Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1297 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1298 nyara a reáltárgyak iránt. Nem vitatjuk, hogy tankönyvíróink értenek a matematikához, fizikához, kémiához, de azt már lehet vitatni, hogy az általuk írt tankönyvek útján elérjük-e á kívánt eredményt. Engedjék meg, hogy vitassam a jelenleg követett gyakorlatot, hogy a több mértékrendszer egyidejű- oktatása a középiskolai fizikai tanulmányokban célravezető-e. Nem túlzott-e a követelmény ugyanazon fizikai fogalom kifejezésére két egyenletet felírni ugyanakkor, amikor a tanuló még a fogalmat sem tette magáévá? Sok pedagógus véleményét összegezhetem akkor, amikor azt mondom, hogy egyidejűleg az alapfogalom és egy mértékrendszer megismerése is elegendő, és ennek begyakorlása után kellene az ismereteket megalapozottan továbbfejleszteni. Mondanivalómat alátámaszthatom azzal, hogy a közelmúltban egy tanfolyamon vettem részt, ahol több mérnök volt jelen. Az egyik mérnökapa zsebében hozta középiskolás fiának trigonometriai példáját, miután előző este sikertelenül kísérletezett a megoldásával. (Derültség.) Amint elmondta, nem tudta eldönteni, hogy tudománya mondott-e csődöt, vagy a példa komplikált, A jelenlevő számos mérnök csak erőfeszítések árán végzett a példa megoldásával. Közben kialakult álláspontunk, hogy ez nem középiskolai feladat, hanem rejtvény. Ebből is kitűnik, hogy a tanulók hosszú órákat foglalkoznak a reáltárgyakon belül az összefüggések megismerésével és képességüket sokszor meghaladó példák megoldásával, anélkül, hogy az alapismeretek begyakorlására kellő gondot és időt fordíthatnának. És ha ez így van, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a tanulók érdeklődése a legfogékonyabb korban elfordul a reáltárgyaktól és nem egyszer ellenszenvvel viseltetik irántuk. Ide kívánkozik — és ezt úgy szeretném megjegyezni, hogy a tekintélyen ne essék csorba —, hogy ezeknek a tárgyaknak az oktatása nem egyszer magának a pedagógusnak is gondot okoz. Ehhez a kérdéshez még annyit, hogy valahol hibának kell lennie, mert nem véletlen, hogy egy sor tankönyvi példát a tanulók közül nagyon kevesen, nem egyszer egy sem tud megoldani. Nem állíthatom, hogy egyedül ez a probléma a reáltárgyak iránt mutatkozó elidegenedésnél. Kétségtelen azonban, hogy egyik fontos tényezője lehet. Tekintettel arra, hogy a középiskolai tankönyvek most állnak átdolgozás alatt, vagy a közeljövőben kerülnek átdolgozásra, szerény javaslatom az, hogy ezt a szempontot kísérjék figyelemmel. Itt kell elmondanunk az előzőkön túlmenően, hogy a reáltárgyak oktatásához megfelelő számú és képzettséggel rendelkező tanerőt kell biztosítani. Megyénk néhány középiskolájában tanári munkakörben főiskolai végzettségű tanerőket kell foglalkoztatni. Ennek oka lehet az, hogy a matematikusok és fizikusok nem hagyják el tanulmányaik befejezésekor Budapestet vagy egyéb egyetemi városainkat, és inkább vállalnak munkát más munkaterületen, mint vidéki iskolában a tanítást. Gondolni kell arra, hogy az ipar és különböző intézmények egyre több matematikust és fizikust foglalkoztatnak, s a tanárok egy része szívesebben vállal előnyösebb anyagi feltételek mellett ipari munkaterületet. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom további részében szeretnék rámutatni egy-két olyan kedvezőtlen jelenségre, amely a felnőttoktatás területén bizonyos megfontolást igényel. Felmerül a gondolat, hogy miképpen reagálnak a felnőtt oktatásban részt vevők arra a lehetőségre, amelyet a törvény széles körben biztosít számunkra. Általánosnak tűnő jelenséget szeretnék összefoglalni példaként egyetlen beszélgetésre korlátozva, amelyet a közelmúltban egy villamosüzem dolgozójával folytattam. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt elvégezte a gimnáziumot és leérettségizett. Jelenleg a gépipari technikum IV. osztályát végzi. A közelmúltban arról volt szó, hogy képzettségének megfelelően felelősségteljesebb beosztásba helyezik, ezt azonban visszautasította, hivatkozással arra, hogy ez akadályozná a tanulásban. Kérdeztem, mit szándékozik tenni, ha elvégezte a gépipari technikumot. Azt válaszolta, hogy tovább akar tanulni a híradástechnikai technikumban. És azután? — kérdeztem. A válasz az volt, hogy elmegy a vállalattól, mert jelenlegi munkahelyén nem lát perspektívát. Felettesétől megtudtam, hogy felelősségteljesebb munkát vonakodik elvállalni, ugyanakkor bérköveteléssel jelentkezik, elvégre nem hiába tanult eddig. Tehát összesen 12 évet szándékszik az üzemnek és közvetlen munkatársainak segítségével tanulni és utána munkahelyet fog változtatni. Gyakran találkozunk ilyen és hasonló törekvésekkel. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy csak a tanulmányi kedvezmény miatt, a magasabb beosztás eléréséért tanulnak sőt ad abszurdum az is előfordult, hogy üdülésre is telik a tanulmányi szabadságból. Ügy gondoljuk, hogy a törvény nem ilyenfajta kedvezmények biztosítására készült. Éppen ezért felmerül a gondolat, tisztában van-e mindenki azzal, hogy mi a tanulás célja? Tisztában van-e mindenki azzal, hogy a tanulás nemcsak az egyén részéről áldozat, hanem a társadalom, a közvetlen munkatársak részéről is? Egyesek a. tanulást öncélnak tekintik és fáradozásuk egyedül a „boldogító papír" megszerzésére irányul. Pedig már napjainkban sem, a jövőben pedig még kevésbé fog egy papír egész életre szóló poggyászt biztosítani. Meg kell szívlelni annak a brit akadémikusnak a véleményét, aki azt állítja, hogy a napjainkban megszerzett diploma nem egy életre szóló poggyász. A jelenleg tanulók nemzedéke ennek az évszázadnak a végén még tevékenyen fog dolgozni, amikor a jelenlegi műszaki és természettudományi ismeretek részben vagy egészben elavultak. Ettől a sorstól csak azok lesznek mentesek, akik maguk állandóan képesek lesznek megújítani a tudásanyagot, egy emberöltőn belül talán többször is. Ezért irányítsuk a figyelmet arra, hogy napjainkban a papír megszerzése egyedül nem old meg mindent és nem zárja le a tanulás korszakát. A megismert anyag avulása oly gyors, hogy csak az tarthat lépést és maradhat az élvonalban, aki nagyon alapos tudást szerzett tanulmányai során és azt rendszeresen tovább fejleszteni képes. Ezért válogassuk ki. és része-