Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

879 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 880 vető ténnyel nem számol, csak eleve kudarcra ítélt kalandokba bocsátkozik. A Német Szövetségi Köztársaságban sokat beszélnek a német újraegyesítésről, s úgy vélik, hogy ehhez az atomfegyver megszerzésén át vezet az út. Ez a valóságtól elrugaszkodott felfogás csak a revansisták terveit szolgálja. Aki csak valamennyire is számol a realitásokkal, annak látnia kell, hogy kizárólag mindkét Németország elismerése, a velük való békeszerződés megkötése és a két szuverén német állam kapcsolatainak megjavítása, a két német állam együttműködésének fejlődése segítheti elő a Németország demokratikus, föderatív egységéhez szükséges feltételek létrejöttét. Az Északatlanti Szövetség sokoldalú atomhaderejének megteremtésére irányuló tervek és egyéb agresszív lépések arra intenek, hogy még nagyobb figyelmet és energiát fordítsunk a nemzetközi politika kérdéseire. Az imperializmus természete nem változott meg, hiszen a monopoltőke nem képes arra, hogy kibújjon a bőréből. Ezért a békét mindig az ő oldaláról fenyegeti veszély. De a háború és béke kérdését már nem a monopoltőkések maroknyi csoportja dönti el. A béke híveinek elegendő erejük van, hogy elhárítsák ezt a veszélyt és ha kemény küzdelem árán is, de a két világrendszer küzdelmét a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének keretei között tartsák. E küzdelem fő erejét a szocialista országok egyre növekvő hatalma, befolyása és békepolitikája alkotja. A szocialista államok politikája a legteljesebb mértékben egyezik a néptömegek békevágyával: mi a nemzetközi életben népeink békeakaratának megvalósításáért harcolunk. Nagy szükség van azonban arra is, hogy a tömegek békemozgalma a világ összes többi országában még nagyobb mértékben egybekapcsolódjék a békés egymás mellett élés politikájával, hogy óriási tömegmozgalom kényszerítse a világ realitásainak felismerésére azokat a tőkés kormányokat, amelyek erre önszántukból nem képesek. Tisztelt Országgyűlés! A történelem menete azt bizonyítja, hogy a világban végbemenő pozitív változás, a béke megszilárdulása, az emberi és társadalmi haladás még szélesebb körű kibontakozása elsősorban attól függ, hogyan erősödnek, mennek előre egységben és egyetértésben a szocialista országok, hogyan fejlődik az emberiség eddigi legnagyobb vívmánya, a szocialista világrendszer! A mi politikánk mindenekelőtt a szocialista országokkal való egység, barátság, együttműködés biztosítására és elmélyítésére irányul. Az a meggyőződésünk, hogy az utóbbi években felmerült ideológiai és politikai nézeteltérések nem szoríthatják háttérbe annak felismerését, hogy a szocialista világrendszernek — és ezen túl az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak — a békéért, a haladásért, a népek szabadságáért, a szocializmus győzelméért folytatott harcában legfontosabb fegyvere az egység, a szolidaritás. Ügy ítéljük meg, hogy — ha pártjaink között bizonyos kérdésekben vannak is nézeteltérések — az államközi, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat ápolni és fejleszteni kell, és ami a legdöntőbb, biztosítani lehet és kell az egységes fellépést az imperializmus ellen vívott közös harcban, a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásában, a béke fenntartásában. Arra törekedtünk és ma is arra törekszünk, hogy a nemzetközi politikai élet eme legfontosabb kérdéseinek megoldásában a szocialista államok együttműködését fenntartsuk, sőt ki is szélesítsük. Változatlanul legfontosabb célunk a magyar— szovjet barátság minden irányú ápolása és bővítése. A szocializmust építő magyar nép számára elsődleges nemzeti érdek és éltető erő az eltéphetetlen szovjet—magyar barátság. Ez az együttműködés és barátság arra a szilárd alapra épül, hogy azonos a társadalmi rendünk, közös a világnézetünk, közösek az érdekeink és céljaink, s pártjaink és kormányaink gyakorlati politikája is teljes összhangban van. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának politikája a XX., a XXI. és a XXII. kongresszuson elfogadott határozatokra épül — a mi pártunk és kormányunk politikáját pedig e kongresszusok szellemével és általános irányvonalával egyetértésben a VII. és VIII. pártkongreszszusunk dokumentumai szabják meg. Ezen a politikán nem változtatunk; ezt folytatjuk a jövőben is még nagyobb következetességgel. A külügyminiszteri beszámoló is megmutatta, tisztelt elvtársak, hogy a szocialista országok között sokoldalú és egyre terebélyesedő politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok alakultak ki. Ezek közül egyre szélesedik és elsődleges jelentőségűvé válik a gazdasági kapcsolatoknak, a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak az elmélyülése. Napjainkban hazánk gazdasági fejlődésének ez az egyik alapvető útja, éppen ezért a szocialista világrendszer országai között a termelési kapcsolatok állandó fejlesztésére törekszünk. Lehetővé teszi és megkönnyíti ezt, hogy országainknak azonos a társadalmi és politikai rendje. Naivitás lenne azonban azt képzelni, hogy ilyen körülmények között a gazdasági együttműködés, a szocialista nemzetközi munkamegosztás automatikusan megvalósul. Nem, magától értetődően ez nem spontán folyamat. Megvalósítása az érdekelt országok közös erőfeszítéseit igényli, hogy elháríthassuk azokat a problémákat, amelyek rendszerint az egyes országokban kialakult termelési adottságok eltérő voltából erednek. Ezek a problémák azonban a kölcsönös előnyök, a nemzeti szuverenitás és a gazdasági önállóság alapján megoldhatók. Mivel mi meg vagyunk győződve arról, hogy a kétoldalú és a sokoldalú együttműködés fejlesztése hazánknak és az egész szocialista közösségnek a javára válik, erőnket továbbra is a kétoldalú és a sokoldalú megállapodásokon alapuló szélesebb körű szakosítás és kooperáció kialakítására, a rövidebb s hosszabb lejáratú tervek egyeztetésére és összehangolására koncentráljuk. Elsőrendű fontosságot tulajdonítunk annak is, hogy közös terveink megvalósításában feltétlenül teljesítsük, amit vállaltunk, mert mindez népünk javát szolgálja. A szocialista országokhoz fűződő szövetségi kapcsolatainkban kimagasló szerepe van annak,