Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

75 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 76 nek rendszerint csak az a lehetőség áll rendelkezésükre, hogy az üzemekben valami olyan munkakört biztosítsanak az illetőknek, amely munkakör lényegesen alacsonyabb beosztást és természetesen tekintélyesebb összegű munkabérkiesést jelent. Arról lenne szó, hogy elsősorban a balesetet szenvedetteknek, a foglalkozási betegségben szenvedőknek, azután a tbc-seknek, a szív- és érrendszeri betegeknek kellene olyan természetű szervezett átképzést biztosítani, amely munkakörben a későbbiek során igen hasznosan dolgozhatnának a társadalom részére. Még egy kérdésről kívánok szólni és ezt tulajdonképpen megbízás alapján teszem, de megmondom őszintén a szívem szerint való. A Hazafias Népfront az elmúlt év második felében kerületi szerveiben és a budapesti elnökségben különböző rétegekkel tartott megbeszélést. Erről egyébként az ország közvéleménye a sajtó révén informálódott. A különböző rétegek közt most első ízben hívtuk meg a Népfrontba a gyógyszerészeket. Kevés a gyógyszerészek száma az országban, ez tehát nem nagy réteg, de ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen munkát végeznek akkor bizony az hallatlanul nagy jelentőségű. Meghívtuk tehát őket és a megbeszélésen, ahol igen szép számmal jelentek meg a kerületekben és a budapesti bizottságban is, nem az volt az első, hogy nekünk gyógyszerészeknek vannak különböző sérelmeink, anyagi vonatkozásban, munkaügyi vonatkozásban és egyéb tekintetben, hanem az, hogy minden társadalmi réteget bevontak eddig a társadalmi munkába, bennünket kihagytak. Pedig igen komoly szolgálatokat, eredményes munkát tudnának végezni, ha bennünket is felhasználnának, mondjuk éppen az egészségügyi felvilágosítás munkájában. Felajánlották szolgálatukat. Kifogásolták, hogy például Budapesten, ha jól tudom, egyetlenegy gyógyszerész kerületi tanácstag nem volt. Ennek most a kerületek levonták a helyes következményeit és húsznál valamivel több gyógyszerész szerepel a tanácstagok listáján, illetőleg működik, mint megválasztott tanácstag. Ezeknek a közreműködése közegészségügyi vonatkozásban rendkívül nagy jelentőségű. Hiszen a tanácsokat igen nagy mértékben fogják segíteni. Egészen bizonyos, hogy a tanácsok egészségügyi osztályainak és állandó bizottságainak a munkájában nagymértékben fognak részt venni a gyógyszerészek is. Vagy például sokat beszéltünk a gyógyszerhalmozásról. Ebben a kérdésben az agitáció terén mindenkit bevontak, mindenki agitált a felesleges, túlzott mértékű gyógyszerhalmozás, egész kis házigyógyszertárak létesítése ellen, csak éppen a gyógyszerészeket nem vették igénybe, akik közvetlenül érintkeznek a betegekkel, a gyógyszerfogyasztókkal és értelmesen, szépen meg tudnák magyarázni, hogy ami a gyógyszerhalmozás terén történik, az helytelen. Meg kell mondanom, azt hittem, hogy valami különlegesebb munkára lehetne a gyógyszerészeket igénybe venni, a külföldi gyógyszerek használatában megnyilvánuló túlzásokkal szemben. Beszélgettem orvosokkal, gyógyszerészekkel. Személyesen kimentem a Chinoin gyárba, beszélgettem az ottani vezetőkkel, és adatokat szereztünk be még a Külkereskedelmi Minisztérium Vámhivatalában is. örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy a külföldi gyógyszerek iránti kereslet, a mánia, amely a külföldi gyógyszerek iránt még nem is nagyon régen megmutatkozott, az a feketepiac, amely ezzel kapcsolatban kialakult nagymértékben szűnőben van. A Vámhivatal tanúsítja, hogy lényegesen kevesebb külföldi gyógyszer érkezik ma az országba, mint azelőtt. Ez persze nem elsősorban és nem kizárólag a felvilágosító munkának, hanem a mi gyógyszergyáraink, hazai készítményeink kiválóságának, eredményességének, jó felhasználhatóságának tudható be. Amikor ezeket a kérdéseket megbeszéltük a gyógyszerészekkel, akik önként vállalkoztak társadalmi munkára, akkor természetesen felmerültek különböző problémák. Nem kívánom ezeket a Parlament elé hozni, nem is lenne helyes, ha részletesen beszélnénk erről. Ezzel a témával nagy alapossággal foglalkozott az OrvosEgészségügyi Szakszervezet Központi Vezetősége, elnöksége, a nemrég lezajlott kongresszusa is, és sok kérdésben közös nevezőre jutott. A gyógyszerészeknek elsősorban az a fő problémájuk, hogy a gyógyszertárakat mint kereskedelmi vállalatokat tekintik, értve alatta a hálózataikat, tehát a területen levő gyógyszertárakat és nem mint közegészségügyi intézményeket. Arra kérem az egészségügyi miniszter, a munkaügyi miniszter és nem utolsósorban természetesen a pénzügyminiszter elvtársakat, vegyék elő ezt a kérdést és ennek a valóban nem nagy számú társadalmi rétegnek, amely a közegészségügy vonalán igen értékes munkát végez, bér- és munkaügyi problémáit oldják meg. Ügy gondolom, hogy ha az egészségügyi felvilágosítás terén is a társadalmi munka lesz a jövőben a döntő, akkor ezen a téren további előrehaladást tehetünk. Minden fejlődésnek, minden előrehaladásnak alapja lényegében az egészség. Ezt fogjuk ezen a réven még jobbá tenni, az életkor ezzel még meghosszabbodik, a csecsemőhalandóság csökkenni fog és ezzel igen nagy szolgálatot teszünk az ország népének. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Várkonyi Imre képviselőtársunkat illeti a szó. DR. VÁRKONYI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgattam a pénzügyminiszter úr expozéját az 1963. évi állami költségvetésről. Az elmúlt hetekben alkalmam volt, hogy a költségvetést egészben és részleteiben is tanulmányozzam. Az a meggyőződésem, hogy ezek a hatalmas számadatok mindig és mindenben a valóság talaján mozognak. Ezen a talajon mozognak pedig azért, mert az ország minden dolgozójának munkáját és munkájának eredményeit fejezik ki. A kormány elnök úr március 21-én elmondott beszámolójában egy, a múlt évben Vas megyében történt esetet mondott el, amelyet szimbólumként is fel lehet fogni. Azok között, akik az 1963. évi költségvetés számadatai mögött állnak és akiknek becsületes és eredményes munkájától függ a költségvetés egyes fe-