Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

875 Az Országgyűlés 13, ülése 1964. november 20-án, pénteken 876 rék polgármesternek a kezét és azt mondtam: Polgármester úr, ha én valami igazán jót szeretnék kívánni a németeknek, akkor azt kívánnám, hogy sok ilyen polgármesterük legyen. De nemcsak a realitások tekintetében, hanem az önismeret tekintetében is nagyon sok előrejutásra van szükség. Nyugat-Németországban van tennivaló. David Hoggan, egy amerikai történész 900 oldalas könyvében, a Der erzwungene Krieg-ben mentesíti Hitlert a háborús felelősség alól. Persze erre sok német fül eléggé viszketeg. Ezzel szemben világos felismerésről tesz tanúságot egy német lelkész barátunk, aki Szombathelyen az evangélikus templomban, gyülekezetem előtt mondotta, hogy mennyire megszégyenítette, hogy Magyarországon őket, németeket, világnézeti különbség nélkül mennyi közvetlenséggel és emberséggel fogadták, pedig — úgymond — általunk sok ínség és nyomorúság zúdult a magyar népre. Mi most azért ne mentsük magunkat ezzel, mert általunk is zúdult elég sok ínség és nyomorúság a háborúban, de mégis egy nép gyógyulásának útja az elkövetett hibák beismerése és az azokkal való szembefordulás. Tisztelt Országgyűlés! A háborúval való szembefordulás meggyőződésem szerint a keresztyén ember profiljába kell, hogy tartozzék. Ezért örülünk mindannak, ami keresztyének részéről a megbékélés érdekében történik. Valóban nagy jelentőségű XXIII. János pápa Pacem in terris című enciklikája, amely minden jóakaratú ember ügyének tekinti a világbékét. Pál pápa betlehemi nyilatkozatának, amelyet minden államfőnek megküldött, örülünk, ugyanúgy, mint Feltin bíboros, párizsi érsek megnyilatkozásának, aki a mostani zsinaton a béke-vasárnap naptárba iktatását és a nemzetközi békeszervezetek támogatását kérte. És itt Dürrenmattnak igaza van: közös ügyünket csak közösen, csak együtt tudjuk megoldani. A prágai ülésről is hallottunk, s itt igen jól esik nekünk, keresztyéneknek, hogy a magyar külügyi kormányzat ilyen melegen méltatta ezt. Ezzel a problematikával foglalkozott — pozitív formában — az Egyházak Világtanácsa, a Református Világszövetség, a Lutheránus Világszövetség, s mi csak azt kívánjuk, hogy minden parlament olyan pozitívan fogadja a prágai kiáltványt, ahogy a magyar parlament fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Jelenleg nagy kampány folyik világszerte az ínség felszámolására. A világ kétharmad része éhezik. Negyvenmillió ember hal éhen évente, illetve permanens alultápláltság miatt szerzett betegségben. Jelenleg tehát folyik ez a kampány, s a szocialista országok a maguk részéről megteszik, amit tehetnek, alapvető módon a termelés alapfeltételeinek létrehozásával, mégis az a meggyőződésünk, hogy itt csak radikális megoldás segíthet. Hogyan? Mi ez a radikális megoldás? A szombathelyi püspökvár nagytermében az egyik híres Maulbertsch freskó Tours-i Szent Mártont, Szombathely — az egykori Savaria — szülöttjét ábrázolja. Róla jegyeztetett fel, hogy Gallia földjén, Amiensből lovaskatonaként vonult ki és egy mezítelen koldus kért tőle segítséget. És ő kihúzta kardját, kettészakította köpenyét és egyik felével betakarta nélkülöző embertársát. Az a véleményünk, hogy ennek világméretben kell megtörténnie: nemcsak a háborúhoz tartozó felszerelés felét, hanem a teljes hadiköpenyt oda kell adni és ez takarja be a világ nyomorúságát. Ötven évvel ezelőtt halt meg egy nagyszerű német asszony, Berta von Suttner, akinek gyönyörű víziója a fegyver nélküli világ. Két maximája még előttem van: „ami ésszerű, az lehetséges", és „ami ma vívmány, az tegnap még csak utópia volt". Ami ma utópia — a fegyverek nélküli világ — az viszont holnap vívmány lehet és ezért ami ésszerű, az nemcsak lehetséges kell hogy legyen, hanem meg is kell csinálni. És mert ebbe az irányba mutat a külügyminiszter úr expozéja is, azért ezt az expozét nagy örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13,42—15,16) (Elnök: POLYÁK JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Kállai Gyula elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. KÁLLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Péter János elvtárs beszámolója részletesen szólt külpolitikai tevékenységünkről és a Külügyminisztérium munkásságáról. Megállapíthatjuk: a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye az elmúlt években valóban növekedett. Az aktív külpolitika lehetőségeit jól hasznosítva kormányunk az elmúlt években eredményes nemzetközi tevékenységet folytatott. Nemzetközi fórumokon és szervezetekben csakúgy, mint az utóbbi években megsokasodott államközi tárgyalásokon sikeresen munkálkodtunk azért, hogy a béke és a biztonság növekedjék, és hazánk erőteljesen fejlődő külső kapcsolatai gyülmöcsözően jelentkezzenek belső, országépítő feladataink megoldásában. Minek- köszönhetjük mindezt tisztelt Országgyűlés? Elsősorban és mindenekelőtt annak, hogy az elmúlt évek során megszilárdult hazánk szocialista társadalma és állami rendje. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Népköztársaságunk kormányának politikáját a legszélesebb tömegek támogatják. Tekintélyünk növekedésének másik alapvető forrása -az, hogy mindig, minden körülmények között szilárd és következetes elvi politikát folytattunk. Nem engedtünk meg semmilyen beavatkozást belügyeinkbe, szilárdan ellenálltunk minden imperialista nyomásnak akkor is, amikor ez sokak megítélése szerint nehéznek, vagy éppenséggel lehetetlennek tűnt. Tekintélyünk növekedésében meghatározó szerepe volt és van annak, hogy az elmúlt években erősödött összefogásunk és együttműködésünk a szocialista országokkal, fejlődtek baráti kapcsolataink a gyarmati rabság alól felszabadult új államokkal, és normalizálódott viszonyunk — külpolitikánk elvi alapján — a fejlett kapitalista országokkal is.