Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1341 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1342 helyeselte, és az új egyetemi felvételi rendszert elfogadta. Engedjék meg, hogy ennél a pontnál Simon képviselőtársammal egy kérdésben vitába bocsátkozzam. Ügy éreztem, a diploma iránti indokolatlan vágy kritizálása címén tulajdonképpen az esti és a levelező oktatást magát támadta, mondván, az ott kapott diploma nem nyújt teljes értékű képzettséget. Az egyik legfontosabb, a jövőben is érvényesítendő elgondolásunkat támadta ezzel Simon elvtárs, és engedje meg, hogy védjem, védjem az esti és levelező tagozatot. Nem akarok arra hivatkozni, hogy ebben az országban nagyon sok ember esti, levelező tagozaton szerezte meg a képesítést, és jól dolgozik. Ezek érdemeinek elismerése fontosabb számunkra, mint jó néhány más típusú, könnyelmű ember, aki magáért a diplomáért tanul. Ezért védjük és továbbra is támogatjuk az esti, levelező tagozatokat, különösen most, amikor arról van szó, hogy a szakmunkásképző intézetekben végzett fiatalok egyre nagyobb számban fognak esti, levelező úton középfokú műveltséghez jutni. Egyébként Simon elvtárs fejtegetésében sok olyan megjegyzés volt, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni. Ö tette először szóvá, s úgy látom, igaza volt, hogy nem volt egészen pontos, amit az egyetemek nappali tagozataira járó egyes fiatalokkal kapcsolatban mondtam, azokról, akik nem tudásuknak megfelelően dolgoznak, magatartásukban kifogásolható vonások vannak, bukdácsolnak, és elveszik a helyet mások elől. Fontos elvnek tartom, hogy azoknak a nagyon kevés számban levő fiataloknak, akik nagy munka után bekerülvén az egyetemre úgy érzik, hogy most már elérték, amit akartak, és csak egy nagyon kis tanulásra van szükségük, hogy évről évre előremenjenek, ezeknek a fiataloknak, ezen fiatalok egyikének-másikának azt lehessen mondani: kedves barátom, ön nem él elég jól azzal a lehetőséggel és állami támogatással, amit a nappali tagozatra való járás biztosít az ön számára, folytassa másképp tanulmányait. — Másképp, de hogyan? — Esti és levelező tagozaton. De ahhoz — és itt van a félreértés, ezt nem mondtam el — az kell, hogy munkát kell vállaljon és a munkahely javasolja. Elismerem, van javítani való ezen a területen is, a munkahely ajánlása nem mindig megfelelő. De azért mégis csak elég komoly szűrőt jelent, ha valakit a munkahely javasol továbbtanulásra, így értettem, amit elmondtam. Dr. Révay képviselőtársam kérdezte, mi lesz a győri egyetem építésével. Röviden azt tudom válaszolni, hogy a harmadik ötéves terv tárgyalása során lesz szó a szakemberszükségletről is — kiszámításának bonyolultságára már az előbb utaltam —, és akkor lesz ebben a kérdésben döntés. Kérem Képviselőtársamat, fogadja el válaszomat. A legtöbb felszólaló és Kállai elvtárs is beszélt a pedagógusokról, a pedagógusok megbecsüléséről. Engedjék meg, hogy Kállai elvtárshoz hasonlóan én is megköszönjem az elvtársaknak mindazt, amit a jól dolgozó pedagógusoknak elismerésül itt elmondtak. Biztos vagyok benne, a pedagógusok nagyon fognak örülni annak a konkrét bejelentésnek, amit Kállai elvtárstól hallottunk a fizetésrendezésről. Köszönöm a pedagógusokról elhangzott meleg szavakat. Tisztelt Elvtársak, öt év alatt másodízben foglalkozott az Országgyűlés a magyar oktatásüggyel, 1961-ben a törvény megalkotásakor és most. Azt hiszen, Tsok mindennel lehet mérni, hogyan és mennyire került egész társadalmunk érdeklődésének homlokterébe a közoktatás, a. nép műveltségének a fejlesztése, de azzal is, hogy az Országgyűlés öt év alatt kétszer szakított erre időt. Köszönöm az Országgyűlés elnökségének, hogy ezt a kérdést napirendre tűzte. Köszönöm az elvtársaknak, képviselőtársaimnak a segítségét, és kérem további támogatásukat. Végül kérem válaszom elfogadását, (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést,, hogy a művelődésügyi miniszter beszámolóját és válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a művelődésügyi miniszter beszámolóját és válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. Dr. Szalay József elvtársat, a Legfelsőbb Bíróság elnökét illeti a szó. • DR. SZALAY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányos kötelezettségemnek teszek eleget, amikor ismételten a tisztelt Országgyűlés elé állok és beszámolok a Legfelsőbb Bíróságnak korábbi beszámolóm időpontjától a máig terjedő^ időszak alatt végzett munkájáról. A Legfelsőbb Bíróság — a büntető, polgári és katonai kollégiumok munkáján kei észtül —> az országban folyó építőmunka rendjét, védelmét és biztonságát kívánta szolgálni, egyrészt ítélkezési tevékenységével másrészt az alsófokú bíróságoknak adott elvi irányítás útján. Ennek hangsúlyozását azért tartom fontosnak, mert a szocialista építőmunka eredményessége elválaszthatatlan a szocialista törvényesség megtartásától és megtartatásától. Az állam törvényes rendjének védelme, a köztulajdon megóvása, a közbiztonság megszilárdítása előfeltétele az eredményes építőmunkának. A jogbiztonság fokozza az állampolgárok alkotóképességének kibontakozását és munkakedvét, mert tudják, hogy személyük védelméhez, munkával szerzett vagyoni érdekeik megóvásához, az állam és szervei részéről a szükséges védelemre mindig számíthatnak. A jogvédelem — természetesen — egyúttal a jogsértő személyek elleni következetes fellépést is jelenti. A jogellenes magatartást tanúsító állampolgároknak a polgári vagy bünteiőjog eszközeivel történő felelősségrevonása nemcsak az egyedi ügy érintett szereplői között, hanem annál jóval szélesebb körben sugároz ki nevelőhatást. Törvényeink rendelkezéseinek betartá-