Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1395 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 21-én, csütörtökön 1396 SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Számos adatot hallunk a magyar mezőgazdaság jelentőségéről hazánk gazdasági, társadalmi életében. A népgazdasági terv az 1966-os évre a mezőgazdasági termelés 5—5,5 százalékos termelésnövelését irányozza elő. A feladat nagyságát mutatja, hogy az 1961—65-ös években a mezőgazdasági termelés évi átlagos emelkedése 2,7 százalékos volt. Az a véleményem, figyelembe véve a már megtett intézkedéseket, hogy a tervelőirányzat reális és teljesíthető. A termelés ilyen arányú növelését szükségessé teszi a lakosságunk élelmiszerellátása, valamint mezőgazdasági termékexportunk lehetőségeinek kihasználása. Mezőgazdasági termékexportunk növelése azért is kívánatos, mert ismeretes képviselőtársaim előtt, hogy ez devizát jelent, és külkereskedelmi mérlegünk javítását szolgálja, s ezenkívül iparfejlesztésünknek is jelentős mértékben feltételéül szolgál. A mezőgazdaság adja az export egyötödét. A kapitalista országokba irányuló export felét teszik ki a mezőgazdasági eredetű termékek. A lakosság fogyasztói alapjának ötven százalékát a mezőgazdaság szolgáltatja. 'A mezőgazdasági termelés nagy jelentősége szükségessé teszi, hogy nagy körültekintéssel foglalkozzunk a mezőgazdasági kérdésekkel. Az 1966. évi tervfeladat megoldását segíti elő a most tárgyalt költségvetés mezőgazdaságfejlesztési előirányzata, amely szerint 7,9 milliárd forintot fordít a népgazdaság mezőgazdasági beruházásokra. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy e mellett más tárcák, illetve népgazdasági ágazatok költségvetésében is vannak olyan beruházási célkitűzések, amelyek hozzájárulnak közvetve a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Gondolok itt a konzervgyárak, tárolók, műtrágyagyárak, mezőgazdasági gépgyárak építésére és bővítésére. A terv teljesítését szolgálják a mezőgazdaságot érintő, a közelmúltban tett'"intézkedések is. Megyénk tsz-parasztságának nagyobb része ezen intézkedéseket örömmel és megelégedéssel fogadta, de ugyanakkor sokan aggódtak azért, hogy ennek kihatása a fogyasztói árakra kedvezőtlen hatást gyakorolhat a munkás-paraszt szövetség alakulására. Ez a parasztság politikai érettségét is mutatja. Parasztságunk tudatában van annak, hogy a felvásárlási árak emelése elsősorban nem közvetlenül emeli személyes jövedelmét, hanem a mezőgazdaság újratermelését teszi lehetővé. Így módja nyílik amortizációs.alap létesítésére és ebből korszerű gépek vásárlására, a termelés technikai színvonalának emelésére. A felvásárlási árak emelése elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére ösztönöz. Meg kell őszintén mondanom, hogy számos tsz-ünkben a közös állattartás, illetve az állattenyésztés jelenlegi szakmai színvonalán, az állatállomány elhelyezési, takarmányozási és egyéb tartási körülményei mellett, egyes ágazatok ráfizetésesek voltak. Szinte népgazdasági szükségletekre tekintettel hoztak a gazdaságok áldozatokat a tej- és hústermékek előállításáért, amelynek nagy hagyományai vannak parasztságunk körében. Az új felvásárlási árak javítják az állattartás, állattenyésztés gazdaságosságát és fokozzák a tenyésztési kedvet. Ennek h'atása még konkrétan nem mérhető, de megyénk számos tsz-gazdaságában máris tapasztalható olyan törekvés, hogy növelik a tehénlétszámot, a marhahizlalást, a juhállományt, és az eddiginél nagyobb mennyiségű állati termék előállítására törekszenek. Ez vonatkozik a háztáji gazdaságokra is. ' , Űgy látom, hogy a felvásárlási árak emelése igen hatékonyan járul hozzá az állattenyésztési termékek előállításának növeléséhez. A búza, a rozs, a rizs, a gyapjú és más termékek árának emelése elsősorban a kevés munkaerővel rendelkező, kedvezőtlen termőhelyi adottságú sziki és homoki termelőszövetkezetek jövedelmezőségét fokozza, és minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy ne folytatódjék az ilyen területen gazdálkodó termelőszövetkezetek elnéptelenedése. Ez kedvező az egész népgazdaságra; hiszen szükség van a gyengébb termőképességű területeken folyó termelésre is. Ezzel szociális problémát is megoldunk, mert ezeken a területeken emberek élnek, sokszor nehéz körülmények között, akiknek máshol való foglalkoztatása jelentős állami beruházásokat igényelne. Mindannyian tudjuk, hogy népgazdaságunk a kedvezőtlen jövedelmezőséget felmutató tsz-ek veszteségtérítéséhez dotációval járul hozzá. Ügy gondolom, hogy népgazdasági szempontból is előnyösebb, ha a termelőszövetkezetek számára megfelelő felvásárlási árakon lehetővé tesszük a gazdaságos termelést. Számolni kell azonban azzal, hogy nem minden gazdaságot egyformán érint egyes. termékek árának rendezése. A termelőszövetkezetek differenciáltságát ez magában nem fogja megszüntetni. Nem is lehet ilyen igénnyel fellépni, de a tsz-ek zöménél a termelés növelésére és a jövedelmezőség fokozására kedvezően hat. Tisztelt Országgyűlés! Az 1965-ös gazdasági évben a mezőgazdaság 96—97 százalékra teljesítette termelési tervét. Ez kemény munkát igényelt, ismerve, hogy milyen súlyos elemi károkat szenvedett a mezőgazdaság: árvíz, belvizek, száj- és körömfájás, és különböző gombabetegségek. 1952-ben, 1953-ban is érte elemi csapás mezőgazdaságunkat. Figyelembe véve az akkori gazdaságpolitikát, termelési viszonyokat, a paraszti öntevékenység akkori állapotát, ezek az elemi károk mérhetetlen terméskieséseket okoztak. Például 1952-be« Hajdú-Bihar megyében a cukorrépa termésátlaga 66 mázsa volt, a kukorica termésátlaga 5,9 mázsa májusi morzsoltra számítva. 1965-ben megyénk cukorrépából 191 mázsás, kukoricából 19,6 mázsás átlagtermést ért el. A megye parasztsága 1953-ban 161 857 mázsa húst értékesített az állam felé, ezzel szemben 1965-ben 405 726 mázsát. Ez világosan mutatja, hogy nehéz körülmények között, megcsökkent létszámú és korban megöregedett parasztságunk lelkiismeretes és áldozatos munkát végez még akkor is, ha a rossz idő következtében egyes betakarítási munkák késedelmet szenvednek helyenként. Az, elért eredmények azt is bizonyítják, hogy helyes és szükséges volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése, mert a szocialista nagyüzemek nemcsak a 'bővített újratermelésre és a termelés