Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

845 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 846 Az ilyen, vagy ehhez hasonló, máshol is előforduló jelenségek a gyógyvizekkel való helytelen gazdálkodásra utalnak. Ma már nehezen fogadható el az a gazdasági érvelés, hogy gyógyvizeket — kivéve amennyiben feleslegesek — ipari célokra, lakóházak fűtésére, vagy akár csak tisztasági fürdőre vegyenek igénybe. A Budapest alatt elhelyezkedő melegvíz-réteg összefüggő területet alkot és belőle csak annyit szabad termelni, amennyi a normális hozamot és minőséget nem károsítja. Ezért például a Népligetben fúrt kút vizének felhasználásában is ezek a szempontok legyenek a jövőben irányadók. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a Solymáron tervezett karsztvíz kitermelés megvalósítása a budapesti gyógyvizek hozamát károsan befolyásolhatja. Mindezek a példák arra utalnak, hogy a gyógyforrások vize nem kimeríthetetlen és ezért nagyon is indokolt, hogy jogszabállyal biztosítsuk azok célszerű, gazdaságos felhasználását és védelmét. Fővárosi vonatkozásban eljutottunk addig a pontig, hogy ha a gyógyvizek védelmére határozott és gyors intézkedések nem történnek, e helytelen gazdálkodást gyógyfürdőink súlyosan fogják megsínyleni. Az ásványvizekre és gyógyvizekre vonatkozó jogszabályok megalkotásával egyidejűleg azonban kívánatos lenne a fürdőügyekkel kapcsolatos kérdések rendezése is. A múltban a Gazdasági Bizottság határozatot hozott, amelyben a fürdőügyek tekintetében a főfelügyéleti jogkört az Országos Vízügyi Főigazgatóságra ruházta. Ismereteim szerint a gyógyfürdők minden országban az egészségügyi főhatóság felügyelete alatt állnak. Ez a kérdés már két éve elintézetlen, de most remélhetőleg megoldódik. A KGST-államok többségében például külön fürdőigazgatóságok működnek. Az Egészségügyi Minisztérium a fürdőügy egyes kérdéseinek rendezéséről kormányrendelettervezetet készített el, amelynek végleges kialakítása és életbeléptetése mind egészségügyi, mind népgazdasági szempontból egyaránt fontos és sürgős. Arra kellene törekednünk, hogy rendelkezésre álló gyógyvizeink minél szélesebb körben szolgálják hazai betegellátásunkat és idegenforgalmunkat egyaránt. Ennek akadálya a mai napig is fennálló szervezetlenség, a védelem és fejlesztés elégtelensége. Elgondolkoztató adat például, hogy 1960—61-ben az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézetet csak 14 külföldi vendég kereste fel gyógykezelés céljából, valamint az, hogy korszerű ellátás és kezelés biztosításának hiányában vissza kellett utasítani olyan megkeresést, amely évente 600 tengerentúli külföldi vendég gyógyfürdési kezelését igényelte tőlünk. Budapesten arra kellene törekedni, hogy a szállodafelújítási és építési programunk keretébén megfelelő helyen néhány szállodát kifejezetten gyógyszállóvá alakítsanak át, vagy építsenek fel, amelyekben a szállóvendégek a helyszínen használhatnák a gyógyfürdőt és vehetnék igénybe a vízgyógyászati szolgáltatásokat. Az ilyen gyógyszállók egész évi üzemeltetését mind a külföldi, mind a hazai reumás betegek igen magas száma, kétségtelenül biztosítaná. Perspektivikus tervünkben is olyan irányban kellene előre lépnünk, hogy a Margit-szigetet fokozatosan gyógy* szigetté fejlesszük. Tisztelt Országgyűlés! Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az ásvány- és gyógyvizek hasznosításában több minisztérium érdekelt és köztük véleménykülönbségek is merülhetnek fel, amikor is gazdasági érdek az egyeztetés. Ezt a feladatot egy felállítandó és az érdekelt minisztériumok közös szerveként működő országos ásvány-, gyógyvíz- és fürdőügyi igazgatóság láthatná el. Ez irányítaná a kutatás, a feltárás, a felhasználás, a védelem, az ellenőrzés, a nyilvántartás és a hasznosítás minden kérdését, valamint a gyógyfürdők komplex fejlesztését is. Megfelelő hatáskörrel bíró központi szervezet nélkül a jelenlegi, sokszor vitás helyzetben nehéz eredményesen gazdálkodni. A következőkben befejezésül néhány egészségügyi problémát említek fel, amelyeknek megoldása a végrehajtási utasításra vár. így szükségesnek tartom, hogy egy víz ásvány- vagy gyógyvízzé minősítéséhez, valamint rendeltetésszerű használatához az egészségügyi miniszter hozzájárulását biztosítsuk. A vizek védelme érdekében ki kellene emelni, hogy fertőző, vagy szennyező anyagot karsztos területen úgynevezett víznyelő kutakba, aknákba nem szabad juttatni. Magyarázatul szolgáljon néhány rövid példa. A budakeszi szanatórium területén kutat fúrtak, de vizet nem nyervén, egy ideig abba vezették az intézet szennyvizét. Vagy az aggteleki turista-szálló szennyvizét természetes víznyelőbe akarták juttatni, vagy Törökbálinton az egyik üzem jelenleg is karsztos hasadékokba engedi be ciánnal és savval fertőzött üzemi vizét. A három eset közül egyikben sem vették figyelembe, hogy a fertőző és mérgező anyagokkal súlyosan károsíthatják a környéki vizeket. Ha védőterületről beszélünk, különbséget kellene tennünk a szűkebb területet felölelő belső, úgynevezett egészségügyi védőterület és a nagyobb terjedelmű külső, úgynevezett hidrogeológiai védőterület között. A végrehajtási utasításban ezt világosan fel kell majd tüntetni, mert az egészségügyi védőterület elsősorban a víz minőségének, a hidrogeológiai pedig a víz menynyiségének védelmét szolgálja. Budapest valamennyi gyógyforrásának számára közös védőterület megállapítása lenne kívánatos, bár ennek keresztülvitele a beépítések miatt ma már elég nehéz feladat. Ugyancsak hangsúlyozni kellene, hogy hidrogeológiai védőterületen tilos bármi olyan munkát végezni, vagy tevékenységet folytatni, ami a vízkészlet mennyiségi és minőségi állapotát veszélyeztetné. Ezt a közelmúlt egyik igen tanulságos példájával indokolom. Miskolc-Tapolcán a nyáron a forrásvíz elapadt, mert a tőle 7 kilométernyi távolságra, a miskolci strandon fúrt kút a tapolcai vizet elvezette. Csak a kút lezáratása után állt vissza fokozatosan a normális helyzet. Ezt a költséget meg lehetett volna takarítani. Tisztelt Országgyűlés! A vízügyi törvényjavaslatról csakis az elismerés hangján lehet szólni: azzal én is egyetértek. Kérem a kormányt, hogy az ásvány- és gyógyvizek hasznosítására a külön