Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

699 Az Országgyűlés 11. ülése (Elnök: POLYÁK JÁNOS — 10,01.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a belkereskedelmi miniszter jelentése feletti vita folytatása. Nyers Rezső képviselőtársunkat illeti ' a szó. NYERS REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Tausz elvtárs fő megállapításaival. A belkereskedelem fejlődése tagadhatatlan. Hoszszabb időszakra, mondjuk 1957-ig visszanézve, nagyon jelentős. Második ötéves tervünk kezdete óta is számottevő haladást észlelhetünk. Űgy az • állami, mint a szövetkezeti kereskedelemre vonatkozik ez. Felmerül a kérdés, hogy milyen szerepe van mindebben a gazdaságpolitikának, és milyen része a kereskedelmi apparátusnak. A gazdaságpolitika kétségtelenül alapvető döntő szerepet játszik. Hibás gazdaságpolitika talaján a kereskedelem sem virágozhatna. Hozzátehetjük azonban, hogy a helyes gazdaságpolitika még nem eredményez automatikusan jó kereskedelmet. Ha tehát fejlődésről beszélhetünk, tulajdonítsuk ezt főként az ésszerű gazdaságpolitikának, de ne tagadjuk meg az elismerést a kereskedelmi apparátustól sem. Kereskedelmünk határozottan nem rossz, de azért — mint ahogy itt elhangzott az előzőkben már — vannak gyenge oldalai. Gazdaságpolitikánk eredményesebb megvalósítása e gyengesé' gek reális számbavételét, és ha lehet azonnali, ha nem, későbbi megszüntetését igényli. És persze a gazdasági irányítás feladata nem is merülhet ki a már meglevő hibák megszüntetésében, hanem elejét kell venni újabb fogyatékosságok keletkezésének is. A gazdasági kereskedelmi tevékenységet időről időre hozzá kell igazítani a változó feltételekhez, és ez bizony nem könnyű. A rugalmasság mindenfajta gazdasági tevékenység szempontjából erénynek számít, a kereskedelemben több mint erény — elengedhetetlen követelmény, ezért tovább kell fokozni. Az elmúlt három esztendő igazolta annak a gazdaságpolitikai elvnek a helyességét, hogy az életszínvonal emeléséhez nem elegendő, ha növeljük a pénzjövedelmeket, a vásárlóerőt. Jó áruellátás is kell hozzá. A fogyasztók helyzetét is kedvezővé kell tenni, hogy annyi és olyanfajta árut vásárolhassanak, ami szükségletüknek, vásárióképességüknek megfelel. Olyan vásárlóerőtöbblet, amelyik növeli a keresletet, de áruhiányt szül, emelheti ugyan az egyes rétegek életszínvonalát, de feltétlenül rontja az összdolgozók helyzetét. Ez tehát nem követendő út számunkra. Az ilyen úgynevezett hiánygazdálkodás tíz évvel ezelőtt még eléggé jellegzetes volt hazánkban, de ma már kilábaltunk belőle. Ez a tény is bizonyítja, hogy korántsem szükségszerű velejárója a szocialista tervgazdálkodásnak, mint ahogy ellenségeink ezt állították. A múltban részint a kezdeti évek és körülményeink kényszerűsége okozta a hiánygazdálkodást, részint a dogmatikus gazdaságpolitika, amelynek képviselői — mint ismeretes — a napi dolgokban is elvont elveken lovagoltak, méghdzzá rosszul lovagoltak. A hiánygazdálkodás tulajdonképpen nemcsak a fogyasztónak terhes, hanem a népgazdaság szempontjából is drága és pazarló, mert: a ki tudja hozzájutok-e holnap is, I 964. június 26-án

} pénteken 700 pszichózisát teremti, és ezzel a tényleges igénynél nagyobb fogyasztásra ösztönöz. Gazdaságpolitikánk fontos eredménye, hogy általános áruhiány már évek óta nincs, hogy az áruválaszték bővül — ahogy előbb erről Tausz elvtárs beszélt. Minden forgalomban levő 100 forintra jelenleg 190 forint értékű kereskedelmi árukészlet jut, s ez az arány jó. De mit teszünk egyes fontos termékek erdőkében, amelyekből az árualapok időnként és helyenként nem fedik az igényeket, például sertéshús ellátás terén — amiről itt szó esett. Vagy a magánépítkezések folytán nagyon keresett fürdőkádak biztosítására, amit ugyancsak reklamáltak. A közvélemény — tapasztalataink szerint — megértő a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, tudomásul veszi, hogy nő a fogyasztás, de mégjóbban nő az említett cikkek iránti igény. Azt is megérti, hogy nem lehet azonnal, vagy rövid időn belül mindenből teljes kielégítettséget biztosítani. Ezzel a türelemmel sem szabad túlságosan hosszú ideig élnünk. Nincs jogunkban az idők végezetéig az igények túlzott növekedését elmarasztalni, mert hiszen végső soron az igények növekedése nem a levegőből születik, hanem a gyakorlati gazdasági intézkedésekből, a szocialista gazdálkodásból. Intézkednünk kell ezért mindenekelőtt a szűkében levő áruk termelésének növelése érdekében. Bár az életszínvonal a fogyasztásban realizálódik, mégis fontos ez alkalommal is aláhúzni, agyunkba vésni, hogy a tulajdonképpeni forrás a termelés. Aranyszabály, hogy a termelés mennyiségének és gazdaságosságának arányában növekedhet a fogyasztás. Mi a helyzet jelenleg nálunk? összhangban van-e termelésünk és fogyasztásunk? Globálisan igen, egyes részleteiben nem. Összességében termelésünk is, fogyasztásunk is a lehetséges színvonalon van. Meg kell azonban jegyezni, hogy amíg a gazdaságosság, a jövedelmezőség terén lehetőségeink alsó határán, addig a fogyasztás terén pillanatnyi lehetőségeink felső határán mozgunk. A gazdaságosság, a jövedelmezőség növelésére ezért minden területen jobban kell ösztönöznünk. Mint most, a jövőben is, az látszik helyesnek, hogy az életszínvonal emelkedését a három fő tényező összehangolt alkalmazása mellett szorgalmazzuk, vagyis a pénz jövedelmeket biztonságosan növeljük. A társadalmi juttatások helyes mértékével érik el, hogy az áruellátás jó színvonala fennmaradjon, sőt hosszabb távon tovább javuljon, s ha ez így lesz, a többi már a kereskedelmen múlik. Ilyen gazdaságpolitika mellett, úgy, mint most is, a jövőben is, nyugodt lélekkel buzdíthatjuk majd a kereskedelmi dolgozókat még jobb munkára. Mivel a belkereskedelemben jórészt a termelő-szektorok, az ipar és a mezőgazdaság munkája realizálódik, nagy fontosságot kell tulajdonítani a termelés és a kereskedelem kapcsolatának. Különösképpen az ipar és a kereskedelem közti kontaktust kell szorosabbá tenni. Közös erőfeszítésekkel jónéhány fontos ellátási problémát tartósan és részletesen meg lehet oldani. Egyet kell érteni az ipar és a kereskedelem kapcsolatáról elhangzott eddigi bírálatokkal. Itt van például az úgynevezett apró cikkek termelése. Igaz, hogy javult a helyzet ebben is, számos eredményes intézkedést tett a belkereskedelmi minisztérium is, az ipar is. Sajnos azonban a té-