán elárvult gyermekeként, nagy nyomoTÚságban, nélkülözések között küzdötte végig ifjú éveit. 18 éves korában kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1923-ban tagja lett a Kommunista Pártnak és egész életét a munkásosztály ügyének szentelte. A Horthy-fasizmus alatt a börtönöket megjárva, életét ezerszer kockára téve szervezte az ellenállást^ a kommunista eszme meggyőző erővel hirdető agitátora volt. A felszabadulás után a szakszervezeti mozgalom élére került, majd különböző vezető állami posztokat, miniszteri tárcákat töltött be. 1945 óta volt országgyűlési képviselő. Közéleti megbízatásainak mindenütt eredményesen tett november 11-én, csütörtökön 1144 eleget. Tudásával, tapasztalataival, kitűnő szervezőképességével és hatalmas munkabírásával élete végéig népünk szocialista boldogulásán fáradozott. Minden tettét kommunista bátorság, tudatosság és derűlátás jellemezte. Negyvenegy éves korában, alkotó erejének teljében, tragikus hirtelenséggel halt meg dr. Bakos István elvtárs. Szegényparaszt szülők gyermekeként a nyírádi bauxitbányába került csillésnek, és itt nevelkedett ifjú forradalmárrá. 1945 óta volt tagja a pártnak és élete végéig különböző felelős pártfunkciókban dolgozott, harcolt népének szebb és tartalmasabb életéért, pártunk politikájának megvalósításáért. A legnehezebb helyzetben is szilárdan helyt állt a szocializmus védelmében. Egy időben a Veszprém megyei tanács elnöke, 1961 óta a megye pártbizottság első titkára volt. 1962-ben a Központi Bizottság póttagjainak sorába választották. 1949-től volt Veszprém megye országgyűlési képviselője. Bakos elvtárs személyében népünk egyik tehetséges fiát, pártunk hűséges, kiváló harcosát vesztettük el. Elhunyt dr. Szabó-Pál Zoltán elvtárs, képviselőtársunk, akit múlt év januárjában hívtunk be a Baranya megyében megüresedett képviselői helyre. Évtizedeken keresztül harcos tagja volt a pártnak. Széleskörű tudományos munkát végzett. A földrajzi tudományok gyakorlati hasznosítását 200 publikált tudományos dolgozatával szolgálta. Nevét Európa-szerte ismerték. A Dunántúli Tudományos Intézetnek megalakulásától kezdve igazgatója volt. Elnöke volt a Magyar Földtani Társaságnak, vezetőségi tagja a TITnek. Nagy része volt a pécsi Pedagógiai Főiskola megszervezésében is. Szabó-Pál Zoltán elvtársban egyik kiváló tudósunkat és mindig segítőkész közéleti férfiúnkat vesztettük el. Az öt képviselőtársunk elhalálozása mindnyájunk fájdalmas vesztesége. Temetésükön az Országgyűlés képviseltette magát és sírjukon koszorút helyeztünk el. Emléküket kegyelettel megőrizzük és az Országgyűlés jegyzőkönyvében megörökítjük. Kérem képviselőtársaimat, hogy 1 perces néma felállással adózzanak emléküknek. (Megtörténik). Bejelentem, hogy az Országgyűlés 1965. február 12-én berekesztett ülésszaka óta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét és az ennek megfelelően alkotott törvényerejű rendeleteiről és egyes határozatairól szóló jelentését képviselőtársaim között szétosztattam. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul veszi-e? (Igen). Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Bejelentem, hogy a megüresedett képviselői helyekre a Veszprém megyei választókerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a Heves megyei választókerületből Horváth Ferenc, a Szolnok megyei választókerületből Molnár György, a Baranya megyei választókerületből Matakovics Jánosné, a Borsod megyei választókerület-