Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

143 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 144 több éves megvalósulása azt eredményezi, hogy a beérkezett korszerű technikai gépek az üzembeállítás egy-két-hároméves elhúzódása után korszerűtlenekké válnak és már nem tudunk a korszerű technológiának megfelelően dolgozni. Ezért igen-igen megfontolandó, amit Inokai elvtárs mondott, hogy a beruházások időtartamának, határidejének meghatározásában igen komoly és határozott álláspontot kell elfoglalni. A hozzászólásom elején felsorolt hiányosságok között szerepel az a megállapítás is, hogy sok esetben hiba van a vállalatok ütemes tervszerű termelésével is. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy helytelenül van megállapítva az alapanyagot gyártó vállalatok szállítási határideje és a kikészítő vállalatok szállítási határideje is. A határidők mindkét vállalat részére általában a tárgynegyedév utolsó napjában vannak megállapítva. Ebből az adódik, hogy az alapanyagot gyártó vállalat bizonyos mértékig előnyös helyzetben van, mert módjában van szállítási kötelezettségének a negyedév utolsó napjáig eleget tenni. A kikészítő vállalatok ebben az esetben a szállítási határidőt nem tudják betartani, mert az utolsó napokban beérkező anyag a kikészítést határidőre nem teszi lehetővé. Ebből is adódik, hogy igen sok vállalatnál a termelésben tervszerűtlenség mutatkozik. A tervszerűtlenség tényét nem csökkenti az, hogy ha ennek ellenére a vállalat teljes termelési tervét forintban teljesíti, esetleg túl is teljesíti. Tudjuk, hogy ennek komoly anyagi költségkihatásai lesznek, mégis azt javasoljuk, hogy az illetékes szervek ezt a kérdést vizsgálják felül és próbáljanak megoldást találni. Hasonló az eset a produktív anyagokon túl a segédanyagok szolgáltatása területén is. A vidék fokozódó iparosodása véleményünk szerint szükségessé teszi annak felülvizsgálását is, nem lenne helyes a jelenleg még Budapesten levő anyagelosztó központok egyes szerveinek a vidék ipari sajátosságainak megfelelő decentralizálása. Az ország egyes területein létesítendő anyagelosztó szervek nagymértékben csökkentenék egyrészt a vállalatok készletállományát, másrészt gyorsabbá tenné a vidéki vállalatok anyagellátását. Igen sok munkaidőkiesést eredményez és sok esetben akadályozza a folyamatos termelést egyes segédanyagok beszerzésének és szállításának elhúzódása. Nevetségesen hangzik, de sok esetben megtörténik, hogy például a csiszolóvászon hiánya, vagy csomagolópapír hiánya akadályozza egyes gyártmányaink befejezését. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy bár 1962-ben igen sok hiányossággal kellett megküzdenünk, amelyek nagy része még a szervezetlenségből adódott, kötelezettségeinknek általánosságban eleget tettünk. A népgazdasági tervek teljesítésével, illetve túlteljesítésével megalapoztuk az 1963. évi költségvetés teljesítésének lehetőségeit. Az 1963. évi állami költségvetés igen nagy alapossággal határozza meg azokat a megvalósítandó feladatokat, amelyek népgazdaságunk további fejlődését szolgálják. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy különösen a beruházási keret célszerű felhasználása tovább növelje az ipar és az egész népgazdaság termelőerőit. Törekednünk kell arra, hogy az ipar olyan fejlődést érjen el, amely mennyiségileg, minőségileg és az önköltség alakulásában is közelebb visz bennünket a világszínvonal eléréséhez. Mi, Hajdú-Bihar megyei dolgozók ennek elérése érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk. A magam nevében, a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport nevében az 1963. évi állami költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. ' ELNÖK: Húsz perc szünetet tartunk. Szünet: 11.40—12.13. — Elnök: POLYÁK JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés, tanácskozásunkat folytatjuk. Kiss Árpád képviselőtársunk kíván szólni. KISS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő költségvetés számos tétele, illetőleg az ezek mögött levő anyagi tartalom rendkívül nagy érdeklődést vált ki a közvélemény legszélesebb rétegeiben. Az az előirányzat, amely az 1963. évben képződő műszaki-fejlesztési alappal és a tudományos kutatási kérdésekkel foglalkozik, különös érdeklődésre tarthat számot. Ez részben azzal magyarázható, hogy a műszaki fejlődés terén korunkban végbemenő rohamos fejlődés miatt még a közvetlenül nem érdekelt szakemberek előtt is teljesen világossá válik, hogy az életszínvonalnak tartós és megalapozott növelését, távlatokban pedig egyre növekvő mértékű növelését az teszi csak lehetővé, hogy ha fokozott mértékben növekszik az ipar és a mezőgazdaság termelésének technikai színvonala. A napjainkban végbemenő technikai fejlődésnek, két, egymással bizonyos mértékig öszszefüggő jellemzője van. Az egyik az, hogy a technika terén ma már nem lehet jellemzőnek tekinteni az ötletszerű elgondolások, találmányok alapján álló fejlődést, hanem a meghatározott célokért folytatott, bonyolult szervezetet igénylő és ennek következtében költséges, rendszeres, többé-kevésbé hosszadalmas tevékenységgel lehet csak jelentós kutatási eredményeket elérni. A technikai fejlődés másik ilyen jellegzetessége, hogy megbomlanak azok a népgazdasági arányok, amelyek a korábbi technikai színvonalon alakultak ki bizonyos társadalmi célkitűzések megvalósítása érdekében. A népgazdaság struktúrájának a műszaki fejlődés következtében való megbomlása, az új arányok kialakulása a fejlődéssel együtt járó progresszív jelenség, mert ez teszi lehetővé, hogy a társadalmi szükségleteket új összetételben, új módon, kevesebb társadalmi ráfordítással elégítsük ki. Az a kérdés merülhet fel, hogy ezek a gondolatok visszatükröződnek-e az előttünk fekvő költségvetésben, hasznosítjuk-e a gyakorlatban ezeket a gondolatokat. Ügy hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy mindkét kérdésre határozott igennel kell válaszolnunk. Tudományos kutatásra a költségvetés 1,1 milliárd forintot irányoz elő. Ezen az összegen felül az ipari termelés és az ipari termékek műszaki fejlesztését az a 2,2 milliárd forintos műszaki-fejlesztési alap is szol-