Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

819 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 820 köbméter vizet befogadó patak medrének bővítése nem történt meg, pedig emiatt mezőgazdasági területek és Tapolcán esetenként lakások kerülnek víz alá. Veszprém megye városainak kommunális és ipari vízellátása jelenleg sem kielégítő. Komoly gazdasági és politikai nehézséget okozna, ha egyik vagy másik városunknál az előbb említett kis településeknél jelenleg fennálló vízellátási gondok következnének be. Az említett probléma a megye mezőgazdasága távlati öntözési és öntözőmű építési terveinek elkészítését is gátolja. Megyénkben az öntözés és az árvíz elleni védekezés szempontjából nagy jelentősége van a víztárolók építésének. A megépült és a következő években épülő tározók kapacitását a patakok mai vízhozamára tervezték. Ha azonban az érintett patakok vízhozama csökkenni fog, a zavartalan öntözővízellátás érdekében a csapadék és a talajvíz nagyobb mennyiségét kell felfogni, ami a szükségessé váló nagyobb víztárolók megépítésével többletmunkát, többletköltséget okoz az érintett termelőszövetkezetek számára. Más vonatkozásban a veszélyeztetett patakokra már megépült öntözőtelepek felesleges beruházássá válnak. Például a pápai járásban a nemesgörzsönyi termelőszövetkezet 450 katasztrális holdra kiépített öntözőtelepe jelenleg gyakorlatilag használhatatlan. Felmerül a kérdés, ki viselje az így használhatatlanná vált öntözőberendezések beruházási költségeit. Beszélni kell arról az aggályról is, hogy azokon a területeken, ahol vízáteresztő rétegek a karszt és a talajvizet összekapcsolják, a karsztvíz-elszívatás talajvízszint-süllyedést vonhat maga után. A talajvíznek ez a depressziója a termőtalajban súlyos, esetleg helyrehozhatatlan károkat okozhat. Az elmondottak alapján a jövőre vonatkoztatva azt javasoljuk, hogy a törvényjavaslat II. fejezet 3., 4. és 5. szakaszához kapcsolódva a végrehajtási utasítás rögzítse le a következőket: A természetes lefolyási és áramlási iránynak — a népgazdaság érdekéből — tehát nem önkényesen történő megváltoztatása esetén a kivitelezési tervek elkészítését előzzék meg a várható kihatásokat feltáró hidrogeológiai vizsgálatok. ' Előzzék meg azok a tanulmánytervek, amelyek a víz nélkül maradó területek vízellátásának megoldását, a kitermelt víz felhasználásának és elvezetésének módját, eszközeit meghatározzák. Másodszor: a lefolyási és áramlási irányt megváltoztató munkálatokat előzze meg azoknak a vízügyi létesítményeknek az elkészítése, amelyek a települések kommunális és ipari vízellátásának folyamatosságát biztosítják. Végül harmadszor: a végrehajtási rendelet rögzítse le, hogy az egyes patakok vizének csökkenése vagy eltűnése következtében előálló többletköltségeket, illetve a hasznosíthatatlanná vált öntözőtelepek költségeit vagy az ipar viselje, vagy esetleg e célra elkülönített összegekből az állam fedezze. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőcsoportunk véleménye szerint is, ahogy az előttem hozzászólók ezt már hangsúlyozták, a törvényjavaslat másik nagyon fontos vonása az, hogy központi kérdésként állítja előtérbe a vizek minőségének védelmét. Veszprém megyében a mezőgazdaságot és helyenként az ivóvíz-ellátást is, főleg Várpalota, Ajka és részben Pápa város üzemeinek szenynyező hatása érinti érzékenyen. A fűzfői és péti ipartelepek szennyvizei a Séd, és ahogy erről dr. Törő képviselőtársam beszélt, a Sió-Nádor-csatorna vizének szennyezésével nemcsak Pécs város ivóvíz-ellátásában, hanem Veszprém, Fejér és Tolna megyében is gondot okoznak a víz mezőgazdasági hasznosításában. A fűzfői gyár emellett komolyan veszélyezteti a környező települések ivóvíz-ellátását is. Tudomásunk szerint jelenleg Peremarton vízellátása van leginkább veszélyeztetve. Megjegyzem; hogy a fűzfői üzemek nemcsak a vizet, hanem a levegőt is károsan szennyezik. E kérdésben képviselőcsoportunk részéről korábban interpelláció hangzott el, lényeges intézkedés azonban azóta sem történt. A törvényjavaslat részletes indokolása utal a szennyvíz-öntözésre. Nagy jelentőségű lenne ebből a szempontból, ha a péti nitrogén ammóniát tartalmazó vízből az élőlényekre káros egyéb szennyeződéseket eltávolítanák, mert így a környező termelőszövetkeztek a talaj nitrogénellátását is megoldó öntözővízhez juthatnának. Ajka térségében az urkuti mangánbánya és az Ajkai Timföldgyár által a Torna-patakba vezetett és ezen keresztül a Marcal folyó -vizét is károsító szennyvizek gátolják leginkább a víz további hasznosítását. Felmérések szerint a Marcal vizével hétezer katasztrális hold mezőgazdasági terület volna öntözhető. Az OMMI szakvéleménye szerint azonban a víz rendszeres öntözésre nem alkalmas, mert az Ajkai Timföldgyár lúgos szennyvize a termőtalajt elszikesíti, a mangántartalmú szennyvíz pedig esőztető öntözés, vagy árvizek esetén a levelekre kerülve a növények légzését gátolja. Fokozza e szennyvizek kártételét az, hogy az említett vízfolyások medrének eliszaposításával csökkentik a meder befogadóképességét, s ezáltal növelik az árvizek és az elöntés veszélyét, ami egyedül a pápai járásban évi 7—8 millió forint értékű kárt okoz a növénytermesztésben. A víz szennyeződéstől való megtisztítása az említett károk megszüntetése mellett komoly népgazdasági jelentőséggel is bírna azért, mert az ülepítés során nyert mangántartalmú iszapot megfelelő eljárással a mangánban szegény láp és egyes homoktalajok nyom elemtrágyázására lehetne felhasználni. A törvényjavaslat az üzemekkel kapcsolatban szennyvíz-bírság fizetését írja elő, s az üzemek emellett az okozott károkat is kötelesek megtéríteni. Mi e rendelkezést ugyan szükségesnek tartjuk, de egyetértünk azokkal a képviselőtársainkkal, akik arról beszéltek, hogy ezeknek a sokszor egyébként jelentős összegeknek a kifizetése, valamint a kártérítéssel kapcsolatban esetenként végeláthatatlanul elhúzódó perek — bár mind a két félnek sok bosszúságot okoznak — nem jelentik a probléma érdemi megoldását.