Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

91 Az Országgyűlés 2. ülése : feladatának maradéktalanul tegyen eleget. A gyakorlatban ennek egyelőre nincs meg minden feltétele. Egész egészségügyi ellátásunk lényegileg a körzeti munkára támaszkodik. A körzeti orvos azonban túl van terhelve, nemcsak a nagyszámú beteg, hanem a reá háruló adminisztratív teher következtében. Ügy látszik, hogy az egyébként célszerű orvosírnoki és házi ápolónői intézmény fokozatos fejlesztése sem orvosolta még ezt a bajt. Az a veszély fenyeget — és többről van szó, mint puszta fenyegetésről —, hogy az adminisztratív teendők szaporodása magát a betegellátást is az adminisztráció részévé teszi, és így a végleges gyógyulás és munkába állás a körzeti ellátásban nem valósul meg. A falu kielégítő egészségügyi ellátásának ismert akadálya az orvosi lakások és rendelők hiánya, amelyen mások, mint az illetékes tanácsok maguk, aligha tudnak segíteni. Hathatós intézkedésre volna szükség a községfejlesztési alapnak ilyen irányú felhasználására. A'másik akadály a körzeti orvos munkaidejének jobb kihasználását szolgáló, a helyi viszonyoknak megfelelő közlekedési eszközök hiánya. Végül sürgős és az eddigieknél hatásosabb módszerek szükségesek arra, hogy nagyobb számú orvos vállalkozzék a falusi munkára. Sokévi tapasztalat mutatja, hogy az egyetemi elosztás eddig nem tudott megnyugtató eredményt elérni ebben a tekintetben. Ügy látszik, sem a rábeszélés, sem a szelíd erőszak nem célravezető. Ügy tűnik, hogy a társadalmi ösztöndíjakra való tekintet nélkül az egyetemi felvételek során azokról a vidékekről kellene felvenni az egyetemre törekvő fiatalokat, ahol falusi orvosokra a legnagyobb szükség van. A hivatalból való elhelyezést fenn kellene tartani azoknak a fiataloknak a számára, akik a felvételkor tett ígéretükhöz híven vonakodás nélkül vissza is mennek szülőföldjükre és annak orvosaivá válnak. Ez nem állna ellentétben azoknak az elveknek szigorú betartásával, amelyeket a VIII. kongresszus az egyetemi felvételek alapjaként lerögzített és nem is gátolná, hogy a kiemelkedő tehetségű fiatalok tehetségüknek és törekvésüknek valóban megfelelő helyen álljanak munkába. Nem valószínű, hogy a jelenlegi áldatlan és évről évre felpanaszolt helyzeten másképp gyökeresen segíteni lehetne. Azok a fiatal orvosok, akik a falusi lakosság körében végzett munkát élethivatásuknak tekintik és akik meg is kapják lakóhelyüktől a képzettségüknek és munkájuknak megfelelő életkörülményeiket, minden bizonnyal törekedni fognak arra, hogy saját munkakörükön belül mindazt a- feladatot ellássák, ami egyáltalán lehetséges. A fejlődő rendelőintézeti hálózatnak ugyanakkor az volna a hivatása és feladata, hogy a körzeti orvos gyógyító működéséhez rendelkezésre bocsássa azokat a vizsgálati adatokat és szakorvosi tanácsokat, amelyeket az esetenként igényel. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy a rendelőintézetek a kórházakba tovább utaljanak olyan betegeket, méghozzá nagy számban, akiknek végleges gyógyulása a rendelőintézetben, illetve a körzetben is lehetséges. Jellemzésül elmondom, hogy sok osztályvezető belgyógyász főorvos akad, akinek véleménye szerint a 963. március 25-én, hétfőn 92 nem okvetlenül kórházi ellátást igénylő betegek száma a bentfekvöknek csaknem felét teszi ki. A rendelőintézetben megforduló betegeknek hasonlóképpen jelentékeny része úgynevezett ideges panaszokkal jelentkezik a rendelésen. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az otthonában magára hagyott gyermek, vagy idős beteg ellátása nehéz, vagy sokszor lehetetlen és ezek a betegek, illetve hozzátartozóik mindent elkövetnek azért, hogy kórházi ágyba kerüljenek. Ebből következik, hogy a legközelebbi feladatok egyike a megfelelő házi ápolás szélesebb körű biztosítása. Minthogy a legtöbb dolgozó család szociális körülményei nem teszik lehetővé, hogy az ápolást az otthon maradt családtagok végezzék, nyilván a leghatékonyabb és a legkevésbé költséges megoldás a körzeti ápolónők számának a tervezettnél is gyorsabb ütemű szaporítása. Ha ennek hiányában a könnyű és egyébként otthonukban is gyógyuló betegek tömege továbbra is és még egyre növekvő számban igényli a kórházi felvételt, kórházaink egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, mert a nagy költséggel fenntartott intézeti ágy az esetek jelentős hányadában a házi betegápolás pótlékául szolgál. Ennek következménye az ágyhiány, a kórházak túlzsúfoltsága, a beutalásra várók nagy száma. A statisztika csak a felvett betegek számának növekedéséről nyújt képet, de arról nem, hogy mennyi az elutasított, vagy jóval a jelentkezési utáni időre berendelt beteg. A reális ágyigényt csak e hiányzó adatok birtokában lehetne felmérni, de nyilvánvaló, hogy a kórházi ágyak ilyen kívánatos ütemű szaporítása messze meghaladja mai és a közel jövőbeni anyagi erőinket. Csak a szükségtelen beutalások elkerülése árán képzelhető el, hogy a kormánynak a mennyiségi és minőségi fejlesztésre vonatkozó törekvései azzal az ered'ménnyel járjanak, hogy a kórházi ellátás a mainál jobb és kulturáltabb legyen. Ennek hiányában a fejlesztés eddigi üteme csupán versenyfutás az utolérhetetlennel. Távlati szempontból kétségtelenül szembe kell nézni a kórházépítés elkerülhetetlen szükségességével. Nemcsak a divat, hanem a körzetben és a rendelőintézetben megforduló betegek kielégítetlensége is okozza az egészségtelenül felduzzadt és szörnyű pazarlást jelentő gyógyszerfogyasztást, amelynek jellemzésére minden gyakorló orvos, sőt laikus is bőven tud példát. Az egészségügyi felvilágosítás egyik égető feladata volna rámutatni a túlzott gyógyszerfogyasztásnak az egészségre való ártalmaira, sőt veszélyeire. A kormány erőfeszítései kórházaink színvonalának emelésére kézzelfogható eredményekkel jártak és kórházaink nagy általánosságban a kor színvonalán állnak. A minisztérium világosan látja és ebben a költségvetésben is kifejezésre juttatja törekvéseit, hogy a kórházi segédszemélyzet létszámának emelésével biztosítsa túlzsúfolt kórházaink tisztaságát és higiéniáját. Az ez évre tervezett 800 fő, bármilyen soknak tűnik ez, jóval kevesebb a szükségesnél. Bár az ápolónői létszám emelkedése az utolsó években szembetűnő, a jó kórházi ellátás, a betegek biztonsága, különösen az éjszakai órákban, itt is tetemes további létszámemelést igényel.