Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-14
^35 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 936 ismert az is, hogy az eredmények mellett jelen vannak régi és új ellentmondások, nem ritkán hibák, amelyek részben objektív okok miatt, részben saját rossz munkánk, gyakorlatlanságunk miatt jöttek létre. A helyzetünk ismert. Ismert annál is inkább, mert a Központi Bizottság 1964 decemberében analizálta a körülményeket, kialakította az álláspontot a fő vonalakban, a fő kérdésekben, vázolta a tennivalókat az ország gazdasági helyzetére vonatkozólag. Akik sokat forgolódnak emberek között, azok nagyjában ismerik a közhangulatot, ismerik az álláspontokat. Az ember hall nagyon jó híreket, hall nagyon jó eredményeket, hall kevésbé jó híreket, s esetenként elkeseredett hangulat, bizonytalanság is van. őszintén meg kell mondani, hogy néha vannak rosszindulatú megjegyzések is itt-ott. Egyszóval: a hangulat bizonyos kérdésekben az ország gazdasági helyzetét illetően néha vegyes. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy a dolgozók döntő többsége a párt politikájával, a Központi Bizottság vonalával, a kormány tevékenységével egyetért, abban bízik. Általános az a hangulat, hogy a legfőbb politikai és állami szervektől azt kívánják, hogy a saját határozataiknak, álláspontjaiknak, illetve döntéseiknek következetesebben szerezzenek érvényt, emberségesen, de gyorsabban és határozottabban intézkedjenek, amikor a dolgok elhúzódnak, amikor egyes emberek kényelmessége vagy a bürokrácia miatt a szocializmus ügyének fontos dolgai csorbát szenvednek. Kedves Képviselőtársaim! Hogy tévedés ne ••essék, én nem akarom az informátor szerepét játszani, nekem is ez a véleményem. A másik' megjegyzésem: az a véleményem, hogy a munka megjavítására mindenkinek a saját maga területén kell ügyködnie, olyan légkört kell kialakítani, olyan hangulatot kell fejleszteni, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozzék elsősorban, és meg kell szüntetni azt a sok helyen meglevő állapotot, hogy a saját tevékenység javítása helyett folytatják azt a megengedhetetlen gyakorlatot, hogy a saját hibájukat másra kenik, a bajokért másokat okolnak, őszintén megmondom, az a véleményem, hagy ebben egyesek már művészi tökélyre tettek szert. Tévedés ne legyen, én sem mástól, sem magamtól a kritikának a jogát nem kívánom megvonni. Sajnos, nagyon is sok a kritizálni való. De meggyőződésem, hogy nagyobb eredmény akkor lehet, a munka színvonala ott fejlődik elsősorban, ahol az emberek maguk látnak a dolgokhoz hozzá, ahol hozzálátnak saját rendeznivalóikhoz, s nem várják azt mástól. Ott kezdődik a magabiztonság, ott fejlődik az igazi, az egész nép ügyét szolgáló kritikus légkör. Timár elvtárs mondotta beszámolójában, hogy a költségvetés attól függ, hogy az ipari üzemek, tehát az ipari termelő tevékenység hogyan alakul. Ezért engedjék meg, hogy én a Csepel Vasművek helyzetéről, dolgozóinak álláspontjáról szóljak néhány szót az 1965. évi költségvetéssel kapcsolatban. / Az 1964. évi teljes termelési tervünket 101,2' .százalékra teljesítettük, a termelékenységet 101,8 százalékra, az export-kiszállítást 106,3 százalékra. A költségszintet teljesítettük, az igazság kedvéért, korrekcióval, bár az a véleményünk, hogy jogos korrekcióval. A tröszt gyárai, a dolgozók az 1965. évi tervszámokat idejekorán megismerték. Ezeket az or- s szag szükségletének megfelelően alakították ki. Nálunk összességében a terv nem emelkedik, annyi mint a tavalyi teljesítés; már ami a volument illeti. Meg kívánom ugyanakkor jegyezni, hogy van olyan gyárunk, ahol 8—10 százalékkal emelkedik a szükséglet, van, ahol csökkenteni kell a volumeneket. A termelékenységi mutatószám 2 százalékkal emelkedik; tartalmilag ez sokkal több, mert benne van a műszaki színvonal emelkedése, benne vannak bizonyos árrendszeri problémák, amiket nem lehet kimutatni most a kezdetben. Terveink le vannak bontva gyáregységekre, üzemekre. A párttagság, a dolgozók széles rétegei megismerték a feladatokat. A párttaggyűlések, a szakszervezeti bizalmi-választások, a műhelybizottsági választások hangulata alapján el lehet mondani, hogy az emberek értik a feladatokat, érzik a felelősséget, nagyon konkrét a munka tovább javítására az elhatározás. örvendetes az is — megítélésem szerint —, hogy a vezetés különböző szektoraiban és a munkások nagy tömegeiben fejlődik a nézetazonosság a feladatokat, s azok végrehajtását illetően. Általános ma már az, hogy meggondoltan, de mindenhol feszítetten határozzák meg a tennivalókat és vállalják a végrehajtást. Ha a vezetői munkáról beszélek — tisztelt Országgyűlés — fontosnak tartom, hogy szinte állandó jellegű legyen a konzultáció, a problémák tisztázása és az egységes elhatározás. Megmondom őszintén azt is, hogy ma azért tudunk nyugodtan dolgozni, mert nagyon jó viszony alakult ki a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékeseivel, illetve más országos főhatósággal vagy kormányszervvel, köztük a Pénzügyminisztérium felelős elvtársaival: ez a viszony korrekt, kritikus, mi feltárjuk a problémáinkat, köztük a saját gyengeségeinket és az a tapasztalatunk, hogy a reális lehetőségeken belül maximális támogatást kapunk nehézségeink leküzdésében. Kedves Elvtársak! Az teljesen természetes, hogy a munka megjavításában — a munka színvonalának fejlesztése útján —, elsősorban a munkásosztály, a fizikai dolgozók haladnak. De hozzá kell tennem az igazságnak megfelelően, hogy nálunk a műszaki és az adminisztratív alkalmazottak, dolgozók döntő többsége is átérzi a felelősséget és nagyon nagy igyekezettel dolgozott. Ha bizonyos eredményekről tudok beszélni, akkor megemlítem azt, hogy mi az érdekeltekkel való megbeszélés, véleménykérés nélkül semmiféle intézkedést sem hozunk. Nagyon sok kérdésben, mint például a gyártmányfejlesztés kérdésében egy-egy témánál többször is tanácskozunk, mielőtt a döntés megszületik. Ez a vita néha rendkívül elkeseredett, amíg az álláspont kialakul. De azt is megmondom őszintén: ha egyszer döntés van, akkor sokat topogni, sokat bizonytalankodni vagy más kifogásokat kitalálni nem engedünk. A megbeszélésekre, a gondolatok /