Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

123 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 124 gyen a 12—14 százalékos termelési eredménynö­vekedésnek: a gyenge és közepes termelőszövet­kezeteknek a jó termelőszövetkezetek sorába való felsorakoztatása. Kedves Elvtársak! Ez rend­kívül nagy probléma. Az átszervezés során egész népünk problémájává vált a mezőgazdaság át­szervezése, most pedig azt kell mondanom, vál­jon egész népünk problémájává a gyenge terme­lőszövetkezetek megszilárdítása. Elvtársak! A választási jelölések során, a vá­lasztások során igen sokan felvetették nekem is és más elvtársaknak is a következő kérdést: az elvtársak eljöttek, megagitáltak, beléptünk a ter­melőszövetkezetbe, most jöjjenek, segítsenek, hogy a problémákat megoldjuk. Mert a legtöbb esetben a termelőszövetkezetekben nem gazda­sági problémák vannak, hanem szervezési prob­lémák vannak, olyan problémák, hogy még nem találták meg azt az utat, amely kivezetné őket abból a lehetetlen helyzetből, amelyben jelenleg vannak. Igen sok és felemelő példája van már áz or­szág területén a gyenge termelőszövetkezetek fel­emelkedésének. Elindult egy nagyszerű mozgalom is és országunkban ma már sok szép példáját lát­juk ennek. Ez a mozgalom arra irányul, hogy az erősebb termelőszövetkezet segítse a gyengén működő termelőszövetkezeteket. Soha ilyenre nem volt a történelemben példa, mert hiszen, az előbb említett dolognál maradva, ha valakinek többje volt földben, állatban, vagy gazdasági ér­tékben, még jobban lenyomta volna a másikat Most pedig éppen a fordítottja történik. Az eb­ben a felemelő érzés, hogy az erősebb termelő­szövetkezetek segítik és segítsék a gyengén mű­ködő termelőszövetkezeteket. Mint mondottam. ennek már igen sok felemelő példája is van. Meg kell mondanom, ezt tartom az egyik legfőbb kér­désnek, a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítása tekintetében. A másik dolog, amelyet igen fontosnak tar­tok a gyenge termelőszövetkezetek felemelkedése tekintetében, a tagok közvetlen anyagi érdekelt­ségének a lehető legjobban való érvényesítése. Elvtársak, azért csak legyünk tárgyilagosak, az a helyzet, hogy annak a termelőszövetkezeti tag­ságnak, amely csak azzal tud számolni, hogy munkaegységenként 12—14 forintot osztanak, és más anyagi érdekeltség nemigen fűzi a termelő­szövetkezethez, mert talán rossz a termelőszö­vetkezetben a hozzáállás a vezetés részéről, vagy _ talán a járási, vagy a megyei vezetés részéről, kérdezem, hogy az ilyen termelőszövetkezeti tag­ságnak van-e kedve becsületesen dolgozni. Ne­hezen hihető ez, elvtársak. S éppen ezért nagyon fontos, hogy a közvetlen anyagi érdekeltség elvét a gyakorlatban érvényesítsük. Ennek sok száz, sok ezer példája van már az országban és azok­4 ban a termelőszövetkezetekben vagy községek­ben, ahol helyesen és jól fogták meg ezt a kér­dést, egy-két év alatt rendkívüli eredményeket tudtak elérni. Mert az nem igaz, hogy különbség van a dolgozó parasztok hozzáállásában, csak a szervezési vagy egyéb vonatkozású problémák­ban van különbség. Kedves Elvtársak! Ez a do­log feltétlenül fontos azért, mert végeredmény­ben nem mindegy, hogy az a 4,8, majdnem 5 mil­! liárd forintos hosszú, illetve középlejáratú beru­házási hitel, amelyet az állam a termelőszövetke­zetek gazdasági megerősítésére fordít a költség­vetésben, hogyan, milyen formában térül vissza, vagy pedig egyáltalában visszatérül, vagy nem térül vissza. Kedves Elvtársak! Magában Tolna megyé­ben a mezőgazdasági beruházások 155 millió fo­rintot tesznek ki. Ebből építkezésre mintegy 60 millió forintot, öntözésre 41 millió forintot, gé­pekre és berendezésekre 28 millió forintot, egyéb beruházásokra 25 millió forintot fordítunk. Eb­ből csak az állami költségvetésben 123 millió fo­rint van. Magának ennek az igen nagy összegnek — mert nem nagy Tolna megye — rendkívül nagy jelentősége van egy év alatt, ha helyesen, jól használjuk fel. Lényegében 3—4 év alatt meg­oldottuk a termelőszövetkezetekben a férőhely­problémát, sertés férőhelyek, juh-férőhelyek van­nak. Szarvasmarha istállókban még van hiányos­ság, ezért fel kellett vetnünk a problémákat, hi­szen végeredményben nem feltétlenül szükséges, hogy úgy legyen, ahogyan jelenleg van. Kedves Elvtársak! Talán azt is,mondhatom, hogy bűnös felelőtlenség tapasztalható az állami pénzen épített épületek körül. Nevezetesen meg­említek egy-két ilyen dolgot. A vitában már egyébként volt erről szó. Ilyen az a bizonyos úgy­nevezett szélcsatornás góré, amelynek típustervét az Agroterv kiadta. Feltalálták ezt a szélcsator­nás górét, ami egyébként már 20 esztendővel ez­előtt fel volt találva Magyarországon és a ter­melőszövetkezetek mindegyike ezer forintot fizet ezért a tervért. Ugyanakkor, amikor be kellett volna górézni a kukoricát, minden termelőszö­vetkezetbe, illetve legalábbis az enyémbe, írt a termelőszövetkezeti beruházási iroda, hogy elv­társak, a góré életveszélyes, nem szabad megtöl­teni, mert ha megtöltik, akkor össze fog dőlni. Ez be is következett, több helyen megrogyott a góré. Nem dőlt össze, de megrogyott. Kérdezem, nem bűnös felelőtlenség-e a termelőszövetkezet­nek nyújtott állami pénzzel ilyen értelemben gaz­dálkodni. A másik ezeknek a bizonyos szabadtartásos istállóknak a kérdése. Ez nagyon komolyan vita­tott kérdés. Mi történik ezen a téren? Most már a szerfás épületek a termelőszövetkezetek nagy többségében megoldották a problémát, de a sza­badtartásos szerfás istállókat megépítették a ter­melőszövetkezetek állami beruházásból, s amikor elkészültek, utána saját erőből átalakították nem szabadtartásos istállókká. Ez ámítás, elvtársak! Miért van erre szükség? Azért, mert ha nem úgy építette volna meg a termelőszövetkezet, aho­gyan az a bizonyos terv előírja, akkor megvon­ták volna tőle az állami beruházásokat, a hitelt. Hát persze, hogy megépítette a termelőszövetke­zet és amikor a műszaki átadás-átvétel megtör­tént, utána harmad-negyednapra átalakíttatta. Elvtársak, ez így történt az ország területén min­denhol. (SZABÖ PÁL: Csáki szálmája, úgy lát­szik!) A másik dolog, amivel feltétlenül foglalkoz­ni kell, a járulékos beruházások problémája. Elv­társak, az a helyzet, hogy vannak termelőszövet­kezetek — fel tudok sorakoztatni jó párat csak a járásban — ahol felépült a számos istálló, még-

Next

/
Thumbnails
Contents