Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

859 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 860 sok, részben az ENSZ és az UNESCO segélyakciói keretében. Különböző szakterületen dolgozó honfitársaink munkahelyei a következő országok: Algéria, Argentína, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, India, Mali, Nigéria, SzaúdArábia, Szíria, Törökország, Uganda. Politikai, erkölcsi és gyakorlati támogatásunkról biztosítjuk a kairói konferencia részvevőit a gyarmatosítás maradványainak felszámolására irányuló antiimperialista programjukban. A Délafrikai Köztársaság ellen új szankciókat követelt a konferencia, kettős alapvető okból. Egyrészt Délnyugat-Afrika önkényes elnyomása, másrészt az embertelen faji megkülönböztetést alkalmazó apartheid politikája miatt. A Magyar Népköztársaság képviselője tagja az ENSZ apartheid bizottságának, amely az ENSZ keretében a Délafrikai Köztársaság embertelen és törvénysértő eljárásainak a vizsgálatával s az ezek ellen szükséges intézkedéseknek a kidolgozásával foglalkozik. Mi végrehajtottuk mindazt az intézkedést, ami a mi hatáskörünkbe esik azokból, amelyeket az afrikai államfők múlt évi Addisz Abeba-i konferenciája, valamint az ENSZ közgyűlése Dél-Afrika bojkottálása érdekében kimondott. Osztozunk a kairói konferencia aggodalmaiban a délkelet-ázsiai viszonyokat illetően és a konferencia résztvevőivel együtt elítéljük az imperialista törekvéseket, amelyek az Indiai óceánon bázisokat szeretnének létesíteni, hogy Ázsia és Afrika fejlődő országait félelemben tartsák, s éppen ezért támogatjuk India, Indonézia, Burma, Ceylon, Laosz harcát a délkelet-ázsiai gyarmatosítási kísérletek ellen. Tisztelt Országgyűlés! Talán némi érdeklődésre tarthat számot, ha rövid felsorolásban képet adok arról, hogy ázsiai, afrikai, latin-amerikai országokban hol vannak külképviseleteink. Külképviseleteket tartunk fenn Afrikában: az Egyesült Arab Köztársaságban, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban, a Marokkói Királyságban, Etiópiában, Szudánban, Ghánában, Guineában, Nigériában, Kenyában, de természetesen szoros kapcsolatokra törekszünk más afrikai országokkal is. Ázsiában külképviseleteink vannak Indiában, Indonéziában, Irakban, Szíriában, Iránban, Burmában, Japánban. A latin-amerikai országok közül a következőkben van külképviseletünk: Kuba, Brazília, Bolívia, Argentína, Uruguay. A latin-amerikai kapcsolataink bővítésére — tisztelt Országgyűlés — most bontakoznak az új lehetőségek. Ezekkel, a lehetőségekkel gondos előkészületek alapján igyekszünk élni mind népköztársaságunk, mind latin-amerikai partnereink javára. Beszámolóm következő szakaszában a nyugati kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatainkkal foglalkozom. Bevezetőben azt állapíthatom meg, hogy lényegesen javultak és bővültek kapcsolataink a legutóbbi időben, s a legutóbbi időben is tovább fokozódóan, a nyugati kapitalista országok szinte valamennyi körével, mind kormányközi, mind gazdasági és kulturális téren. Hogy milyen differenciáltan, árnyaltan, ugyanakkor milyen következetesen alkalmazzuk a békés egymás mellett élés elvét az államok mindenféle körének vonatkozásában, azt pártunk VIII. kongresszusa tömören így fejezte ki: „A magyar nép külpolitikáját a békés egymás mellett élés elve vezéreli. Még bensőségesebb viszonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolataink barátiak, barátivá akarjuk fejleszteni azokkal az országokkal, amelyekkeL kapcsolatunk normális és korrekt, amelyekkel pedig még nem kielégítő vagy rossz a viszonyunk normális kapcsolatokra törekszünk". Tisztelt Országgyűlés! Ezek az elvek'és törekvések vezetnek bennünket a nyugati kapitalista országok viszonylatában is. Természetes, hogy könnyebb ezeket a törekvéseket megvalósítani semleges országok, mint szembenálló, katonai vagy gazdasági szervezet tagországai vonatkozásában, bár hozzá kell tenni, hogy sajnos, nem mindig. Mi azonban azokat az országokat is, amelyek a NATO-nak vagy a Közös Piacnak vagy más szervezetnek a tagjai, nem úgy tekintjük, mint az ilyen vagy olyan szervezet tagját, hanem egyéni adottságaikat nézzük a kétoldalú kapcsolataink fejlesztésére való alkalmasságuk szempontjából. Azt pedig, hogy a hidegháború élesebb időszakában melyik ország melyik kormánya mit követett el ellenünk, mi a nemzetközi élet java érdekében és a békésebb együtt- . működés reményében félretesszük és nem emlegetjük. Indokolt — tisztelt Országgyűlés •—, hogy beszámolómnak ezt a szakaszát a magyar—osztrák kapcsolatokkal kezdjem. Éles ellentétben ugyanis azzal, amit a nyugati militarista körök a Német Szövetségi Köztársaságban készítenek, a magyar—-osztrák kapcsolatok, s minden jel szerint az osztrák—jugoszláv és az osztrák—csehszlovák kapcsolatok is, a közép-európai békés viszonyok erősítése irányában fejlődnek. A Magyar Népköztársaságot öt szomszédja közül néggyel a társadalmi és gazdasági viszonyok lényegbeli azonossága fűzi egybe, de Ausztriával is — a nem jelentéktelen földrajzi szomszédság mellett — a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei és a mai nemzetközi helyzet javítására irányuló közös lehetőségek kapcsolnak bennünket össze. Az utóbbi időben — tisztelt Országgyűlés — a magyar—osztrák kapcsolatok terén biztató fejlemények történtek. Az osztrák alkancellár magyarországi látogatásai, majd minisztertanácsunk elnökhelyettese, Fock elvtárs ausztriai viszontlátogatása azt mutatta, hogy kölcsönösen megvan a készség a két ország kormányai részéről a múlt vitás kérdéseinek a kölcsönös jóakarat szellemében való rendezésére, s a gazdasági és kulturális együttműködés útján népeink, s a nemzetközi helyzet javítása érdekében az együttműködés fejlesztésére. Ezt követően Kreisky külügyminiszter hivatalos látogatása nálunk együtt járt államközi szerződések és megállapodások aláírásával és további szerződések és hivatalos kormányközi találkozók előkészítésével. A látogatás és a megbeszélések légköre megfelelt annak, amire mi számítottunk. A megbeszélések légköre valóban jó és a látogatás eredményes volt. Megállapodtunk abban, hogy amikor visszaadom a jövő év elején Kreisky külügyminiszter