Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

139 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 140 nak fejlesztését fogja szolgálni. Ebből az összeg­ből megyénk ipara 1963-ban körülbelül 400 mil­lió forint értékben részesül. Ebből a beruházási keretből tovább kívánjuk fejleszteni a gördülő­csapágy-gyártást, az orvosi műszergyártást, a gyógyszergyártást, és természetesen mindazokat az iparágakat, amelyek a megye iparának táv­lati fejlesztési tervében szerepelnek. A megyei ipar távlati fejlesztési tervében szerepel egy hat­ezer vagonos konzervgyár, egy körülbelül há­romezer főt foglalkoztató gyógyszer kiszerelő üzem létesítése, valamint ezzel párhuzamosan egy körülbelül hatszáz főt foglalkoztató üveg­gyár létesítése a gyógyszerek csomagolásához szükséges ampullák gyártására. Ezek a nagyszabású iparfejlesztési tervek, valamint az ezekkel kapcsolatos kommunális építkezések szükségessé teszik, hogy a közeljö­vőben megszűnő korszerűtlen debreceni cement­ipari vállalat helyett egy korszerűbb épületelem­gyár létesüljön Debrecenben, amely képes lenne arra, hogy az elkövetkező évek nagyarányú ipari, lakás- és egyéb építkezéseihez a szükséges épí­tési anyagokat biztosítsa. Ez megyénk egyik központi kérdése. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa meghatározta, hogy tovább kell ja­vítani a népgazdaság tervszerű irányításának fel­adatait. Az iparral kapcsolatosan két központi feladatot határoz meg. Az egyik: tovább kell ja­vítani az ipar irányítását és vezetését. A másik: az ipar átszervezésének kérdése. Az átszervezés egyik központi kérdése, hogy minél rövidebb idő alatt hajtsuk végre a túlsá­gosan széttagolt, de azonos jellegű gyártmányo­kat előállító vállalatok összevonását. Ez az át­szervezés megyénkben is igen jelentős változást hoz létre, főleg a minisztériumi ipar területén. Az egyik ilyen legjelentősebb összevonás a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek létrehozása, amely április 1-ével jön létre, s összefogja az egész ma­gyar csapágyipar irányítását és fejlesztését deb­receni központtal. Hasonló összevonások történ­nek az élelmiszeripar és a nehézipar területén is megyénkben. A megye iparának ilyen gyorsütemű fej­lesztése, valamint egyes vállalatok összevonása természetesen egész sor egyéb problémát is hoz magával. Az első ilyen máris jelentkező nagy igény például a Hajdúsági Iparműveknél, hogy nincs megfelelő számú egyetemi végzettséggel rendelkező műszaki ember. Ezzel párhuzamosan jelentkezik a másik nagy probléma, a meglevő és esetleg jelentkező műszaki emberek lakással való ellátása, valamint a családtagok művelődési, kulturális igényeinek kielégítése. A megyében 1963-ban állami és szövetkezeti lakás összesen 492 épül. Ebből csak a legszükségesebb egyéb okokból indokolt szükségletet tudjuk kielégíteni, azt is csak részben. A nagyobb arányú lakásépít­kezést például Debrecenben az akadályozza, hogy először ki kell építeni a megfelelő csatornahálóza­tot és a közművesítést kell befejezni. A megyei és községi tanácsok a rendelkezésükre álló keret összegből nem tudnak olyan ütemben építkezni, hogy eleget tudjanak tenni egyes területek iparo­sodásának, fejlődéséből adódó lakásigényeknek. Van egy igen helyes rendelkezés, amely sze­rint azoknak az intézményeknek, amelyek 50 la­kásnál nagyobb lakótelepet létesítenek, a lakó­telep létesítése helyén a községfejlesztéshez is hozzá kell járulniok. Helytelen azonban az ipart létesítő minisztériumok olyan álláspontja, hogy inkább kevesebb lakást építtettnek, vagy ponto­san 49-et, csakhogy ne kelljen a községfejlesz­téshez hozzájárulniuk. A vidéki ipar fejlődése megkívánja, hogy az egyre jobban iparosodó városok és községek az ipari fejlődésen túl több lakást, több művelődési és kulturális lehetőségeket is kapjanak. A ki­alakuló új ipari központokban több lakásra, is­kolára és kulturális intézményre van szükség, mert csak így tudnak az új üzemek számára megfelelő felkészültségű szakembereket biztosí­tani. A családok — és ez érthető is — csak abban az esetben hajlandók új helyen letelepedni, ha igényeik legalább minimálisan ki vannak elé­gítve. A minisztériumoknak az ipar telepítésével párhuzamosan a járulékos beruházásokra is gon­dot kell fordítaniuk és a községi tanácsokkal együtt a lakosság részére a munka lehetőségén túl meg kell teremteniök az egyéb igények ki­elégítésének lehetőségét is. Javasoljuk, hogy az ipar fejlesztésével párhuzamosan az ipari köz­pontok kialakításával egyidőben más tárcák is kezdjék meg a lakosságról való gondoskodást. Az ipari építkezéssel egyidőben kellene megkez­deni az üzlethálózat építését, az egészségügyi in­tézmények biztosítását, valamint a kulturális igé­nyek kielégítését. Már hozzászólásom elején említettem, hogy a költségvetés indokolásában szerepel az a meg­állapítás, hogy a termelési költségek alakulása nem érte el a tervezett szintet. Ezzel a problé­mával szorosan együtt jelentkezik az ipari gyárt­mányok minőségének a kérdése is. A sajtóban elég sok cikk foglalkozott az utóbbi időben a világszínvonal elérésének kérdésével. Mind a ter­melési költségek alakulása, mind gyártmányaink minőségének alakulása központi kérdés. Az el­múlt hetekben alkalmunk volt megtekinteni a lipcsei és a bécsi tavaszi vásárt. A két vásár meg­tekintésével szerzett tapasztalatok, de különösen a hosszabb ideig tartó külföldi tanulmányutak azt bizonyítják, hogy ezeken a területeken van még igen bőven tennivaló annak ellenére, hogy gyártmányaink a külföldön igen szép sikereket érnek el. Tímár elvtárs expozéjában utalt is arra, hogy milyen sok az ezzel kapcsolatos reklamá­ció. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962. június 28—29-i ülésén határoza­tot hozott a gépipar helyzetével és továbbfejlesz­tésével kapcsolatosan. Annak idején a határozat végrehajtására intézkedési tervet dolgoztunk ki, amelyben meghatároztuk a legdöntőbb feladato­kat. A feladatok között szerepelnek' többek kö­zött az önköltség javítását, a világszínvonal el­érését és a vezetés színvonalának javítását célzó intézkedések, valamint a szakmunkás-tovább­képzést célzó feladatok. Az intézkedési tervek feladatainak végrehajtásában és ellenőrzésében azt tapasztaltuk, hogy nem minden esetben al­kalmaztuk következetesen a tanulmányutak jó tapasztalatait. Megállapítottuk többek között, hogy az önköltségek alakulásának egyik döntő

Next

/
Thumbnails
Contents