Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1365 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1366 Képviselőház figyelmét, abban a reményben, hogy az itt bemutatott számtalan hozzászólásra és levélre támaszkodva, kérjem az igen tisztelt belügyminiszter elvtárs segítségét. A XX. század a technika óriási fejlődésének nyomán a lárma, a zaj századává vált. Az utcai és a légi járművek, a rádió és a televízió valóságos áldása lett az emberiségnek. De a velük való visszaélés valóságos átok. Ez a visszaélés nemcsak rosszindulatú, antiszociális forrásból ered, de igen gyakran tudatlanság és tájékozatlanság az oka. A magyar rádió este 10 órakor rendesen bemondta, hogy halkítsák le a készülékeket, mert embertársaink pihenni akarnak. Ez a bemondás sok félreértésre adott alkalmat, és számosan úgy értelmezték, hogy este 10 óra előtt szabad hangosan rádiózni és televíziózni. (Derültség.) Kértem Tömpe István elvtársat, a Rádió és Televízió igen tisztelt elnökét, hogy állítsa le ezt a bemondást, mert félreértésre ad alkalmat. Ez meg is történt és bölcs intézkedését hálásan köszönöm. (Derültség, taps.) De ezzel még nem tudtuk az összes félreértéseket kiküszöbölni. Az itt összegyűjtött levelekből (felmutatja) kitűnik, hogy orvosprofesszorok, sőt állatorvosok kísérletei kiderítették, hogy a zaj milyen romboló hatással van az emberi szervezetre, tönkreteszi az idegeket, csökkenti a munkaképességet, és így a szellemi munka és a termelékenység rovására megy. Ezért a zaj el-leni küzdelem szociális, gazdaságtársadalmi feladat. A fennálló csendrendelet értelmében a bérlemény a falig terjed, azon túl senkinek sincs joga saját élvezetét, akár rádió, akár televízió, akár féktelen házi mulatozás által másokra ráerőszakolni és ezzel őket zavarni. A csendrendelet a nap 24 órájára érvényes, mert vannak éjjeli dolgozok: sofőrök, vasutasok, pincérek, kohászok, ápolók, orvosok, pedagógusok, és más hivatásbeliek, akik kénytelenek nappal aludni. Gyönyörű fővárosunk nagy méreteket öltött. A szorgos dolgozók, laikás-Jiakás mellett egyegy házban és utcában, mint egy nagy szociális család tagjai, egymás és saját érdeküket egyformán érezve kell, hogy éljenek. A zaj elleni hoszszas küzdelemben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a csendrendeletet azzal lehetne érvényesíttetni, ha a belügyminiszter elvtárs a rádió és a sajtó által tudomására hozná a tájékozatlanoknak és a szándékos szabálysértőknek, hogy hangoskodásuk büntetendő cselekedet, amiért felelősséggel tartoznak. Ugyanez vonatkozik az autósok hangos ajtócsapkodására, a motorok hosszas berregtetésére, és az éjjeli mulatók túlságosan vígkedvű látogatóinak kurjongatására is. (Derültség.) Mindazok nevében, akik a lármától szenvednek, kérem belügyminiszter elvtárs szíves segítségét. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Benkei András belügyminiszter elvtárs válaszol. BENKEI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Alapjaiban egyetértek dr. Germanus képviselőtársam interpellációjában elhangzottakkal. Sajnos azt kell közölnöm, hogy olyan gyors és hathatós segítséget, mint amit kapott a televízió elnökétől, én nem tudok ígérni. (Derültség.) Fővárosunkban elsősorban a gépjármű park, a forgalom növekedése, a személy- és áruszállítási feladatok bővülése, a rádió és televízió nagy arányú elterjedése növeli a zajt. A zaj fokozódása bizonyos százalékban elkerülhetetlen, amit a kérdés megítélésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Ugyanakkor ténylegesen fennáll az a tény, hogy egyes fegyelmezetlen gépjárművezetők, szállítást és rakodást végzők, rádió- és televízió tulajdonosok, nem tartják be a közcsend védelmével kapcsolatban levő és érvényben levő rendeleteket, zavarják embertársaik nyugalmát, pihenését. A 323 600/1947. számú belügyminiszteri rendelet részletesen szabályozza a városok, községek, közterületek csendjével kapcsolatos, s mindenkire egyaránt érvényes magatartási szabályokat. A rendelet szabálysértéssé minősíti és 500 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtja mindazokat, akik a közcsendet megzavarják. Az érvényben levő közlekedésrendészeti szabály ugyancsak részletes felsorolását adja, hogy a közutakon hogyan kell a közcsendet megtartani, A rendelet szerint ezer forintig terjedhető pénzbírsággal büntethető az, aki útjainkon a közcsendet megsérti. A kormányhatározat alapján már eddig is több intézkedést tettünk a köz-% csend védelmére. A főváros területén a gépjárművek részére hangjelzési tilalmat rendeltünk el, amit a gépjárművezetők túlnyomó többsége a rendőrség ellenőrzésével meg is tart. A rendőri szerveket részben már elláttuk és a továbbiakban is el fogjuk látni zajszintmérő készülékekkel. Ennek célja az ellenőrzés további fokozása. A rendőri szabálysértési hatóságok Budapesten az év első tíz hónapjában több mint kétezer személlyel szemben folytattak le például garázdaság, duhaj kodás, a fel- és lerakodásnál a rakomány elkerülhető zajjal dobálása, a járművek indokolatlan hangjelzés használata és más a csendrendelet meg nem tartásából eredő szabálysértési eljárást. A Belügyminisztérium jogszabályban rendezte a közcsend védelmét, újabb jogszabály meghozatalára tehát nincs szükség. A magam részéről is szükségesnek tartom azonban, hogy a rendőri szervek határozottabban járjanak el, ha ilyen szabálysértéssel találkoznak. Erre ismételten fel fogom hívni a rendőri hatóságok figyelmét. A lakosságtól eddig is igen sok segítséget kaptunk a közcsendre vonatkozó szabályok megtartásában és ezt szeretném megköszönni. Szeretném azonban itt is hangsúlyozni, hogy a rendőri hatóságok egyedül nem tudják biztosítani e rendelkezés maradéktalan végrehajtását. Szükséges a lakosság további segítsége és támogatása. Ez valamennyi állampolgár közös érdeke. Továbbra is szeretném kérni a lakóbizottságokat, a helyi tanácsok aktíváit és más társadalmi munkásokat, hogy maguk is figyelmeztessék lakótársaikat, munkatársaikat a rendelet megtartására, szükség szerint pedig értesítsék a rendőri hatóságokat. Gondolom, hogy dr. Germanus elvtárs egyetért azzal, hogy egyik kérésének itt most eleget teszek. Remélem, a sajtó az elmondott fi-