Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése 1963, március 25-én, hétfőn : 66 molni. Kezdetnek jó példa erre a Fejér megyei kísérlet, amelyben a városi és megyei tanács egészségügyi osztályai, az egységes szakmai irányítás érdekében, a kórház alárendeltségébe osztották mind a rendelő, mind az összes gondozóintézetet, a körzeti és üzemi hálózatot, az anyaés csecsemővédelmi szolgálatot, valamint az egységes gazdasági ellátást is. E kísérlet 1961. január 1-vel indult el és a beszámolók szerint az eddigi adatok biztatóak. A fővárosban hasonlóképpen évek óta jelentős átszervezés folyik, amely az egységes betegellátás megjavítását célozza és amelynek következtében a szakrendelők forgalma egyes szakmákban csökkent, a betegellátás pedig megjavult. A szervezés területén a jövőben az Egészségügyi Minisztériumtól mindinkább várjuk a bátor kezdeményezést és a buzdító irányítást. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az 1963. évi állami költségvetést a budapesti képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom, egyúttal kérem a tisztelt Országgyűlést, valamint pártunkat és kormányunkat, hogy az előttünk álló nagy feladatok eredményes megoldásához — az adott gazdasági feltételek szemmeltartása mellett — minél hathatósabb segítséget adjon nekünk. (Taps.) ELNÖK: Gosztonyi János képviselőtársunkat illeti a szó. GOSZTONYI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! A Vas megyei képviselőcsoport, amelynek megbízásából szót kértem, egyetért az előterjesztett 1963. évi állami költségvetéssel. Tanulmányozva magát a költségvetést, sok olyan számot, adatot, tényt találtunk, amelyeket pontosan megítélni természetesen nem tudunk. Bennünk is — és gondolom, a többi képviselőtársunkban is — felvetődött, hogy a hozzánk szakmai érdeklődési, vagy más körülményeknél fogva közelebb álló területekre szeretnénk több pénzt megszavazni. Ami engem illet, szívem szerint én több pénzt adnék kulturális célra. Igen nagyok itt az igények. A kulturális állandó bizottság ülésén is felvetődött kérés formájában is: a kormány vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy költségvetési tartalékból — amennyiben ezt a tél nem vitte el teljesen — vajon nem lehetne-e a későbbiek során kollégiumi, diákotthoni, tanyai internátusi, menzai létszámnövelést végrehajtani; nem utolsó sorban éppen azért, hogy a munkás- és parasztszármazású diákok számára a valóban egyenlő esélyű továbbtanulást biztosítsuk. A költségvetéssel kapcsolatban azonban lényegesnek azt tartjuk, hogy megítélésünk szerint is a költségvetés egyensúlyban van, jól szolgálja, jól támasztja alá pártunk VIII. kongresszusának célkitűzéseit, az ötéves terv időarányos részének teljesítését; azaz jól szolgálja politikai, gazdasági céljaink megvalósítását. A költségvetést ezért szavazzuk meg. Kádár elvtárs csütörtöki beszédében, kormányelnöki beszámolójában szólt ezekről a célkitűzésekről és beszélt országunk általános helyzetéről. Hallgatva mindazt, amit Kádár elvtárs elmondott és végiggondolva azokat a tényeket, amelyeket ismertetett, valahogy lehetetlen nemcsak egyszerűen jó érzéssel, de egy kicsit érzelmi megindultsággal is nem gondolni arra, hogy soksok keserves esztendő után hová is jutottunk el, milyen magaslatokra emelkedett ez az ország. Nem szokás nálunk, nem politikai divat — tisztelt Országgyűlés — és nagyon jó, hogy ez így van — a dicsekvés, vagy hencegés; és az is nagyon jó dolog, hogy a kormány elnöki expozékat is a tárgyilagosság és a mértéktartás jellemzi. De ez a költségvetési vita, egy kicsit túl a feladatok kijelölésén, éppen egy történelmi korszak lezárásával a megtett utat is számba veszi. Ha gondolunk az elmúlt, ténylegesen nehéz, küzdelmes évekre és ha emlékezünk ellenségeink megmegújuló támadásaira, rágalmaira, melyekből bőven volt részünk; s nem utolsó sorban megmegismétlődő jóslataira a szocialista rend bukásáról, és ha gondolunk a számban ugyan elég jelentősen megfogyatkozott, de azért még meglévő közömbös és cinikus emberek időnkénti megjegyzéseire, akkor jóleső érzés az elmúlt történelmi korszak lezárásával, a tényekre való hivatkozással rámutatni arra, hogy íme, mit jelentett, mit eredményezett Magyarországon is a szocialista eszme, mire volt képes és mire képes a torzításoktól mentes marxista—leninista politika. Az a széles körű közkegyelmi rendelet, amelyet a kormány javaslatára éppen az elmúlt napokban fogadott el az Elnöki Tanács, újabb bizonyítéka a mi rendszerünk erejének. Sokat beszélnek erről a rendeletről az emberek nálunk is, gondolom a többi megyékben és a fővárosban is. Es egyértelmű az a vélemény, hogy egykori ellenségeinek megbocsátani ilyen formában csak az a rendszer képes, amely alaptermészetét tekintve humanista, amelynek szilárd politikai és társadalmi alapjai vannak, és amelyet a széles néptömegek támogatnak. Tisztelt Országgyűlés! Mostani ülésszakunk első a választások után. Felszólalásom további részében én is néhány tanulságot szeretnék elmondani a választásokkal kapcsolatban, még ha ezek látszólag nem is tartoznak szorosan az éppen tárgyalt költségvetési témához, de lényegüket tekintve mégis odatartoznak. A választásokkal kapcsolatban a legfőbb tanulság nálunk is az volt, hogy a tömegek bíznak politikánkban és támogatják azt. Nálunk csupán a jelölőgyűléseken 15 000-en szólaltak fel. Igen sok beszélgetést folytattunk munkásokkal, szocialista brigádvezetőkkel, termelőszövetkezeti parasztokkal, az értelmiség legkülönbözőbb kategóriáival. És valóban az a döntő tanulság és tapasztalat alakult ki, hogy ma már hiten és belső meggyőződésen alapulva ott állnak a szocializmushoz korábban is hű alapvető tömegek mellett százával és ezrével olyanok is, akik — amint mondani szokták — elég messziről jöttek, akik valamikor, a felszabadulás utáni esztendőkben talán jelszavaink értelmét sem tudták felfogni, és még pár esztendővel ezelőtt is meglehetősen messze voltak érzéseikben, szándékaikban, gondolataikban mindattól, amit a szocializmus jelent. Űgy gondoljuk azonban, ezúttal, a parlamenti vita mai alkalmával sem elégséges tisztán a fe!)»