Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

/ 711 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 712 tók már igényt támasztanak korszerű ruházati cikkekre, elvárják, hogy a kereskedelem ezeket mind nagyobb mennyiségben és választékban hozza forgalomba. Megjegyzem, különösen a ruházkodásban nálunk nincs különbség falu és város között. Ez nagyon jó és örvendetes. A társadalmi életünkben bekövetkezett változások szükségszerűen követelték meg az öltözködésben is a gyors fordulatot. A lakosság a divatnak, az egészségügyi követelményeknek megfelelő, az időjárás változásaihoz könnyen alkalmazkodó réteges öltözködést biztosító cikkeket igényli. A vegyes cikkek körében új cikkekkel bővült az .áruk választéka. Jelentős mértékű volt a lakosság kulturális életének színvonalát emelő áruk forgalmának felfutása. Megemlítve egyes nagyértékű fogyasztási cikkek értékesítését: például televízióból .45, hűtőgépből 152, mosógépből 15 százalékkal vásárolt többet megyénk lakossága, mint az elmúlt évben. Hasonló lenne a helyzet az építőanyagokban, h-a rendelkezésünkre állna megfelelő mennyiségű tetőlemez, tégla, pala és hullámpala, kályhacsempe és jobb minőségű cement, nádpalló és nádszövet. Hullámpala és a nádpalló szinte egyáltalán nem kapható, a többi építési anyag pedig csak kis mértékben és időszakosan. A vasbeton-gerendák esetében a szállító vállalat nem a szükséges méretű gerendákat szállítja, ezért a keresett méretű gerendák — 4—6 méterig — teljesen hiányoznak. Egyre nagyobb feladatok hárulnak vendéglátóiparunkra a lakosság tömegétkeztetési igényeinek kielégítésében. A vendéglátóipari forgalom összetételében kedvezően emelkedik a saját termelésű ételek forgalma, részesedési aránya. A lakosság étkeztetésével járó vendéglátóipari feladatok mellett a bel- és külföldi idegenforgalom lebonyolításában vendéglátóipari háló-zatunk még számos problémával, hiányossággal küzd. Meg kell mondanom, hogy három városunk, Sopron, Magyaróvár és különösen Győr vendéglátóipari és ellátási szükséglete egyáltalán nincs megoldva, nem is beszélve a megnövekedett igényekről. E kérdés megoldása nagyon sürget. Megyei jelenség — a beszámoló szerint országos is —, hogy az évről évre emelkedő kiskereskedelmi forgalommal az üzlethálózat növekedése nem tud lépést tartani. A hálózatfejlesztés és az áruforgalom összhangjának követése ma is döntő feladata kell legyen megyénkben kereskedelmi munkánknak. Az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem jelentős erőfeszítéseket tett az új kereskedelmi formákban rejlő előnyök kihasználására. Egyre szélesebb területen alkalmazta az áruértékesítést gyorsító, fejlettebb önkiszolgáló eladási módszereket. Szocialista kereskedelmünk fejlesztésének egyik legalapvetőbb követelménye, hogy üzleteinkben a vevőkeresletnek megfelelő, jó minőségű, fejlett technikával csomagolt áruk álljanak rendelkezésre. Győr-Sopron megyében a főbb alapvető élelmiszercikkek előre csomagolt állapotban történő értékesítése nincs megoldva. Probléma a liszt, zsír, cukor előrecsomagolása. Az önkiszolgáló boltokban a bolti dolgozók záróra után túlórában, vagy ennek hiányában társadalmi munkában csomagolnak, hogy eleget tudjanak tenni a vásárlóknak. Az étolaj- és az ecet palackozásának megoldása a megyében ellátási, de népgazdasági szempontból is indokolt. Az itt jelentkező közellátási gondjaink csökkentését szolgálná, ha a Belkereskedelmi Minisztérium és az Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei segítséget adnának a következők megoldására. Megyénkben például a lakosság cukorfogyasztása 900—950 vagon. Ennek alig 1—2 százaléka csak az előrecsomagolt áru. Nagyon indokolt lenne, ha a petőházai cukorgyár csomagolná megyei bolthálózatunk részére a kristálycukrot, megfelelő gépesítéssel, nagyüzemi csomagolási módszer bevezetésével. A bolthálózat az évi cukormennyiség 80 százalékát csomagoltan fogadná. Mint már említettem, a kereskedelmi dolgozók munkaidejének egy részét a bolti csomagolás köti le. Zsírból megyei kereskedelmünk 2000 tonna forgalmat bonyolít le évente. Ennek alig 20 százaléka kerül csomagolt állapotban a fogyasztókhoz. A csomagolt zsír felét a megyei húsipari vállalat adja. A másik felét pedig a fővárosból szállítják megyénkbe. Nem gazdaságos . Budapestről a csomagolt zsír ellátás a magas szállítási és hűtési költségek miatt. Indokolt lenne ilyen fontos közellátási áru letermelésének helyi megoldása. Lisztből az éves megyei forgalom 1300 vagon, ennek 40 százaléka kerül csomagolva kiszállításra. Ez a mennyiség nem fedezi a kereskedelmi hálózat szükségletét. A csornai, a mosonmagyaróvári és a soproni malom jelenlegi lisztkiszerelési tevékenységét kapacitásuk további növelésével fokozni lehet. Sürgős megoldást igényelne népgazdasági szempontból megyénk palackozott ecet ellátása. Bár Győrött nagy mennyiségben termelnek hordós ecetet, a palackozott ecetet mégis Szombathelyről szállítják Győrbe, évente mintegy 4— 5000 hektolitert, mert az élelmiszeripar Győrött az ecet palackozását még mind a mai napig ném oldotta meg. Ez azt jelenti, hogy évente a súlyos göngyölegen kívül 5—600 tonna vizet szállítunk vasúton. A győri töményecetet elszállítják Szombathelyre, ott teszik bele a vizet. Nem értek hozzá, de lehet, hogy a szombathelyi víz erre jobb. (Derültség.) Egyszerűbb megoldással igen jelentős szállítási költséget takaríthatnánk meg, ezért indokolt a győri ecetüzemben ecet-palackozót létesíteni. Étolaj felhasználásunk évi 230 tonna, ami teljes egészében Budapestről kerül leszállításra. Az 1950-es évek közepéig a győri olajgyár biztosította nemcsak megyénk, de a dunántúli területek olajszükségletét is. A fővárosból való étolaj szállítás jelentős költségeket okoz, gyakoriak a szállítási kiesések és az ellátási problémák, illetve panaszok. Meg kellene vizsgálnunk az étolaj győri palackozásának lehetőségét is. Megyei vendéglátó iparunk ma, amikor a vendéglátás a dolgozók étkeztetésének mind jelentősebb tényezőjévé válik és az idegenforgalom lebonyolításával döntő feladatot lát el, nem rendelkezik megfelelő hálózattal. Szembetűnő, hogy a földművesszövetkezeti vendéglátó hálózat sokkal nagyobb ütemben fejlődik, mint az állami vendéglátó ipar. Falusi vendéglátó hálózatunk az utóbbi három évben fejlődése nyomán már ott tart, hogy maholnap minden igényt képes kielégíteni és megelőzi az államit, vagy néhol, mint például Mosonmagyaróvárott meg is előzte, hála a SZÖVOSZ-nak. Ezzel szemben Győr, Sopron és Mosonmagyaróvár területén je-