Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1007 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február ll-én

} csütörtökön. 1008 terméshozama — ha a második ötéves terv első évéhez, az 196l-es évhez viszonyítjuk — nagymértékben emelkedett. Szeretném itt bizonyításként megyénk területén néhány fő őszi növény terméseredményét elmondani : Amíg 1961-ben megyei átlagban katasztrális holdanként 11 mázsa májusi morzsolt kukoricát termeltünk, addig 1964-ben katasztrális holdanként 19,6 mázsát értünk el, vagyis 78 százalékos többleteredményt. Cukorrépából katasztrális holdanként 1961-ben 105,1 mázsát termeltünk, 1964ben 181,9 mázsára növekedett az átlagtermés. Ez 72 százalékkal több. Burgonyából 1961-ben 43,1 mázsát termeltünk, 1964-ben 59,2 mázsát, vagyis 37 százalékkal többet. Ha ezeket az adatokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ezekkel a termésnövekedésekkel nincs arányban az őszi betakar ítógépek mennyisége. Ezeknek az őszi növényeknek a betakarítása majdnem egyazon időre esik, vagyis van olyan időszak, amikor betakarításra vár a burgonya, a kukorica, a cukorrépa és még más őszi növény is. Ezeknek a növényeknek a betakarítása olyan erőfeszítéseket kíván termelőszövetkezeti parasztságunktól, amelyek jelenleg már meghaladják erőnket és csak óriási erőfeszítések árán, nemegyszer komoly veszteségekkel vagyunk képesek ezeket a feladatokat ellátni. Az 1965. évre a költségvetésünk 7904 darab pótkocsit biztosít gazdaságainknak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a használatban levő pótkocsik egy része nagymértékben már elhasználódott, vagy gumi és alkatrészhiány miatt nem üzemképes, akkor a szállítási nehézségeink ezzel a mennyiséggel nem nagyon csökkennek. Abban, hogy szállítási járműveink idő előtt elhasználódnak, közrejátszik mezőgazdasági útjaink rossz állapota is. Nagymértékben tudnánk útjainkat javítani, ha gazdaságainkban lennének a traktorokra szerelhető tolólemezek, amelyekkel gyorsan és jól lehet az utakat javítani és ezzel, megkímélni szállítóeszközeinket az időelőtti elhasználódástól. Ilyen tolólemezeknek gazdaságaink nagy hasznát vennék. Javasolnám a mezőgazdasági irányító szerveknek, hogy gyártassanak a gazdaságaink részére ezekből a munkagépekből. A gazdaságok egy kis részében már, főleg az állami gazdaságokban, megjelentek a burgonya- és a kukorica betakarító gépek, de ezek a gépek lassan terjednek a termelőszövetkezeti gazdaságokban, vagyis ezekből még kevés kapható. A -véleményem az, hogy a bevált típusok gyártását, vagy vásárlását jobban kellene szorgalmazni az őszi munkák időben való elvégzése érdekében. Felvetnék egy másik problémát is, amely szorosan összefügg terméshozamaink növelésével. Elmondhatjuk, hogy műtrágya ellátásunk fokozására kormányzatunk komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy évről évre növekedjék az egy katasztrális holdra eső műtrágya felhasználás. Mezőgazdasági szakembereink véleménye alapján sokkal jobb hatásfokkal használhatnánk és hasznosíthatnánk a jelenleg rendelkezésünkre álló műtrágyának egy részét, ha olyan vető és növényápoló munkagépekkel rendelkeznénk, amelyek el vannak látva műtrágyatartályokkal, vagyis a növényeink vetésével, ápolásával egy időben közvetlenül a növényzet sorára tudnánk szórni a felhasználásra kerülő műtrágyamennyiség egy részét és ezzel fokozni tudnánk a jelenleg rendelkezésünkre álló műtrágyamennyiség hatékonyságát is. Egyes gazdaságaink ezt olyképpen oldják meg, hogy kézi munkaerővel a sorokra szórják a műtrágyát, de ez eléggé hosszadalmas és sok élő munkaerőt igényel, amire nincs mindig megfelelő biztosíték. Próbálkozunk gazdaságainkban azzal is, hogy növényápoló gépeinkre ilyen műtrágyatartályokat házilag szerkesszünk, de ez sem megfelelő megoldás. Az 1964. évi mezőgazdasági kiállításon sok olyan sorművelő és vető munkagépet láthattunk, amelyek már fel voltak szerelve műtrágyatartályokkal. Mind jobban várjuk, hogy ilyen gépeket gazdaságainkban használhassunk. Ezért javasolom, hogy a jövőben legyártásra kerülő vetőgépeink, sorművelő kultivátoraink az említett műtrágyatartállyal együtt készüljenek, mert az ilyen komplett gépek ma már nélkülözhetetlenek gazdaságainkban. A kötségvetés komoly összeget — mintegy 190 millió forintot — biztosít a felnőtt szakmunkás-képzésre. Terv az, hogy az 1965-ös évben 56 000 felnőtt szakmunkás és 20 000 traktoros kiképzését biztosítsuk. Meglátásom az, hogy ezen a területen vannak már eredményeink, de ez még korántsem elégséges. Főleg jólképzett traktorosok kellenek gazdaságainkba. Szembetűnő az a különbség, amely a jólképzett traktoros és egyes gyengébb traktorosok minőségi és mennyiségi munkája, valamint a gépek technikai színvonalának megtartása és a gépek kapacitásának kihasználása között mutatkozik. Sajnos azonban, mind kevesebb már az a fiatal, vagy középkorú termelőszövetkezeti tag, aki vállalkozik traktorosi tanfolyamra, részben azért, mert fiataljaink és a középkorú termelőszövetkezeti tagok jelentős része már elvégzett valamilyen szakmunkástanfolyamot, vagy most végez, másrészt ez a korcsoport a gazdaság olyan ágazatában dolgozik — állattenyésztés, fogatos —, ahová idősebb tagokat a munka természeténél fogva nem állíthatunk. Az idősebb termelőszövetkezeti tagok pedig már nem vállalkoznak ilyen szakiskola elvégzésére és mi magunk sem szorgalmazzuk. Van azonban községeinkben olyan tartalék — a nyolc általános iskolát elvégző fiataljaink —, akiket helyes felvilágosító tevékenységgel, jobb szakpropagandával lehetne erre a mezőgazdasági pályára irányítani. Ezen a területen, sajnos, nincs még kellő eredmény. Javítani kellene a falusi iskola nevelőinek, a tömegszervezeteknek a fiatalok között ilyenirányú tevékenységét. Ismerek olyan fiatalokat, traktorosokat, akik elvégezték a hároméves mezőgazdasági gépész^ képző szakiskolát. Ezekről el lehet mondani, hogy eléggé alaposan elsajátították a mezőgazdasági gépek helyes kezelését és jó eredménnyel végzik munkájukat. Megfelelő felvilágosító munkával és propagandával szorgalmazni lehet, hogy minél több parasztfiatal végezze el ezt a hároméves iskolát, mert véleményem szerint a mind több >r*-