Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1403 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1404 szerűsítésére. Pedig az esetek jelentős részében rekonstrukcióval, rövidebb idő alatt, aránylag kevesebb befektetéssel értünk el olyan eredményeket, v mint egy teljesen új gyár építésével. Sok példa közül a Szegedi Kenderfonógyár rekonstrukcióját szeretném megemlíteni. Ez a gyár 60—70 éves gépekkel dolgozott. Most gépparkjának nagy részét kicseréltük. A 94 millió forintos beruházás két év alatt valósult meg. Ennek eredményeként a fonal mennyisége 18 százalékkal, kilométerben — tehát finomság szerint —, pedig 68 százalékkal növekedett. Az egész beruházás öt éven belül megtérül. A rekonstrukció szervezése, bonyolítsa a vezetőknek és sokszor az ott dolgozó munkásoknak is nehezebb feladatot jelent, hiszen többnyire a napi termelés közben kell az új gépeket, egész üzemrészeket felállítani. A beruházások és felújítások ilyen megszervezése azonban nem lehetetlen feladat. Jó példa erre a »fűzfői papírgyár 2-es papírgépének felszerelése. Ennél a beruházásnál a Papíripari Vállalat és a kivitelezésben közreműködő többi vállalat, továbbá a vállalati, megyei pártszervek jól összehangolták a munkát, és magát az egész gépóriást öt hónap alatt — a tervezettnél két hónappal korábban — átadták. Ennek révén már a múlt évben 1500 tonnával több papírt termelhettünk le, aminek az értéke 300 000 dollár. Mindez, ismerve a mi papírgondjainkat, nem is olyan jelentéktelen eredmény. A rekonstrukciókban rejlő lehetőségeket egyre inkább felismerjük. Jórészt ennek tulajdonítható, hogy a második ötéves terv időszakában a beruházási összegek kétharmad részét központosítottuk gépbeszerzésekre. Évtizedek mulasztásait persze nem tudtuk még ezzel behozni, de a fejlődés még így is jelentős. Jó lenne részletesen elmondani azt, hogy a második ötéves terv során milyen korszerű gépeket, kapott többek között a hódmezővásárhelyi, a mosonmagyaróvári, a békéscsabai kötöttárugyár, a kistarcsai, a soproni fésűsfonó, az Athenaeum Nyomda, az újpesti bútor, a győri műbőr és a Minőségi Cipőgyár. Erre sajnos nincs idő. Egynéhány adattal azonban mégis szeretném elmondani, hogy fejlődött a második ötéves tervben a könnyűipar. A könnyűipar termelése a második ötéves terv időszakában 37,3 százalékkal — összességében tehát a terv ütemének megfelelően — fejlődött. Ez persze csak a menynyiségi fejlődést mutatja. Van azonban fejlődés a minőségben, a belső gyártmánystruktúrában is, hiszen a fogyasztó — közszükségleti cikkekről lévén szó — a használati cikktől nemcsak azt várja, hogy hasznos legyen, hanem bennük, a hasznosnak és a szépnek az összhangját is keresi. Ennek indokolására a pamut-, a gyapjúés a cipőipar egy-két adatát venném, mert a lakosság ellátása és az export szempontjából ezek a legjelentősebbek. Hosszú időszakok mulasztásai után most már valóban nagy ütemben kezdtük el a pamutkikészítő ipar rekonstrukcióját. Ennek első lépcsőit a Pamutnyomóipari Vállalat, a Kistext és a Textilfestőgyár gyáregységeiben már be is fejeztük. A rekonstrukcióhoz csak korszerű gépe62 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ ket vásároltunk, számosat tőkés országból. Ezek segítségével a nyomottáru-termelést már eddig is körülbelül évi 50 millió négyzetméterrel növeltük olymódon, hogy elsősorban a korszerűbb, sokszínű nyomottáru termelése emelkedjék. A második ötéves terv időszakára esik a gyűjtőnéven nemes kikészítés! eljárásokkal történő gyártás tömegméretű alkalmazása. 1966r ban csaknem 28 millió négyzetméter árut termelünk ezekkel az eljárásokkal, aminek eredményeképpen egyszerűsödik a ruházati termékek mosása, vasalása és tisztítása, növekszik az éltartó szövetek, a gyűrődéscsökkentő, a szennytisztító, a vízlepergŐ hatás a nemes kikészítési eljárások következtében. A gyapjúiparban főként a soproni, kistarcsai és győri fonodák korszerűsítésével, a nemesebb cikkek előállítására alkalmas fésűs gyapjúfonalak termelését csaknem 50 százalékkal tudtuk emelni az öt év során. Külön is meg szeretném említeni a Győri Richards kollektíváját, ahol igen gyorsan, egy év alatt hoztak létre 1320 tonna fésült fonal kapacitást. Komoly szín vonalemelkedést jelent az egész gyapjúiparban, hogy néhány évvel ezelőtt a szövetek túlnyomó része egyszínű és egy kissé egyhangú volt, s ma már a gyapjúipari szövetek háromnegyed része mintázottan készül. A cipőiparban a műtalpas cipők részarányát az 1960. évi 47,3 százalékról 65 százalékra emeltük. Ez nemcsak a gazdaságosság, az importmegtakarítás szempontjából fontos, hanem javítja a minőséget is. A beázás veszélyét ugyanis, ami miatt olyan sok jogos panasz volt az elmúlt években, a műtalpak, műbőrök alkalmazásával sokkal inkább csökkenteni tudjuk. A gyártmánykönnyítésben, a választékbővítésben élenjárnak a Minőségi Cipőgyár és a Szombathelyi Cipőgyár vezetői és dolgozói. A fejlődés a legfontosabb iparágakban rendkívül pozitív, még akkor is, ha ennek elsődleges, közvetlen hajtóereje rendszerint az export bővítése. Hazánk nyersanyagadottságai közismertek. Az összes könnyűipari nyersanyagok több mint háromnegyed részét importáljuk. Ebből gyártjuk a lakosság ruházati cikkeit is. Ezenkívül az össztermelésünk körülbelül egyharmad részét exportra kell visszaküldenünk, hogy újból kapjunk nyersanyagot. Ennek révén a könnyűiparnak fontos szerepe van a fizetési mérleg egyensúlyának, különösen a tőkés viszonylatból származó devizamennyiségek kitermelésének biztosításában. A második ötéves terv időszakában a könynyűipari export növekedésének üteme két és félszer olyan gyors volt, mint a termelésé. El lehet gondolni, hogy ez mennyi gondot okozott a vállalati vezetésnek. Persze sokszor ért bennünket szemrehányás azért is, mert — úgymond — a legkorszerűbb, a legdivatosabb termékeket exportra küldjük először. Ez részben igaz, de ez — ahogy Komlós János mondja —, csak az éremnek az egyik oldala. A nagyarányú export ugyanis pezsdítő, serkentő hatással van a belföldi ellátás színvonalának az emelésére is. Jól bizonyítja például ezt a Harisnyagyár', ahol az össztermelésnek csáknem a fele kerül exportra. Árt ez a belföldi ellátásnak? Egyáltalán nem.