Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1029 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1030 a normák karbantartását nem gépiesen hajtják végre, hanem ott, ahol valóban reális és szükséges, ahol a régi normák elavultak, ott hajtják végre a karbantartást. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság határozatai és a kormány rendelkezései meghatározzák a népgazdaság továbbfejlesztésének irányát és mértékét. 1965-ben javítani kell a gazdálkodás hatékonyságát, ezért arra van szükség, hogy a legkisebb beosztású dolgozótól a legmagasabb funkciót betöltőig, mindenki tartsa erkölcsi kötelességének a reábízott feladatok becsületes elvégzését, mert második ötéves tervünk sikeres befejezésének ez az alapja. Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi költségvetést egyértelműen elfogadom, magamévá teszem és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 12,56—13,30.) (Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Gonda György képviselőtársunkat illeti a szó. GONDA GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésnek azokhoz az előirányzataihoz és az indokolásnak azokhoz a megállapításaihoz kívánok hozzászólni, amelyek a tanácsok gazdálkodásával kapcsolatosak. Az indokolásban az áll, hogy a tanácsok költségvetése lehetővé teszi a korábbi években biztosított ellátási színvonal fenntartását és emellett minimális fejlesztéseket tartalmaz. Ez nem teszi egyszerűvé a tanácsok munkáját, mint ahogy általában az 1965. évi terv és költségvetés minden érdekelttől fokozott helytállást, magasabb követelményeket igényel. A jelenlegi helyzetben inkább, mint eddig bármikor megnövekedett számunkra annak jelentősége, hogy egyrészt a rendelkezésre álló anyagi eszközökből takarékos és célszerű gazdálkodást folytassunk, hogy azokból a legtöbbet tudjuk megvalósítani, másrészt a bevételek tervszerű teljesítése is kedvezően alakuljon. Azok a tanácsi intézkedési tervek, amelyek az elmúlt napokban kerültek jóváhagyásra, ennek a célnak állnak szolgálatában. Véleményem szerint a tanácsok az elmúlt években megerősödtek, a szakmai apparátus munkája tovább javult, a lakossággal az állami, helyi munkában jó kapcsolatok jöttek létre és erre alapozva 1965-ben is érdemes, hasznos munkára lesznek képesek. Biztos vagyok abban, hogy azok az intézkedések, amelyek a közelmúltban növelték a tanácsok hatáskörét, a beruházások koordinálására, a munkaerőgazdálkodásra, vagy a községfejlesztésre vonatkozóan, ha különkülön nem is döntő fontosságúak, de együttesen és összhatásukban hozzájárulnak fejlődésünkhöz. Ha a helyi feladatok megoldását, legyen az akár a mezőgazdasággal, a helyi iparral, vagy mással kapcsolatos, azzal az indítékkal vizsgáljuk, hogy a népgazdaság erejéhez mérten tervezve és gazdálkodva ehhez az érdekelt emberek cselekvőkészségét és közreműködését is megnyerjük, akkor eredményesebben tudunk dolgozni. Erre a tanácsok munkaterületén én még igen sok lehetőséget látok és örülök annak, hogy Timár elvtárs a jövőt illetően e vállalatok mellett a tanácsok hatáskörének növelését is megemlítette, mint amire az intézkedések majd irányulnak. Van azonban néhány ennek a törekvésnek ellentmondó tapasztalat, egyet-kettőt a költségvetés is tükröz és ezt is szeretném őszintén szóvátenni. Azzal teszem meg megjegyzéseimet, hogy ezek részletkérdések és nem változtatnak azon, hogy a költségvetést olyan jónak tartom, mint ami a lehetőségeket helyesen veszi számításba és a teendőket, a célokat helyesen szabja meg. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság irányításának olyan fontos szakmai gárdáját, mint az állattenyésztési apparátus, 1964-ben kivették szervezetileg is, költségvetésileg is a tanácsok hatásköréből. Ebből nagyobb bajok még nem származtak, mert az együttműködés megfelelő, de csak erre építeni mégsem lehet, mert a felelősség csak a hatáskörrel és a szükséges eszközökkel együtt érvényesülhet. Nem lehet helyesnek elfogadni, hogy a rend és a felelősség szabályait összekeverjük és miközben a tanács a felelős, a szakemberek máshol kapják a feladatokat és az utasításokat. A költségvetésből úgy látom, hogy az Országos Idegenforgalmi Hivatal létrehozásával 1965-re az a költségvetési intézkedés járt együtt, hogy az eddig a tanácsoknál tervezett előirányzatok központi összevonásra kerültek. A költségvetés másik hasonló hatású intézkedése, hogy az egészségügyi és kulturális intézmények hálózatának bővítését nem az érdekelt helyi szervek költségvetése tartalmazza és majd év közben 130 millió forintot bocsátanak e célokra rendelkezésre. Szerintem csak javára válnék az ilyen fejlesztések megvalósításának, ha — néhány indokolt kivételtől eltekintve — a tanácsok költségvetésében kerülnének előirányzásra. Jobban lehetne talán más költségvetési előirányzatoknál is — természetesen csak a sajátos, helyi rendeltetésűeknél — építeni arra a politikai szerve^ ző erőre, amelyet a választott tanácsok adhatnak az előkészítéshez és a megvalósításhoz. Nem szeretném, ha a tisztelt Országgyűlés félreértené szavaimat. Nem feladatokat, vagy hatáskör-bővítést szorgalmazok, hanem annak a gyakorlatnak a tervszerű fejlesztését, amelyben a demokratizmus nagyobb erővé válva, javítaná a megvalósítás eredményességét Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés indokolása megállapítja, hogy az elmúlt évben megtörtént egyes tanácsi vállalatok minisztériumi irányítás alá helyezése. Az, hogy ilyen intézkedésre sor került, bizonyos fokig a fejlődés velejárója. De ahogy ez végrehajtásra kerül, az nem hiszem, hogy mindig helyes. Egyrészt a tanácsok számára meg kellene adni, hogy milyen ipari tevékenységet vár tőlük a népgazdaság, mit fejlesszenek és ez esetben tudják majd, hogy mihez tartsák magukat, mire irányítsák a figyelmüket; másrészt még az ilyen kisebb horderejű szervezési intézkedéseket is, mint ami a közel-