Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

911 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 912 Az elmondottak és az általam írásban be­adott részletes interpellációm alapján az alábbi kérdéseket terjesztem megválaszolás céljából a földművelésügyi miniszter elvtárshoz: Elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium milyen anyagi, technikai, szervezeti és egyéb intézkedéseket kíván tenni az említett, vagy ha­sonló esetek megelőzése, illetve lokalizálása ér­dekében? Másrészt a termelőszövetkezetek zárszám­adását súlyosan érintő kiesések ellensúlyozására milyen állami segítségre számíthatunk? Továbbá: van-e mód és lehetőség arra, hogy a nagyobb mértékű mezei pocokkárt elemi kár­ként ismerjék el? Lesz-e lehetőség arra, hogy a mezei pocokkár következtében tönkrement pil­langós területeink pótlásához szükséges vetőmag­vat az országos készletből megkapjuk? Köszö­nöm. ELNÖK: Az interpellációra Losonczi Pál földművelésügyi miniszter elvtárs válaszol. LOSONCZI PÁL földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Papp János képviselőtár­sam interpellációjára a következő választ adom: A mezei pocok kártétele már az elmúlt év őszén az ország számos területén jelentős volt, s ebben az évben tovább fokozódott. A kártevő elsősorban a dunántúli megyékben, azok közül is különösen Baranya, Tolna, Vas és Győr me­gyében okozott jelentősebb károkat, de néhány alföldi és északi megyénkben is számottevő kár jelentkezett. A kártevők elszaporodásának oka a különö­sen kedvező időjárási körülmények mellett dön­tően az volt, hogy termelő üzemeink a kártétel első stádiumában, amikor még alacsonyabb volt a mezei pockok száma és a védekezés kisebb költ­séggel, könnyebben megoldható lett volna, a szükséges védekezést elmulasztották, annak elle­nére, hogy a növényvédelmi szolgálat útján az erősen fertőzésnek kitett területeken előrejelzést és védekezési felhívást kaptak. Termelő üzemeink többsége csak megkésve kezdett hozzá a véde­kezéshez, amikorra már a kártevők olyan mér­tékben elszaporodtak, hogy a védekezés csak nagy költségek árán volt biztosítható. A Földművelésügyi Minisztérium, látva a tavasz végén, hogy a tél viszontagságai a szo­kásosnál kisebb mértékben károsították a rág­csálókat, az eredetileg tervezett védekező anya­goknál nagyobb mennyiségek biztosítására tett intézkedéseket. Ez például Baranya megye ese­tében azt jelentette, hogy a megyei tanács ál­tal előirányzott 150 mázsa Dieldrinnel szemben 565 mázsát, tehát közel négyszeresét, az 5000 mázsa Aldrines szuperfoszfáttal szemben közel 16 000 mázsát, tehát háromszorosát, Arvalinból pedig az 50 mázsa igénnyel szemben 382 mázsát, tehát közel nyolcszorosát kapta a megye. A mezei pocok elleni védekezésnél csak úgy, mint az egyéb növényvédelmi károk elhárításá­nál döntő szerepe a termelő üzemeknek van. Ezt egyébként az új növényvédelmi törvényerejű rendelet is kimondja, hogy elsősorban az üze­meknek kell arra felkészülniük és elvégezniük a növényvédelmi munkákat. A védekezés teljes végrehajtását ezeknél a kártételeknél nem vé­gezhetik el a növényvédő állomások, csak segít­séget nyújthatnak ehhez a munkához. Ezek előrebocsátása után Papp János kép­viselőtársam által feltett konkrét kérdésre a kö­vetkezőket válaszolom: A Földművelésügyi Minisztérium a hasonló esetek megelőzése, illetve lokalizálása érdeké­ben az eddigieken túlmenő intézkedéseket kí­ván tenni. Az eddiginél hatásosabban kívánjuk biztosítani az utak, árokpartok, töltések stb.-k védelmét. Természetesen továbbra is körültekin­tően igyekszünk biztosítani — a népgazdaság anyagi lehetőségeinek megfelelően — a termelő­üzemek növényvédő szerekkel és növényvédelmi gépekkel való ellátását. A Földművelésügyi Minisztérium, illetve a növényvédelmi szolgálat erőfeszítése azonban csak akkor lesz kellően hatásos, ha a termelő­üzemek részéről kellő támogatást kap. Ezért e helyről is felhívom a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és valamennyi érdekelt szerv figyelmét arra, hogy a növényvédelmi előterjesz­téseket és védekezési felhívásokat az eddigieknél gondosabban tanulmányozzák és a ßzükseges in­tézkedéseket feltétlenül és késedelem nélkül te­gyék meg. A mezei pocok kártételt elemi kárként a jelenlegi helyzetben nem lehet elismerni. Elemi kárnak ugyanis azok a kártételek számítanak, amelyek a termelőüzem részéről a leggondosabb eljárással sem háríthatók el, például jégkár, ár­vízkár. A mezei pocok kártétele azonban a jó gazda gondosságával végzett munkával elhárít­ható, illetve nagymértékben csökkenthető. Ennek ellenére az egyes üzemeket ért nagy­arányú egérkárok részbeni mérséklésére a Pénz­ügyminisztériummal közösen intézkedéseket tet­tünk. A megyei tanácsok pénzügyi osztályaihoz forduló termelőszövetkezetek közül a legindokol­tabbaknak a Pénzügyminisztérium — egyedi el­bírálás alapján — kivételesen adómérsékléssel nyújt segítséget. Ezenkívül, amennyiben gazda­ságilag meg nem erősödött termelőszövetkezet­ről van szó, az e termelőszövetkezetek különleges támogatására rendelkezésre álló összegből van módja a megyei tanácsnak némi kárpótlást nyúj­tani. A mezei pocokkár következtében szükségessé váló lucerna és vöröshere újravetésekhez — te­kintettel a vártnál lényegesen nagyobb igényre és az 1964. évi meglehetősen gyenge magtermésre — a szükséges vetőmagot maradéktalanul biztosí­tani előreláthatólag nem tudjuk. Figyelembe vesszük azonban a készletek elosztása során a mezei pocokkárt szenvedett területek szükségle­teit, és a lehető legnagyobb mértékben kielégít­jük azokat. Ha ez sem elégítene ki a szükségle­tet, egyidejűleg gondoskodunk egynyári takar­mányvetőmag biztosításáról. Kérem Papp elvtársat és a tisztelt Ország­gyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjenek elfogadni. ELNÖK: Megkérdezem Papp János képvi­selőtársunkat, egyetért-e a válasszal? (Igen.) Kö­szönöm. Kérdezem az Országgyűlést, hogy a vá-

Next

/
Thumbnails
Contents