Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

769 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 kisebb munkák erejéig közületeknek is végeznek építőmunkát. A magyar építőipar e nagy családi tablóján végül még ott vannak az egyéb főhatóságok, továbbá az üzemek kisebb-nagyobb vállalati vagy házilagos formában működő építési szervei, részlegei is. Ilyen szervezeti tagoltság, úgy vélem, hoszszú ideig mint adottság mellett kell biztosítani, hogy az építőiparban — a népgazdasági erőforrásokra tekintettel — az építési igények optimális kielégítése végett egységesen jussanak érvényre az építéspolitikai célkitűzések, széles körben alkalmazzák a hatékonyabb építéstervezési módszereket, ennek kapcsán a tipizálást, a korszerűbb építéstervezést, és építéstechnológiát, a tipizált, tömegesen legyártott épületszerkezeteket. Biztosítani kell továbbá a különböző irányító hatóságokhoz tartozó építőipari szervek — itt is hangsúlyozom: építéstervezői és kivitelezőszervek — közötti zavartalan és fegyelmezett munkamegosztást, együttműködést. Az egységes tervirányításon felül főképpen a szakmai szempontokat érvényesítendő: mint módszert és eszközt kell e célból a mindennapi gyakorlatba átültetni a szakfelügyeletet. Ezért nagy jelentőségűek a törvényjavaslatnak azok a szakaszai, amelyek megteremtik mind az építéstervezés, mind pedig az építőipari kivitelezés felett az egységes szakfelügyeletet. Az előbb elmondottak alapján is nyilvánvaló: nem elegendő annak szabályozása, hogy ki és milyen feltételek mellett végezhet építéstervezést, illetőleg építőipari kivitelezést, hanem rendezni kell az ezzel kapcsolatos hatósági engedélyező és ellenőrző feladatokat is. A népgazdaság számára ugyanis nem közömbös, hogy az egyes építmények hol, egymással milyen szerves kapcsolatban épülnek meg, hogyan elégítik ki a rendeltetési, biztonsági, esztétikai és más szakmai követelményeket és miként történik gondoskodás fenntartásukról. E követelmények érvényre juttatását szolgálja a központi és a helyi államigazgatási szervek szabályozó, területrendezési, továbbá hatósági engedélyező és ellenőrző tevékenysége. A területrendezésről és ennek keretében a regionális, illetőleg a város- és községrendezésről szólva kell elmondanom, hogy az építészeti és mérnöki tervezési műveletnek ezek a legbonyolultabb, a meglevőt, a maradandót, a változót és a leendőt egységbe ötvöző fajtái több évre, évtizedre előremutatóan teremtik meg a települések és az építmények egymással összehangolt műszaki alapjait, struktúráját. Az észszerű, helyes területfelhasználás nyújt biztosítékot egyebek között arra is, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földterületeket csak a legszükségesebb mértékben vegyék más célra igénybe. Ezért kell fokozott mértékben súlyt helyezni a területek célszerű felhasználási módját, az adott területen a főbb építmények megfelelő térbeli elrendezését, műszaki kapcsolataik és megvalósításuk időbeli összehangolását biztosító regionális, valamint város- és községrendezési tervek kidolgozására. E munka során már eddig is figyelemre méltó eredmények születtek. Ezekhez — a munkában részt vett hivatalos november 19-én, csütörtökön 770 szervek tevékenységén kívül — az az értékes támogatás is nagymértékben hozzájárult, amelyet a lakosság adott a tervjavaslatokhoz fűzött véleményével, észrevételeivel és bírálatával. Elkészült az ország egész területére kiterjedő regionális koncepció, az úgynevezett országos településhálózat fejlesztési tervtanulmány, amelyet — mint az első ilyen vezérfonalat •—• máris felhasználunk a beruházási létesítmények telepítésénél, az egyes népgazdasági ágazatok területi fejlesztési elgondolásainak kialakításánál és a tanácsok távlati fejlesztési terveinek kidolgozásánál. A népgazdaság szempontjából fontos ipari körzetekre vonatkozó regionális tervek mellett elkészült a Balaton-környék, a Velencei-tó, a Dunakanyar, továbbá a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység, valamint a nyugat-dunántúli üdülési tájegységek regionális terve is. E tervek alapján átgondoltan fejleszthetők a megnevezett üdülőterületek, sőt egyes térségekben, így különösen a Balaton partja mentén, már említésre méltó eredmények is mutatkoznak, amint azt a figyelmes szemlélő maga is tapasztalhatja. Az ipar területileg decentralizált fejlesztése, Budapest túlzsúfoltságának ellensúlyozása és a községeknek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből adódó fejlesztése egyre fokozódó mértékben előtérbe helyezte a városok és községek rendezési terveinek elkészítésére irányuló igények kielégítését. E tervek útján kell biztosítanunk, hogy a különböző építtetők részére megvalósított épületek és egyéb építmények együttesen jól működő, gazdaságosan fenntartható településeket alakítsanak ki. E munka során már elkészült Budapest és valamennyi városunk, sőt közel félezer nagyobb község általános rendezési terve. Az ipari és a közeljövőben beépülő lakóterületekre, továbbá a fejlődő városközpontokra részletes rendezési tervek is készültek, illetőleg készülnek. A falvak tervszerű fejlesztésének előmozdítása céljából egyelőre kísérleti jelleggel megkezdtük néhány mezőgazdasági község újszerű rendezését is. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakíthatók a legjobb típusmegoldások, s ezek alapul szolgálhatnak később falvaink korszerűsítéséhez. A területrendezési tervek, az építési előírások és követelmények érvényre juttatása - nagymértékben az építkezések hatósági engedélyezése és ellenőrzése révén valósul meg. E téren az a feladatunk, hogy megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának jelenlegi hosszadalmas és bonyolult voltát. Az egyszerűsítés kapcsán célul tűztük ki a különböző hatósági eljárások lehetséges összevonását és ezáltal az engedélyezési eljárás egész időtartamának csökkentését. Mindezekhez szintén korszerű, összehangolt törvényi alapelvek szükségesek. Rövidesen szólnom kell műemlékeink védelméről is. E téren tanácsaink az utóbbi időben nagy megértéssel karolták fel csekély számú műemlékeink megmentésének és mindennapi életünkbe való szerves bekapcsolásának ügyét. Ma kereken 1860 épület és emlékmű áll védelem alatt, jóval kevesebb, mint az országban