Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

957 Az Országgyűlés 14. ülése 1965, február 10-én, szerdán. 958 ban csökkenthető lenne a nagyon egészségtelen gabonaimportunk is. Számításaink tanúsága szerint világpiaci áron, ha egy mázsa import abraktakarmány árán műtrágyát vásárolnánk, az kétszer annyi abra­kot eredményezne. Felvetődik a kérdés, nem lenne-e célszerű a jelenlegi mintegy 50 000 va­gon külföldről vásárolt abrak egy része helyett műtrágyát behozni addig is, amíg a hazai mű­trágyatermelésünk nem növekszik. Ezt a témát kissé részletesebben azért kí­vántam e helyen elmondani, hogy ebben a na­gyon fontos kérdésben állástfoglalhassunk. Min­denképpen meg kell valósítani a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztést. Ezért nem értem, mi az oka annak, hogy 1963-ban még 38 000, 1964-ben 37 000, a mostani költségvetésben csupán 25 000 szarvasmarhaférőhelyet kívánunk létesíteni, ugyanakkor a sertés- és baromfi férőhelyre for­dított összeg növekszik. Ez az arány helytelen. Fejlesszük a baromfitenyésztést elsősorban a ház­tájiban — kiváló példa van erre Baranyában is — és az így felszabaduló összeget fordítsuk szar­vasmarha-férőhely építésére. Külön meg kellene vizsgálni azt a kérdést is, hogy miképpen lenne egy marhaférőhely beru­házási költsége a jelenlegi hihetetlenül magas 20 000 forintról csökkenthető- Ezért a költség­vetés előirányzatának rovaton belüli ilyen át­csoportosítását javasolom olyan helyeken, ahol a tervezés és az építkezés még megváltoztatható. Javaslom, hogy a szarvasmarhatenyésztés állami támogatását a végterméknél, a tejnél és ne az üszönevelésnél adjuk. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági ter­melés eredményesebbé tételének legegyszerűbb és gyorsan érvényesülő módja a műtrágyázás fo­kozottabb alkalmazása. A múlthoz képes jelen­tős előrehaladást értünk el, de ez az átlagtermé­seink növekedésében mégsem jutott kellő érvé­nyesülésre azért, mert a jelenleg felhasznált mennyiség — a tsz-ekben 130 kilogramm ka­tasztrális hold — nem elégséges arra, hogy dön­tően befolyásolja a termelést. Sajnos, elkövet­jük sok helyen azt a hibát is, hogy a viszonylag kis mennyiséget nem súlyozottan, hanem elap­rózva adagoljuk, így a hatásfoka még kisebb. Minden növényünk termelését növelni akarjuk, ezért adagoljuk így a műtrágyát. Hogy meny­nyire így van ez, akkor láthatjuk, ha a műtrá­gyafelhasználást és a terméseredményt összeha­sonlítjuk, például a szomszédos Csehszlovákiá­val, vagy a Német Demokratikus Köztársaság­gal, ahol pedig a talajviszonyok a miénknél rosz­szabbak. Csehszlovákiában például 100 hektár mezőgazdasági területre 80 mázsa műtrágyát használnak fel, a búza termésátlag 24 mázsa, a rozsé 20, az NDK-ban 150 mázsa műtrágyát használnak fel 100 hektárra, a búzatermés 31, a rozstermés 21 mázsa, mi csak 40 mázsa műtrá­gyát használunk fel, a búzatermésünk 17 mázsa, a rozstermésünk pedig 10 mázsa volt 1962-ben. Látható, hogy a műtrágyafelhasználásunk meny­nyisége fele, vagy egy negyede a másik két szo­cialista országénak, ugyanakkor a gabonaterme­lésünk is lényegesen kisebb, szinte csak a fele. Tudjuk jól, hogy a műtrágya nem áll rendel­kezésünkre korlátlan mennyiségben. Igen sokat tehetünk azonban a rendelkezésünkre álló meny­nyiség okszerűbb, súlyozott felhasználásával, va­lamint tőzegtrágyák bátrabb alkalmazásával. Eb­ben még igen nagy, ki nem használt lehetősé-\ geink vannak és érdekes, hogy szomszédaink, akiknek pedig — mint láttuk — lényegesen na,­gyobb mennyiségű hagyományos műtrágya áll rendelkezésükre, mégis mennyivel nagyobb gon­dot fordítanak a tőzegkitermelésre és annak trá­gyázásra való felhasználására. Nálunk a mező­gazdaságnak erre igen nagy szüksége lenne, de a Könnyűipari Minisztérium, amelyhez a tőzegki­termelés tartozik, vajmi kevés gondot fordít arra, hogy jobb minőségű, nagyobb mennyiségű és olcsóbb tőzegtrágyát tudjon a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. Ehhez csak jobb hoz­záállásra lenne szükség, minden más egyéb biz­tosítva van. Mezőgazdasági nagyüzemeink jelentős ré­szében súlyos mulasztások vannak még ma is az istállótrágya kezelésében és megfelelő alkalma­zásában. Pedig a talajtermékenység fokozásának ez a legegyszerűbb, mindenütt megvalósítható útja. Ez is kizárólag hozzállás kérdése. Erről már rengeteget beszéltünk, a hanyag üzemek még sem fogadják meg a jótanácsot. Ezzel nagy vesztesé­get okoznak maguknak is, de a népgazdaságnak is. Javasolom, mondjuk ki végre, hogy minden­nemű támogatás juttatásának, a termelőszövet­kezeti vezetőség fizetés-kiegészítésének legyen előfeltétele a szakszerű trágyakezelés és felhasz­nálás. A költségvetés ez évben mindössze 48 000 katasztrális holddal kívánja emelni az öntözött területek nagyságát. Helyes az öntözés ütemé­nek csökkentése, mert szerintem először el kell érni a nagyarányú beruházással elkészített te­rületek maximális kihasználását, megfelelő mű­trágyaellátását, majd ezután növelni — az egyéb­ként nagyon indokolt — öntözési beruházásokat. Az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk az egy­szerűbb, olcsóbb víztározókkal, völgyzárókkal történő öntözésre, ami elsősorban a dunántúli részeken kiválóan valósítható meg. Javaslatom az, hogy ez évben csak azokat a tervezett öntözési beruházásokat végezzük el, amelyek elő vannak készítve. Ezeket hiba lenne leállítani. Az így felszabaduló összegeket pedig csoportosítsuk át a pangó vizes területek melio­rációjára, amire a költségvetésen belül mód van. Nagykiterjedésű olyan vidék van sajnos, ahol a nagyüzemi gazdálkodás éppen e károk miatt nem bontakoztatható ki: Veszprém megye deve­cseri és pápai járásai, Vas és Zala megye nyu­gati része stb. Ezen talajok javításánál fontosabb beruházás aligha van. Tisztelt Országgyűlés! Jelentős összeget irá­nyoz elő költségvetésünk ez évben is a gyenge szövetkezetek állami támogatására, amire a to­vábbiakban is szükség lesz. A különbözeti föld­járadék másként nem egyenlíthető ki. Több ter­melőszövetkezetnél jelentkeznek a hitelesedékes­ségek, amelyek sok helyen nagyon bizonytalanná teszik a gazdálkodást. Különösen sok nehézség jelentkezik az 1959—60-ban, a nagyobb arányú szocialista átszervezés első éveiben megalakult szövetkezeteknél, ahol az épületberuházásokat nem eléggé megfontoltan, elsietve valósítottuk

Next

/
Thumbnails
Contents