Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-21
1389 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1390 kívánok foglalkozni, természetesen nem egy tárca, hanem a bevezetőben említett fontos intézkedések szemszögéből. Talán változást jelent ez a módszer az országgyűlés költségvetési vitáinak eddigi szokásos mechanizmusán, de a tartalom és forma egységét a mi munkánkban sem tartom lebecsülendőnek. Tisztelt Országgyűlés! Megnyugvással tölt el, hogy az idei költségvetés a tavalyihoz képest — bevételi többlet tervezése mellett — a kiadások és bevételek terén egyaránt mintegy 5,5 milliárd forinttal növekszik, és ez úgy történhet meg, hogy népgazdaságunk 1965-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatában megjelölt mó- . don, eredményesen fejlődött, és dolgozó népünk szorgalmas munkájával az 1965-ös tervet sikeresen teljesítette, sőt egyes területeken kedvezően túlteljesítette a terv főbb előirányzatait. Az már kevésbé megnyugtató azonban, hogy a közelmúltban nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések pénzügyi kihatásait a költségvetés tételei még nem tartalmazzák, noha elfogadható, hogy ezeknek az államháztartást érintő többletkiadásai és bevételei egymást kiegyenlítik. Javaslom, hogy a terv- és költségvetési bt-^ zottság az év folyamán kérjen tájékoztatást a terv ilyen vonatkozású tételeinek alakulásáról. Rátérve a költségvetés vizsgálatára és indokolására, egyik fontos tételének és célkitűzésének tartom, hogy a villamosenergiaipar- 7 százalékos növekedése és a szénbányászat 31,1 millió tonnás jelentős — de indokoltan némileg csökkentett —, termeléselőirányzata mellett, az energiahordozók termelésében és felhasználásában emelkedik a gazdaságosabb tüzelőanyagok aránya, mintegy 45 százalékkal nő a földgáz termelése. Ez azt jelenti, hogy a népgazdaság 1966 évi tervében az energiafelhasználás múlt évihez viszonyított 4,8 százalékos növekedésével együtt egyben tovább .folytatódik az energia-összetételkedvező változása. A jelentős földgáztermelésnövekedést a több mint félmilliárd forint költséggel megépített hajdúszoboszlói földgázüzem teszi lehetővé. Az energiahordozó helyzet indokolttá teszi az import 9 százalékkal való növelését is, ezen belül azonban csökken a szénféleségek behozatala, és a kőolajtermékek, valamint a villamosenergia importja fokozódik. Végeredményben a forrás oldalt tekintve, azok, a fogyasztói igények fedezésére 1966-ban elegendők, és január 1-én megfelelő, a korábbi időszakoknál nagyobb tartalékokkal rendelkeztünk. Módom volt betekintést nyerni az Országos Energiagazdálkodási Hatóság által kimunkált rövidebb és hosszabb távlatú energiatervekbe, mérlegekbe, s ennek alapján jelenthetem ki, hogy a terv jelenlegi előirányzatai a további fejlődés feltételeit biztosítják. Felszólalásomra készülve újból elolvastam az 1960. és 1963. évi költségvetési vita során hasonló témájú felszólalásomat, örömmel állapíthatom meg, hogy azóta hazánk energiagazdasága egészségesen fejlődött. Energiaellátási nehézségeink a népgazdaság egyetlen területén sem akadályozták a .fejlődést, és a mennyiségi ellátottság mellett az energiaellátás minőségének, öszszetételének megjavítása irányában is jelentős lépéseket tettünk. Amíg 1960-ban még a viszonylag nagy Önköltséggel termelhető és rosszabb hatásfokkal eltüzelhető szilárd energiahordozók részaránya az össz-energiafogyasztáson belül körülbelül 76 százalék volt, addig 1965-re ez 6 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az olcsóbban termelhető és gazdaságosabban felhasználható szénhidrogének aránya — olaj földgáz, probán-bután — 17 százalékról 25 százalék fölé emelkedett. Ez a tendencia megfelel a technikai haladás és gazdaságosság követelményeinek. Világszerte hasonló strukturális átalakuláson megy át az energiaellátás. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ugyanakkor 1965-ig a földgáz szállítására szolgáló összes vezeték hossza elérte a 2207 kilométert, úgy joggal illeti meg az energiagazdálkodás és gázipar illetékes dolgozóit — és végső soron a Nehézipari Minisztériumot — elismerés. A földgáz megérkezett Budapest határába, sőt egyes ipari üzemekbe is, mint például Csepelre, a Ganz-MÄVAG-ba, a Vörös Csillag Traktorgyárba, az Egyesült Izzóba, a Kelenföldi Erőműbe, valamint a Gázgyárba; az északi vezetékrendszer Miskolcot, az Ózdi Kohászati Üzemeket és a Lenin Kohászati Műveket, a Borsodi Vegyikombinátot látja el földgázzal. Már-már azt gondolná az ember — és a lakosság nagy része így is tudja —, hogy a gázellátás terén nagyjából minden rendben van és lesz, pedig a helyzet korántsem ilyen egyszerű, még sok a tennivaló, és összehangolt munkára van szükség. Megfelelő beruházási eszközök hiányában nem valósulhatott meg az, amire az 1963. évi költségvetési vitában ezekkel a szavakkal hívtam fel a figyelmet: „... most már az a feladat, hogy az ipari felhasználás mellett a kommunális jellegű gázfogyasztás jelzett mértéke is megvalósuljon, illetve az ilyen irányú felkészülés időben megtörténjék." A technikai nehézségeket röviden a következőkben lehetne összefoglalni: a földgázt és általában mindenféle gázféleséget csővezetéken kell eljuttatni — megfelelő nyomáscsökkentőkön keresztül — a fogyasztókig. Ahol úgynevezett városigáz-szolgáltatás van, melynek égéshője a földgáz 10 000 kcal/Nm 3-ével szemben 4000 kcal/Nm 3 , ott a régi öntöttvas-tokos csővezetékekben — annak kiszáradási veszélye és gázömlést előidéző volta miatt — a földgázt nem lehet és nem szabad szállítani, szétosztani. A földgáz elégetésére új konstrukciójú, gyakran mindkét gázfajta felhasználására is alkalmas gázkészülékekre van szükség túlnyomórészt. Indokolt tehát bizonyos esetekben — így Budapesten is — a földgázt hőbontás útján, megfelelő készülékekben városi gázzá átalakítani. A vezetéképítés, bontó- és felhasználó készülékek jelentős beruházásokat igényelnek. Nem lehet, de nem is indokolt egy tárcát, vagy az illetékes tanácsokat felelőssé tenni és rájuk hárítani egy ilyen komplex feladat megoldásának minden nehézségét.
